Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-239

18 2'e országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1929 január 16-án, szerdán. Peyer Károly: T. Képviselőházi! Ezt az interpellációt már a (karácsonyi szünet előtt jegyeztem be, azonban nem volt lehetőség* az elmondására, mert a Ház szünetre ment. (Zaj. —• Halljuk' Halljuk!) Időköziben a kereskedelemügyi miniszter úrral közöltem az interpellációban foglalt adatokat. Rendkívül érdekelne, hogy a miniszter úr azóta intézkedett-e, (Zaj balt elől. — Fábián Béla: Fel kell eine függeszteni az ülést addig, míg a miniszter úr megjelenik!) hogy módjában yolt-e az iparfelügyelő útiam információkat szerezni? Be kívánom mutatni ennek a gyárnak munkásviszomyait, mintegy példáját annak, hogy Magyarországon milyen nyomorult bérek mellett dolgoztatják a munkásokat. Bemutatása ez annak, hogy egyes lelkiismeretlen vállalkozók hogyan használják ki a környék szegény munkásnépét, amely rá van utalva arra. hogy akármilyen olcsó keresetért is igyekezzék valamilyen jövedelemre szert tenni. Nem elég azonban az, hogy ilyen olcsó bérek mellett dolgoztatják ezeket a szerencsétlen munkásokat, akik teljesen szervezetlenek és így nincs is módjukban a maguk gazdasági érdekeit megvédeni, hanem az az embertelen bánásmód, amely ebben a gyárban megnyilvánul, tükörképe annak, hogyan bánik Magyarországon egyik-másik munkáltató az üzemében dolgozó munkásokkal. Azonkívül egyes munkáltatók nem törődnek ma már azzal sem, hogy az iparrendeletet és egyéb közbiztonsági intézkedéseket betartsák, hanem a maguk tetszésétől és intézkedéseitől teszik függővé, hogy egyik-másik munkásnak az élete milyen veszélynek van kitéve. Hivatkozom arra a szerencsétlenségre, amely a Fecske-utcában történt pár évvel ezelőtt, ahol egy lelkiismeretlen vállalkozó egy pinceműhelyben nagymennyiségű gyúlékony anyagot halmozott fel, de nem gondoskodott az alkalmazottak életbiztonságáról; csak egy szűk kijárat volt és az eredmény — úgy tudom — hét halott és nem tudom, hány súlyos sebesült volt. Azóta figyeltük ennek az ügynek elintézését és kitűnt, hogy ennek az ügynek elintézésénél alkalmazásba léptek mindazok a tényezők, akik ilyenkor az elkenésnél akcióba lépni szoktak és a vége az volt, hogy a vállalkozó nagyon enyhe büntetéssel úszta meg ezt a súlyos szabálytalanságot, amely akkor ennyi ember életébe került. Más államokban ez nem történhetnék meg^ Azoknak a képviselőknek, akik Amerikában jártak, alkalmuk volt látni, hogy ott mikép védik meg a munkások életbiztonságát. Ha ott egy vállalkozó ilyesmit merne elkövetni, annak még a dédunokája is fizetné a kártérítési összeget azoknak, akiket nyomorékká tett, vagy akiknek kenyérkeresőjét elvette. A munkabérekre nézve legyen szabad a gyár hivatalos bérkimutatása, illetőleg a gyár fizetésborítékjai alapján összeállított kimutatást bemutatnom. Van 29 férfimunkás. Ebből a 29 férfimunkáshói egv volt 11 éves, három volt 14—16 éves (Malasíts Géza: Gyufagyárban!), négy volt 16—18 éves és huszonegy volt a 29 munkás közül 18 éven felüli. A 29 férfimunkás hetibére 40 órás átlagos munkaidő mellett ez év augusztusában összesen 296 pengő^ volt. Egy-egv munkásra tehát átlagban hetibér fejében 10 pengő jut. 33 nőmunkás adatait sikerült megszereznünk. A 33 nőmunkás közül egy van, aki 12 