Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

Az országgyűlés képviselőházának , A másik pedig az, hogy néhány megjegyzést tegyek azokra a kifogásokra, amelyek a túl­oldalról elhangzottak. T. Képviselőház! En évtizedekkel ezelőtt fültanuja voltam egy vitának ebben a Házban, amely Eötvös Károly nagynevű képviselő és egy másik képviselő között folyt le, aki a maga igazát statisztikai adatok halmazával kívánta bizonyítani. Eötvös Károly, aki más nézeten volt, felállt, vitatta a maga igazát és ugyan­akkor azt mondta: kérem, t. képviselőtársam a statisztikai adatok halmazával akarja a maga igazát bizonyítani, az én felfogásom sze­rint azonban a statisztika a leghaszontalanabb tudományok egyike, mégpedig azért, mert csak arra jó, hogy azzal azt bizonyítsam, amit akarok. (Derültség a jobboldalon.) Ugyanakkor a másik képviselő csendesen azt jegyezte meg erre az aperszűre, hogy Eötvös Károlynak pe­dig a jogtudomány arra való, hogy azzal azt bizonyítsa, amit politikailag akar. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Ennek a derűs epizódnak időszerűsége ma már elmúlt. Ma a statisztikának fontossága sokkal nagyobb, mint volt ezelőtt talán évtize­dekkel. Hiszen azok után a nagy társadalmi és politikai változások után, amelyek különösen a világháború és a békekötések folytán bekövet­keztek, világos, hogy a helyzetnek tiszta képét minden politikus és mindenki, aki közügyek­kel foglalkozik, csak akkor nyerheti, ha be­tekinthet azokba a számadatokba, amelyeket a statisztika szolgáltat. Hovatovább fontosabbá válik minden közéleti férfiúra nézve ennek az ügynek helyes ismerete. Hiszen mentől több ágát öleli fel az állam a maga működésében a foglalkozásoknak, a társadalom életnyilvánu­lásainak, annál fontosabbá válik az, hogy a társadalmi életnek, a gazdasági életnek, a kul­turális életnek, a szociális életnek e megnyilvá­nulásai alapos statisztikai megvilágításban ré­szesüljenek. S különösen az fontos itt, hogy nemcsak a társadalomnak erre vonatkozólag a statikai mikéntje állapíttassék meg, hanem azok a di­namikus erők is megvilágítást nyerjenek, ame­lyek a társadalmi életben változásokat idéznek elő és amelyek folytonos mozgás révén eltoló­dásokat okoznak a társadalmi élet viszonyai­ban. Különösen fontos ez azokon a tereken, amelyek a jelen időben a lelkeket izgatják és az egész közéletnek bizonyos mozgékonyságot kölcsönöznek: t utalok gazdasági helyzetünkre. A gazdasági élet komplex jelenségeinek meg­fogása, megmagyarázása, azok törvényszerűsé­geinek kipuhatolása csakis megfelelő statisz­tikai adatokkal lehetséges, (Ügy van! jobbfelöl.) igen nagy fontossága^ van tehát annak, hogy a statisztikának ez a része, ez a terület kellően műveltessék. Mindezekre csak azért kívántam rámu­tatni, mert azt hiszem, hogy a közel jövőben, ha fontosabb törvényjavaslatokkal fog a Ház fog­lalkozni, eminens fontossága van annak, hogy azok statisztikailag kellő megvilágításban ré­szesüljenek és kellően megalapoztassanak. Ennek előfeltétele azonban, t. Ház, az, hogy azt a reformot, amelyet szükségesnek látunk statisztikánk ügyében, keresztül is vigyük. Kétségtelen, hogy Magyarországon a statisztika ügye eddig is jól volt megszervezve. Hiszen az mintaszerű volt a külföld szempontjából is, (Ügy van! a középen.) és ha voltak is külföl­dön olyan megjegyzések, hogy a magyar sta­tisztikának egyes adatai nem megfelelőek, nem objektívek, úgy azt hiszem, ennek oka nem az volt, mintha maga az ügy itt rosszul lett volna •8. ülése 1929 február 5-én y kedden. 