Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 175 amelynek létesítése, azt hiszem, most már csak napok kérdése, mert azt hiszem, hogy az összes függőben levő kérdések elintéztettek — az a hivatása, hogy az iparpártalásnak ezt a har­madik tételét: az exportot tegye lehetővé. Ma­gáltól értetődőleg ez az intézet teljes intenzi­tással fogja éppen a magyar bőrárut és cipő­árut elővenni azért, mert jóságánál fogva an­nak meg is vannak az esélyei az árviszonyok is eléggé kedvezőek és így igazán csak propa­gandára, utánjárásra van szükség. Én tehát, bár nem kaptam új gondolatot a képviselő úr interpellációjában, azt kijelenthetem, ho^v azt a három tényezőt, amely a kérdést elősegít­heti, igénybe is vesszük és a harmadikra: az exportra a legnagyobb súlyt helyezzük. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vi szón válasz joga megilleti. Farkas István: T. Képviselőház ! A minisz­ter úr azt mondta, hogy nem adtam új gondo­latot. Hát. egy negyedóra nem alkalmas r arra, hogy a vámkérdésben és egvéb problémákban új gondolatot vessünk fel. En képet adtam — ezt a miniszter úr is elismerte — egy olyan iparáéról, amely félmillió embert foglalkoz­tat. De rámutatok, hogy azzal a módszerrel, ahogyan a kereskedelemügyi^ minisztérium ezt kezeli, és akkor, ha a kormány ezen az úton halad, ennek az iparágnak pusztulása teljesen be fog következni, mert amit a miniszterúr említett: az a bizonyos szerv, amelyet létesíte­nek abból a célból, hogy az exportot előmoz­dítsa, nem az a szerv lesz, amely ezt a célt szol­gálná, hanem megint egy adminisztratív szerv lesz, amely bürokráciát fog űzni (Perlaki György: Honnan tudjál), de nem fog kifejteni olyan akciót, amely azt eredményezné, a mit tőle várnak. En, aki meglehetősen otthonos vagyok ezek­ben a kérdésekben, utalok arra, hogy Jugoszlá­viában, Romániában a magyar bőripari termé­keknek kitűnő piacuk volt és kitűnő piacuk volna, mert az ottani termékeknek sokkal fe­lette állanak, hiszen a mi termelésünk ezen a, téren felette áll sok tekintetben Ausztriának és Csehszlovákiának is, kivéve a technikai be­rendezési üzemeket. Ijgy, hogyha ebben a kér­désben Magyarországon a kereskedelem- f és gazdaságpolitikai szerződéseknél a kormány már • korábban megfelelő ' intézkedéseket tett volna, akkor ez iparág jövőjét egyszersminden­korra biztosította volna. Hiszen a magyar bőr­ipar kiszorult a keletről, sajnos, éppen annak következtében, hogy a kormány nem csinált megfelelő vám- és gazdaságpolitikát és ez az ipar ott nem tudott elhelyezkedni, hanem elhe­lyezkedett a cseh ipar, elhelyezkedett a német ipar, a mi iparunkat pedig successive, éppen azért, mert nem volt megfelelő összeköttetésünk, onnan kiszorították. Természetes, hogy ez pan­gást idéz elő, természetes, hogy növeli a mun­kanélküliséget és természetes, hogy ezen segí­teni kell. A miniszter úrnak, a kormánynak a feladata, hogy változtasson azon a politikán, amelyet eddig csinált és követett és folytasson olyan erazdasáfoolitikát és kössön olyan vám­szerződé^eket. amelvek lehetővé teszik különös­képpen Keleten, ahol a magyar iparnak — nem­csak a bőriparnak, hanem más iparnak is — ki­tűnő piaca elveszett, ennek a piacnak vissza­szerzését. Mivel a válasz engem nem elégít ki. azt nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbalolda­lonJ Elnök: Kérdem, a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudo­másul venni, igen vagy nem? (Igen!) Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul ve­szik, szíveskedjenek felálllani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette». Következik Farkas István képviselő úr második interpellációja a népjóléti miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (Olvassa): Interpelláció a népjóléti és munkaügyi miniszterhez a nyolc­órás munkanapról szóló törvényjavaslat tár­gyában. ,. Mikor hajlandó a népjóléti miniszter úr a 8 órás munkanapról szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszteni? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! a nyolc­órás munkanap problémáját többször felhozták a Házban, többször szó volt róla. Ez a kérdés olyan kérdés, amellyel egész Európa minden állama kivétel nélkül foglalkozik. A nyolcórás munkanap kérdése ellen elő­ször politikai okokból emeltek kifogást, elő­ször úgy tüntették föl, hogy az egyedül mun­káslköyetelés. Tényleg munkáskövetelés volt, munkáskövetelés ma is. de mert munkásköve­telés volt, a kormányok elzárkóztak előle. Az ipar fejlődése folyamán azonban be kellett látni polgári gondolkozóknak is, hogy ez nem olyan egyszerű kérdés és hogy nem lehet poli­tikai kifigurázásokikal ezt a kérdést elintézni. Végtére a munkaidő rövidítése a modern ipari termelésben olyan probléma, amely mind­inkább a felszínre kerül. Annál fogva, hogy az iparban a fejlett technikát alkalmazzák, a munkamegosztás sokoldalú lesz és a munika elvégzése gyors tempóban megy végbe. A ter­melés fejlődési folyamata önként hozza magá­val, hogy a munkaidőt rövidíteni kell. A munkaidő megrövidítése nem jelenti a termelés mennyiségének apadását. Ez ma már belbizonyított dolog. A rövidebb munkaidő nem jelenti, hogy a munkás kevesebbet ter­mel, nem jelent egy kevésbbé produktívabb munkakifejtést, hanem jelenti, hogy a munkás többet termel, többet produkál rövidebb idő alatt, hiszen a munkaidő eltöltése után az időt mással töltheti el, élhet emberibb életet, szó­rakozhat, tanulhat és így természetes, hogy így a termelés produktivitása is fokozódik, növekszik és a munkás értékesebb termelési tényező lesz. Már a háború előtt harcok folytak a nyolc órai munkaiidőért. Ezt a munkások ki is vere­kedtek sok helyen. Itt Magyarországon is van­nak szakmák, amelyekben megvan a nyolcórai munkaidő. Itt van pl. a grafikai ipar. Az egész grafikai iparban nyolcórása munkaidő A mun­kások imimár évtizedek óta fennálló kolllektív szerződése bdztosítia a grafikai iparban a nyolcórai munkaidőt. A nyomdászok, a könyv­kötők, a grafikai munkások nyolcórai munka­időt dolgoznak és ez az ipar azért nem ment tönkre, mert nyolc órát dolgoznak. Má° iparok­ban is dolgoznak nyolc órát ás még sem men­tek tönkre, ellenkezőleg a magyar grafikai ipara Közép-EurÓDáb an létező grafikai iparok között az első helven áll. tehát nem fejlődött hátnafelé. ellenkezőleg, előre fejlődött, a nyolrv órai munkaidő mellett nagvon iól megálHí? helyét és jól haladt előre. Az sem iigqz. hogy ?mnak gazdaságossága ezzel csökkent vol-na. Ellenkezőleg. À nyolcórás munkaidő ^^^ je­lenti azt, amit a polsrári oldalon h^z-^áfíW-V hogy azért nem lehet megcsinálni, mert eddig

Next

/
Oldalképek
Tartalom