éves, egv 13 éves, tizenhat van 14—16 év között, kilenc 16—18 éves és csak hat munkásnŐ van aki 18 éven felüli. Ennek a 33 Hómunkásnak 40 órai heti átlagos munkaidő mellett átlagos hetibére, — ne méltóztassanak félreérteni: hetibére — 6-63 pengő. Itt vannak külön adatok, amelyeket a Ház figyelmébe ajánlok. Jennel Józsa 19 éves munkásnő, aki öt éve van a gyárban; 40 órai munkaidő mellett a fizetési borítéfk szerint 4*92 pengőt keresett egy hétre; Farkas Mária 16 éves. — három éve van a gyárban — keresett 7-06 pengőt; Görög Anna 14 éves, 40 órai munkaidő mellett keresett 6-40 pengőt; Kiss Irén, 12 éves, 40 órai munkaidő mellett keresett azon a héten 5 pengő 74 fillért. A férfi munkások közül Mutyok Mátyás, 54 éves, keresett azon a héten 10 pengő 62 fillért; Kecskés István, 28 éves, tíz éve van a gyárban, dolgozott 51 órát azon a héten, keresett 13 pengő 70 fillért; Kálmán József, 60 éves, 29 éve van a gyárban, dolgozott azon a héten 64 órát s erre a 64 órára (keresett 17 pengő 32 fillért. ! j Végig lehetne így menni ezeken az adatokon, amelyek mind tükörképét mutatják annak, hogy Magyarországon milyen kizsákmányolás folyik ezen a téren, különösen olyan üzemiben, amely az egészségre is ártalmas, veszélyes, ahol ez a fizetés semmiesetre sem áll arányban azzal a veszélyes munkával, amelyet ott végezni kell. A munkások egy ízben mégis csak elhatározták, hogy bemennek az irodába és bérjavítást kérnek. Ezt a körülményt bejelentették ifjú Mayer Endrének, a gyár egyik tulajdosának, aki meg sem hallgatta és a legdurvábban kiutasította őket. Végül azután mégis kíváncsi volt, hogy miért is akartak bemenni hozzá ezek a munkások? Erre azt mondották, hogy szerettünk volna valami fizetésjavítást kérni. Erre Mayer a legéktelenebb hangon rájuk kiabált és azt mondotta: még csak az kellett volna! Ha ezt merték volna előadni, úgy repültek volna ki a műhelyből, hogy a nyakukat törték volna! A műhelyek a legegészségtelenebbek. A nagy műhely, ahol 35—40 ember dolgozik. 12 méter hosszú, hét méter széles és 'két szellőztető van rajta. Ezek közül az egyik nem működik rendesen, így a műhely levegője állandóan tele van mérges, bűzös gázokkal. A többi műhelyben egyáltalában nincs szellőztető. Az ablakokat nem szabad kinyitni, mert Maver megtiltotta, hogy munkaidő

1 alatt az ablakokat kinyissák, azzal az indokolással, hogy a mester éls a munkásuk kinézhetnek az ablakon és nem dolgoznak. Miután ennek ellenére a munkások ikinyitották az ablakokat, Mayer lakatossal vasakat alkalmaztatott az ablakok szélére, úgyhogy ma ki sem lehet nyitni ezeket az ablakokat. Megtörténhetik ennek folytán, hogyha ott benn ténvleg valami szerencsétlenség történik, ha például a felhalmozott anyag meggyullad, akkor a mu'nkások még az ablakokon keresztül sem tudnak kimenekülni, hanem kénytelenek ott benn elpusztulni, mint ahogy ez annak idején a Fecske-utcai rohhanásnál történt. Vasárnap és ünniepn apóikon nagyon gyakran dolgoztatnak és túlórapótlékot ezért egyáltalában nem kapnak. Az egyik munkásleánynak, aki az illemlhelyre ment ki, utána ment ez az egyi'k tulajdonos és a legdurvábban rátámadt azzal, hogy az ő munkaideje alatt ne csavarogjék és ne töltse idejét máshol, hanem csak a munka mellett. Ezek az adatok, amelyek így tudomásomra jutottak, tudomására tellett, bogy jussanak az