Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

Az országgyűlés képviselőházának nekünk eddig is a mi nehéz küzdelmünkben. Engedjék meg, hogy csak egy példát mondjak el erre vonatkozólag. Amikor még^ meg sem száradt a tinta a trianoni szerződésen, már módunkban volt Párizsban, a trianoni szerződés aláírása helyén, egy komoly statisztikai adattal a trianoni szerződés helytelenségére irányítani a figyelmet, olyan konzervatív körben, amelynek nacionalizmusa kétségen felül áll. Ertem a párizsi nemzetközi mezőgazdasági kongresszust, ahol annak idején sikerült rámutatnom arra, hogy a trianoni határok folytán a magyar Alföldön olyan nagy mezőgazdasági munkástömegek élnek aratási munka nélkül, hogy ennek folytán a magyar mezőgazdaság kénytelen — szociális belátásból — lemondani a mezőgazdasági technika egyik legnagyobb vívmányáról, az aratógépről. Általános csodálkozást keltett ez a kijelentés, ez az adat, amelynek igazságáról azután érdeklődtek és meg is győződtek. Felhoztam azokat a számadatokat, amelyek annak idején, közvetlen a trianoni szerződés után még nagyobbak voltak, s amelyek az Alföldön a mezőgazdaságban a munkanélküliséget tüntették fel. Azóta a helyzet nem változott annyiban, hogy a magyar mezőgazdaság az aratógépeket, amelyeket a versenytárs — Amerika — erősen használ, az aratógéneket és a kapcsolatos gépeket nem alkalmazhatja tisztán szociálpolitikai okokból, mert különben az Alföldön a bánáti és a bácskai gazdaságokból f kiszorult magyar mezőgazdasági munkásság munkához nem jutna. Engedje meg az igen t. Ház, hogy ezzel kapcsolatban a miniszterelnök úr figyelmét felhívjam a munkanélküliség statisztikájára. r Meg vagyok róla győződve, hogy a munkanélküliséget csak objektív szemlélődéssel, objektív megállapodásokkal lehet előbbre vinni. Itt nem használ sem pártpolitika, itt nem. használnak sem népgyűlések, sem tüntetések, itt gondoskodni kell először arról, hogy tárgyilagos statisztikai felvétel történjék, hogy lássuk azt, mely szakmában hol van munkanélküliség és lássuk mennyien vannak a munkanélküliek. Ma csak hozzávetőleges adatokkal rendelkezünk, amelyek azt mutatják, hogy dacára annak, hogy a munkanélküliség világjelenség, éppen talán Magyarország az a sziget Franciaországgal együtt egész Európában, ahol a munkanélküliség aránylag kisebb mértékű, mert hiszen méltóztatnak tudni arról, hogy mindenütt nagyobb a munkanélküliség. Az egész világon Oroszországban a legnagyobb a munkanélküliség. Maga a szovjetkormány mutatia ki, hogy a pártszervezetek tagjai közül több mint egymillió ember van munkanélkül Szovjet-Oroszországban. Figyelembe kell venni, hogy a pártszervezetek tagjai az egész lakosságnak körülbelül huszadrészét alkotják, öt százalékát, tehát húszszor annyi embert kell vennünk legalább is, hogy az orosz munkanélküliek számát megtudiuk. Oroszországban e szerint húszmillióra tehető^ a munkanélküliek száma, Németországban már kétmillió felé közeledik. Ausztriában, amely ugyanolyan kis állam, mint Magyarország, kétszázezren felül van a munkanélküliek száma. Ugyanakkor Ma"-varorszagon a szakszervezetek 16.000 munkanélkülit mutatnak ki. Megengedem, hogy ennél nagyobb a munkanélküliek száma,