261; szervezve, hanem az, hogy azok, akik ilyen kri­tikát gyakoroltak, tendenciát vittek bele a ma­guk ítéletébe, (Ügy r van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és miután ezzel a tendenciával szem­benállottak a magyar statisztikának objektív megállapításai, ez volt az oka annak, hogy kénytelenek voltak úgyszólván — hogy a ma­guk igazát védelmezzék — a magyar statiszti­kát megvádolni. (Ügy van! jobbfelől.) Kétségtelen azonban, t. Képviselőház, hogy az idők fejlődése következtében az Országos Központi Statisztikai Hivatal működésén kívül más hivatalok, a magyar állami szervezetnek más ágazatai is foglalkoznak statisztikai fel­vételekkel. Hiszen elég, ha rámutatok arra, hogy majdnem minden egyes reszortminisz­térium is foglalkozik ilyen adatgyűjtéssel. Így a népjóléti miniszter: a közegészségügy és a szociális problémák, a lakásügy kipuhatolása érdekében, a földmívelésügyi miniszter a ter­mésbecslés és más statisztikai felvételek révén, és így végig majdnem minden egyes reszort­minisztérium, — a kultuszminiszter például a tanügyi statisztikában foglalkozik statisztikai adatgyűjtéssel — ami természetesen bizonyos fokig belevág abba a működésbe, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal is kifejt. De rész­ben eltérő ágazatokat is művelnek. Itt van a Fővárosi Statisztikai Hivatali amely a kommunális statisztikával foglalko­zik; itt vannak az állami élet egyes vidéki szervezetei, itt vannak a törvényhatóságok* az autonómiák, amelyek mind külön és külön, esetről-esetre foglalkoznak adatgyűjtésekkel. Miután pedig ezek nincsenek egységes irányí­tás alatt, igen gyakori az az eset, hogy ugyan­azt a gyűjtést két, sőt három hatóság is végzi, gyakran eltérő alapon, bár a cél ugyanaz, aminek természetesen eredménye azután äz, hogy a számok, amelyek a gyűjtés eredménye­kép összegyűjtetnek, nem mindenben egyez­nek. Ennek természetes hátránya az, hogy a közönség ezen adathalmazokban eligazodni nem tud. azokban ellenmondást lát, sőt gyak­ran megtörténik az is, hogy ezek az adatok külföldre vitetvén, ott természetszerűleg fel­tűnik az az eltérés, amely egyik és másik adat között azután mutatkozik. Ez mindenesetre ok lehet arra, hogy külföldön a magyar sta­tisztikát megbízhatatlannak találják, mert mindig más és más számot hallanak ugyan­arról a kérdésről. De ettől eltekintve, ennek eredménye az is, hogy a takarékossági szem­pont nincs kellően figyelembe véve. Ha két­három hatóság ugyanazt a gyüitést végzi és igénybe veszi az egyesnek, a magánosnak ál­dozatkészségét és munkáját abban a tekintet­ben, hogy ezeket az adatokat szolgáltatja és végeredményben azután eltérő eredményekhez jut, ez semmiesetre sem olyan eljárás, amely takarékosnak volna nevezhető. A legnagyobb érdek fűződik tehát ahhoz, az én felfogásom szerint, hogy ebben a tekintetben egy bizo­nyos központosítás vitessék r keresztül egy bizonyos központi felügyelet és ellenőrzés biz­tosíttassák, a nélkül természetesen, hogy az autonómiáknak és azoknak az egyes külön szervezeteknek, amelyek statisztikai felvételé'" ket kell hogy csináljanak, a maguk mozgási szabadsága érintve volna. Még egy hibája volt az eddigi állapotnak az is, hogy a törvényes alap szerint az 1897, évi XXXV. tcikk szerint tulajdonképpen csak az Országos Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtése volt az. amely törvényes szank­cióban részesült. Abban a percben, amikor egy szerv kreáltatik, amely az összhangot biz'

Next

/
Oldalképek
Tartalom