Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés képviselőházának 2 rem az interpelláció szövegének felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a munkanélküliség enyhítés© tárgyában. Miután a népjóléti miniszter úr a Képviselőház folyó hó 25-én tartott ülésén megállapította, hogy a munkanélküli munkások tüntetése «a kenyérhiány okán elkeseredett embereknek a Ház előtt való megjelenése volt», nem tartja-e a belügyminiszter úr közbiztonsági szempontból sürgősnek és kívánatosnak, hogy a munkanélküliek nyomora és ennek révén elkeseredése intézményesen enyhíttessék? (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Hajlandó-e a belügy miniszter úr a közbiztonsági alap terhére a munkanélküli munkások nyomorának enylhítésére segélyeket folyósítani! Hajlandó-e a miniszter úr a közbiztonság érdekében közrehatni, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás törvénybe iktattassékH Miután a munkanélküliség problémája közbiztonsági kérdés is, hajlandó-e a miniszter úr mindent elkövetni a muníkanélküliség megszüntetésére és csökkentésére? Ha igen, milyen intézkedéseket hajlandó tenni? Budapest, 1929 január 28. Propper Sándor képviselő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Propper Sándor: T. Képviselőház! Előre kérem a belügyi kormány igen t. államtitkárát, aki valószínűleg felelni fog nekem minisztere helyett és nevében, hogy ebből a kérdésből legyen szíves, ne csináljon resszortkérdést. Mintha hallanám, mikor azt mondja nekem: mint belügyminisztériumnak, ehhez semmi közöm nincsen, hiszen én a közrendészetet kezelem és szociálpolitikával nem foglalkozom. En azonban előrelátó voltam és tudtam nagyon jól, a gyakorlatból, hogy én a munkaügyi és népjóléti minisztérium jól elzárt kapuit hiába ostromlom szociálpolitikai kérdésekkel, ott meghallgatásra nem fogok találni, kénytelen vagyok tehát a belügyminisztériumhoz, egy másik minisztérium kapujához elmenni, (Peyer Károly: Jó cég!) kénytelen vagyok annak kapuját megdöngetni, hátha ott akad valamilyen segítség. (Peyer Károly: A kereskedelmi minisztérium ügye a népjólétibe, a népjólétié a belügybe tartozik.) A magam igazolására kénytelen vagyok elmondani, hogy ennek a . rendezetlenségnek és összevisszaságnak nem én vagyok az oka. A kormánynak volt már módja, lett volna ideje kellőképpen elrendezkedni s a resszortokat úgy kiosztani és megállapítani, hogy mindenki megmaradhasson a magáénál. Ez azonban nem történt meg, amit végtelenül sajnálok s így kénytelen vagyok végigkopogtatni az összes minisztériumokat; mert amikor veszedelem dörömböl a kapukon, akkor nem igen lehet meditálni afelett, hogy mi kinek a resszortja. Éppen a nénjóléti miniszter úr állapította meg a Képviselőház január 25-iki ülésén, hogy a munkanélküli munkások tüntetése «a kenyérhiány okán elkeseredett embereknek a Ház előtt való megjelenése volt». Ez tehát spontán kitörés volt; ez való, ez a helyzet, így történt. Nem tudjuk, nem fog-e megismétlődni s éppen aza szándékunk és igyekezetünk, hogy a munkanélküliek tömegét megnyugtassuk s a törvényhozás, a Képviselőház és a kormány figyelmét erre a problémára felhívjuk. ;

. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 171 A belügyminiszternek igenis vau köze a szociálpolitikához, nemcsak olyan vonatkozásban, amint én interpellációmban felvetettem, — hogy t. i. a munkanélküli munkások nyomtorának enyhítésére valamilyen segélyt folyósítson abból a közbiztonsági alapból, amely egyre nő és dagad, de amelynek céljait nem ismerem, — hanem miután a munkanélküliség a népjóléti miniszter úr felfogása szerint is közbiztonsági kérdés oly módon is, hogy a közbiztonság ^biztosításához úgy járulna hozzá, hogy a munkanélküliek nyomorát enyhítené és őket megnyugtatná. Az államtitkár úr egy előző interpellációra adott válaszában igen snajdigul viselkedett, igen snajdig igyekezett lenni, láttam benne a tudatot, tudatosan akart snajdig lenni és tudatosan akart kedvező hatást kiváltani párthiveitől a maga számára. Én most arra kérem, hogy ezt a snajdigságát tegye félre és most mutassa meg, milyen snajdig tud lenni akokr, amikor a közbiztonsági alapot úgy lehet és úgy kell felhasználni, ahogy az a közbiztonságnak valójában sokat használna és jótékony hatással lenne az orszláig egész helyzetére. Köze van a belügyminisztériumnak ehhez olyan vonatkozásiban is, hogy az önkormányzatok szociálpolitikai tevékenységét és törekvéseit ne hátráltassa. Említettem már az előbb, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósága az idén is 200.000 pengőt szavazott meg és osztott ki a fővárosi munkanélküliek között — fejenként 20 pengőt kaptak a szent ünnepen, hogy legalább ez egy alkalommal legyen mit tenniök az asztalra — és a belügyminiszter úr a legnagyobb csodálkozásunkra kijelentette hogy még ez egyszer, de utoljára ezt a 200.000 pengős tételt jóváhagyja, a jövőben azonban már erre nem lesz hajlandó. Egy harmadik szempont, amelyre a belügy minisztérium hatáskörével kapcsolatban rá akarok mutatni, az, hogy éppen a belügyminisztérium a maga erőszakos és munkásellenes politikájával adott lehetőséget a magyar kapitalizmusnak arra a berendezkedésre, amellyel most szemben állunk, arra a módszerre, amely a magyar termelés terén sohasem voUt észlelhető, a kizsákmányolásnak olyan rideg, esztelen alkalmazására, amely még a dolgozó munkásságot is a nyomorúságba taszítja. Ha az a snajdigség, amelyet egyrészt az államtitkár úr részéről, másrészt a népjóléti miniszter úr részéről tapasztaltunk ennél a szociális problémánál, ahol pedig nem snajdigségre van szükség, hanem meleg, érző szívre, most tovább is így fog mutatkozni, akkor kénytelenek leszünk megállapítani azt, hogy ez nem egyéb, mint a hetyke jómód passzív rezisztenciája a sínylődő' szegénység ellen. (Egy hang jobbfelől: Egészen snajdig mondat polt!) Ha önök nem akarják, hogy a köztudatban ez így terjedjen el és így menjen át a köztudatba, akkor ahol lehet, ott fognak segíteni. Ezért én rámutatok egy helyre, ahol segíteni lehet és ez az interpellációmban megjelölt forrás, a közbiztonsága alap, amelynek terhére a^ munkanélküli munkások nyomorának enyhítésére segélyeket lehetne folyósítani. Lehet, hogy más hatalmi szervek, más hatalmi célok talán megrövidülnének, lehet, hog a sztrájktörők szervezetének, annak a hirhedt vagy híres munkavédelmi csoportnak dotálására talán valamivel kevesebib jutna, lehet, hogy a közbiztonság körüli sürgölődő és forgolódó hatalmas hadsereget is, amelyre szociális jólét mellett semmi szükség nincs, csökkenteni kellene ; én azonban 24*