f de meg sem közelíti azt, amit például Ausztriában felmutatnak. A munkanélküliség statisztikája mindazonáltal Magyarországon is rendkívül fontos, sürgős és hogyha sürgős az állam szempontjából, 18. ülése 1929 február 5~én; kedden. 259 sürgős a magángazdaság r szempontjából is, mert nem közömbös egy vállalkozónak, nagyiparosnak és általában a gazdasági életben tevékeny faktornak, hogy hol lát munkanélküliséget, hol lát kihasználatlan munkaerőt. A javaslat nagyon helyesen intézkedik az iránt, hogy évente a Statisztikai Hivatal, a statisztikai tanács hozzászólása alapján munkaprogrammot állít fel, amelynek alapján a törvényhozásnak módja van minden évben hozzászólni a statisztikai felvételek irányához^ Na-* gyón helyes a javaslatnak az a rendelkezése ,is, hogy a statisztikai tanácsban a gazdasági érdekképviseletek, a közgazdasági élet különböző tényezői helyet nyerjenek és ez által a statisztika irányát az élettel kapcsolatba hozzák. A munkaterv ma még nem tárgyalható, mert hiszen a javaslat kerettörvényt készít elő, azonban mégis méltóztassanak megengedni, hogy éppen az előkészítő munkára való^ tekintettel néhány rövid észrevételt tegyek és kérjem a miniszterelnök úr intézkedését, hogy a munkaterv előkészítésénél ezek figyelembe vétessenek. T. Ház! Szinte elképzelhetetlen, hogy egy agrárországban, mint Magyarország, 1895 óta részletes mezőgazdasági statisztikai felvétel nem történt. A mezőgazdaság ma olyan súlyos helyzetben van, hogy ennek a súlyos helyzetnek a diagnózisát feltétlenül a legkomolyabban meg kell állapítanunk. Es itt is fenntartom az előbbi tételemet, amelynek alapján a mezőgazdaság diagnózisát sem lehet naegállapítani részletes statisztikai fölvétel nélkül. A kormány pár esztendeje benyújtott egy törvényjavaslatot, — úgy emlékszem, hogy az akkori kereskedelemügyi miniszter úr nyújtotta be — amelynek alapján a mezőgazdasági részletes statisztikai felvétel eszközlendő lett volna. A javaslat nem került a Ház plénuma elé, ami sajnálatos körülmény, mert hiszen azóta a statisztikai felvételnek már nagyon sok adatát ismernők, a mezőgazdaságnak több nehéz problémájára már rámutathattunk volna és megismerhettük volna azoknak az okait. A mezőgazdasági részletes statisztikai felvétel keretében különös fontossága van a gabonatermésre vonatkozó statisztikának, az állatállományra vonatkozó statisztikának, azonkívül különösen aktuális a birtokpolitikai adatgyűjtés. A magyar birtokpolitikáról nemcsak a belföldön, hanem a külföldön is téves nézetek merültek fel. Ennek az az oka, ho°-^ mindezidejg nélkülözünk új birtokpolitikái statisztikát, amely a földreform utáni országot helyes képben tárná fel a külföld előtt is. Annak idején megemlékeztem a téves birtokpolitikai statisztikai adatokról. De elismeréssel kell szólnom a Statisztikai Hivatal munkájáról, amely mar az 1926-os Gazdacímtárban néhány becslésszerű adatot tár elénk. A Statisztikai Hivatal becslése szerint Magyarországon a kisbirtok területe mintegy 1-74 millió katasztrális holddal, vagyis 25%-kai lesz nagyobb a földbirtokreform teljes befejezése után, mint a trianoni határok között volt 1913-ban s az ország területének aránylag mintegy 20%-kai nagyobb hányadát, tehát 44-2% helyett kerekszámban 64%-át fog^a elfoglalni; a kisbirtokosok száma pedig l'l millióra fog emelkedni s ezzel a földnélküli földmíves munkások háromnegyed része fog birtokhoz jutni. Alig 200.000 földmíves munkás marad birtoktalan az l-l millió kisbirtokos földmívessel szemben. Még a mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtéssel kapcsolatban kell egy kérdést felvetnem, amely tisztázásra szorul ennek a javaslatnak tárgyalásánál. Rendkívül fontos tényező egy