Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-239

14 Az országgyűlés képviselőházának Mielőtt a jegyző úr megkezdené a névsor olvasását, figyelmeztetem a t. képviselő urakat, hogy a házszabályok, az ilyen szavazás alkalmával szigorúan tiltják, hogy más képviselő a szavazóláda közelében tartózkodjék, mint az, akin a sor van. Többször tapasztaltam, hogy a képviselő urak ezt nem veszik figyelembe, ezért most előre kérem és figyelmeztetem erre a képviselő urakat. (Helyeslés jobbfelöl.) Most pedig kérem a jegyző urat. méltóztassék a névsort olvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a névsort. — tatán Tibor nevének olvasásakor): Tessék szavazni! Kötelező! Elnök: A jelenlevő képviselő urak a házszabályok rendelkezése értelmében szavazni kötelesek. Urbanics Kálmán jegyző (továVb olvassa a névsort). Elnök: Következik a távol voltak névsoránaiki felolvasása. Perlaki György jegyző (olvassa a távolvoltak névsorát). Elnök: A szavazás befejezést nyert. Felkérem a jegyző urakat, hogy a szavazás eredményét méltóztassanak összeszámlálni. Ennek tartamára az ülést felfüggesztem. Perlaki György és Urbanies Kálmán jegyzők (megszámlálják a szavasatokat). (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kihirdetem a szavazás eredményét. Beadtak összesen 61 szavazólapot, amelyekből Ivády Béla képviselő úrra esett 61, Patay Tibor képviselő úrra 60, Vargha Gábor képviselő úrra pedig 60 szavazat. Ennélfogva Ivády Béla és Patay Tibor képviselő uraikat a véleményező bizottságba beválasztott rendes tagoknak, Vargha Gábor képviselő urat pedig a bizottságba beválasztott póttagnak jelentem ki. Napirendüniki szerint következik a bírói végrehajtásra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 652) tárgyalása. Ezzel kapcsolatban jelentem a t. Háznak, hogy az igazságügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök úrtól írásbeli értesítést vettem, hogy a házszabályok 142. §-ának második bekezdésében körülírt jogkörrel meghatalmazottul Ángyán Béla igazságügyi államtitkárt bízta meg. (Éljenzés a jobboldalon.) Most pedig az előadó urat illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Ház! Az. 1908 :XLI. te, a végrehajtási novella tárgyalása során az igazságügyi bizottság javaslatára kimondatott, hogy a katonai legénység illetményei a foglalás alól mentesek. Ez bizonyos eltolódást okozott a polgári és katonai közalkalmazottak között, abban az időben azonban ez abban látta indokolását, hogy a rendes sorozott katonaság idején a legénységnek olyan csekély illetményei voltak, hogy azok tényleg nem voltak lefoglalhatok és így részükre a foglalás alól mentességet kellett biztosítani. Ez mindenesetre szociális és etikai eltolódást Okozott, amelyen segíteni kíván a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat, amikor ezt a mentességet megszünteti. A legénység rendelkezésére álló magasabb illetmények, a toborzott hadsereg magasabb illetményei lehetővé teszik ezt és éppen azért helytálló az a rendelkezés, amely ezt a menteseéget most megszünteti. 239. ülése 1929 január 16-án, szerdán. A jelen törvényjavaslat mindössze 11 szakaszból áll. Első négy szakaszában foglalkozik ezzel az elvvel, a végrehajtási novellában lefektetett elv módosításával és megállapítja, hogy a katonai legénység illetményei lefoglalhatok, megállapítja azt az öt esetet, amelyekben ezek az illetmények foglalás alá vonhatók. Természetesen a katonai legénység illetményeinek lefoglalása tekintetében a jelen törvényjavaslat nem mehetett túl a polgári köztisztviselők illetményei lefoglalása tekintetében fennálló törvényes rendelkezéseken, amelyet az 1918 : XXII. te. szabályozott, hanem ebben a tárgykörben állapítja meg a lefoglalhatóságot és megállapítja azt az öt esetet, amelyek esetén a katonai illetmények lefoglalhatok. Az első négy szakaszban foglalt rendelkezések megállapítják, hogy a katonai legénységgel egyenrangúnak tekintendők a csendőrség, a vámőrség, a folyamőrség, valamint az államrendőrség legénységi állományában levők. Egy eltérést mégis konstituál ez a törvényjavaslat a polgári alkalmazottakkal szemben és pedig azt, hogy ezek illetményei csak egyharmad részben foglalhatók le eltérően a polgári alkalmazottak illetményeitől, amelyek felerészben foglalhatók le, természetesen az 1918 : XXII. te korlátai közt. T. Képviselőház! Ezen a fő rendelkezésen felül, amelyet a legfontosabbnak tartok ebben a törvényjavaslatban, van még több olyan intézkedés, amely a végrehajtási törvényt, az 1881 : LX. törvénycikkeit és az 1908 : XLI. törvénycikket, a végrehajtási novellát bizonyos tekintetben módosítja, kiegészíti, illetőleg helyesebb értelmezést ad a régebbi intézikedéseknek. Az 5. § nem tartalmaz újabb rendelkezést, hanem csak az eddigi gyakorlatot iktatja törvénybe, amelyet a bíróságok általában alkalmaztak. A 6. és 7. § az 1925; VIII. te 23. §-ával kapcsolatban felmerült kétségeket tisztázza, precizirozza, megállapítja azt, hogy mit jelent az, hogy lefoglalható felerészben, egészen részletesen és taxatíve megállapítja, hogy a közalkalmazottak lefoglalható illetményeinek felerésae alatt mit kell érteni, és mik azok az öszszegelk, illetmények, amelyek foglalás alá vonhatók. A törvényjavaslat tárgyalása során az igazságügyi bizottság bizonyos módosításokat vezetett keresztül az eredeti törvényjavaslaton és három új szakaszt kapcsolt be a törvényjavaslatba, mégpedig vegyes rendelkezés cikk alatt, amelyek — amint már előbb is voltam bátor említeni — az eddigi végrehajtási rendelkezéseket kiegészítik, illetőleg módosítják, így elsősorban a 8. § egy nagyon üdvös intézkedést állapított meg, amennyiben kimondotta, hogy az eddigi állapottól eltérően a le nem járt részletek erejéig is elrendelhető a végrehajtás a tartási követelések' tekintetében. Tudvalevő, hogy eddig mindig hónapról-hónapra kellett a tartásra jogosítottnak az p tartási követelését a bíróság útján érvényesítenie, ami sérelmes volt a tartásra kötelezettre ós jogosítottra egyformán. A jogosított ugyanis — mondom — kénytelen volt esetenként a végrehajtási kérvényt beadni. Ennek következtében elhúzódott az ő tartási követelésének kiegyenlítése, kifizetése, viszont a tartásra kötelezettet a végrehajtási kérések költségei terhelték és feleslegesen megnehezíttetett ennek folytán az ő életfenntartása. Ezzel az intézkedéssel ezeket a bajokat és kényelmetlenségeket a javaslat eliminálja. A tartásra kötelezettekre nézve természetesen fennmaradnak mindazok a rendelkezések, amelyek általa-