Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-237

Az országgyűlés képviselőházának 237. ülése 1928 december 20-án, csütörtökön. ? idevonatkozólag ugyanazt a rendelkezést foglalja magában. (Györki Imre : A régit elfelejtettük, az újat nem ismerjük !) Esztergályos János : Én tehát az új házszabályoknak az igen t. elnök úr által említett 143. §-a alapján tisztelettel kiérem a Házat, hogy mielőtt el méltóztatnak menni a kerületeikbe, s mielőtt a Ház tagiai megkezdik a karácsonyi szünetet, ne mulasszák el azt a pillanatot, bogy azokkal szemben, akiknek ez a Ház és az ország népe hálával tartozik, a hadirokkantakkal és hadiözvegyekkel szemben kötelességüket teljesítsék. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék felszólalása jogcímének tárgykörén belül maradui. A képviselő úr eltért a tárgytól. Esztergályos János : Én azt hiszem, hogy a házszabályok eme szakaszát helyesen értelmeztem. Elnök : Ne méltóztassék az eluokkel vitatkozni, mert különben kénytelen lennék a képviselő úrtól a szót megvonni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Esztergályos János : Éppen azért tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék módot találni arra, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák rendkívüli segélyben részesüljenek. Elnök : A képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, méltóztassék a tárgynál maradni. Esztergályos János: Mintán az új házszabály előttem még ismeretlen, méltó tassauak megengedni, hogy a szótól elállják. (Zaj.) Elnök : Felhatalmazást kérrk a t. Háztóarra, hogy a Ház szünetelése alatt esetleg meg üresedő választókerületekben az új választások elrendelése, illetőleg a pótképviselők behívása s a netán érkező meghívások tekintetében intézkedhessen! és általában a szükségessé váló intézkedéseket megtehessem. (Helyeslés a Jobboldalon.) Méltóztatnak erre a felhatalmazást megadni? (Igen-') Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Megállapítom azokból a felszólalási kísérletekből, amelyekkel a képviselő urak e tárgyat ide akarták hozni, hogy voltaképpen tisztázni kívánták az elnökkel azt a kérdést, hogy a folyosó egyrészének elzárása tekintetében milyen alapon intézkedett. Intézkedett azon a jogon, amelynek értelmében ezt az intézkedést a régi házszabály alapján is kötelessége lett volna megtenni abban az esetben, ha jól felfogott közérdekből annak szükségét látja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek következtében akár a régi házszabályok, akár az új házszabályok alapján az eluök törvényes jogkörében járt el akkor, amikor kijelölte az épületnek azokat a részeit, ahol az ülés tartama alatt kizárólag a házszabályokban körülírt személyek jelenhetnek meg. Megállapítom azonban — és azt hiszem,e tekintetben a képviselő urak könnyen szerezhettek volna tájékoztatást felszólalásuk előtt — hogy körülbelül 8-—10 nappal ezelőtt a Ház elnökét felkereste a hírlapi lóknak, a parlamenti tudósítóknak sajtó szindikátusa, amelyet tájékoztattam szándékomról, s ennek a sajtószindikátusnak tagjai egyhangúlag megnyugvással távoztak tőlem a felvilágosítások után. Intézkedéseim tehát ezekben a keretekben maradtak. Kijelentem azonban, hogy ilyen kérdésben a Háztól sem fogadhatnék el utasítást, mert ez a kérdés az elnöknek olyan kizárólagos jogköre, amelybe való beavatkozás nemcsak a Ház elnökének, de magáuak a Háznak tekintélyét is rontaná (Ügy van ! a jobboldalon. — Pakots József: Személyes kérdésben kérek szót!) Ki támadta meg a képviselő urat? (Pakots József: Az elnök úr!) Bocsánatot kérek, én nem támadtam meg a képviselő urat. (Kabók Lajos : említette az elnök úr a felszólaló képviselő urakat! — Zaj.) Ha félreértett szavainak értelmét kívánja helyreigazítani a képviselő úr, ezen a címen megadom a szót. ^Pakots József : Akkor ezen a címen kérek szót!) A szó a képviselő urat megilleti. Pakots Jó/.se I' : T. Ház! A legnagyobb tisztelettel az elnök úr személye és szándéka iránt kénytelen Vagyok megállapítani azt, hogy azt az információt, amelynek elmulasztását méltóztatott említeni, megszereztem a sajtó illetékes tényezőitől. Ügy tudom, hogy a sajtot súlyosan és kellemetlenül érinti az a nem egészen méltányos rendelkezés, amely e körűi a kérdés körül történt. Nemes tradíció volt az, hogy a folyosó hozzátartozik a parlament nyilvánosságához. Méltóztatnak emlékezni azokra az időkre, amelyekben Mikszáth Kálmán «A tisztet Ház»-ról megírta a maga karcolatait. Olyan kontaktus volt a magyar parlaineut és a nagy nyilvánosság közötte kedves és tisztán irodalmi írások jóvoltából, amely csak hasznaihatott a parlament tekintélyének, presztízsének. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez szavai félreértésével semmi kapcsolatban sincs. Méltóztassék előadni, mennyiben értettem félre szavait. Pakots József: T. Ház ! Bátorkodtam megjegyezni avval a nagy reverenciával, amellyel az eluök úr személye iránt viseltetem, s amely változatlan minden körülmények között, — ismerve minden párton felüli állását és nagy, komoly morális felfogását éppen alkotmányjogi kérdések, a sajtó nagy jelentősége és a parlament nagy feladatai tekintetében, — hogy ez az intézkedés a mi felfogásunk szerint — mert én a sajtó munkásának érzem magamat e pillanatban a parlament e helyén is — nagyon fájdalmasan érint bennünket. Méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a t. Ház figyelmét arra, hogy éppen annál a nagy jelentőségnél fogva, amellyel a sajtó az egész parlament számára bír, nagyon fontos az, hogy a sajtó munkásaival karöltve, a nemzet érdekében olyan munkát és tevékenységet fejthessünk ki, amely a közvéleményre és az ország érdekeire nézve csak az ügyek előrevitelét jelenti. (Bródy Ernő : Ne keserítsük el a sajtót !) Semmiféle diszharmóniának nem szabad belekerülnie ebbe az együttes és komoly munkába. Tisztelettel kérem az elnök urat — mert hiszen ez az ő jogkörébe tartozik, — hogy ne ezt a karácsonyi ajándékot, ezt a tilalmat méltóztassék a sajtó karácsonyfájára felakasztani, amely a keresztfolyosó lezárásában nyilvánul meg. (Zaj.) Hiszt-n a magyar sajtó nehéz időkben mindig megtette a maga kötelességét a magyar parlamenttel szemben és a parlamenti munkának nagy elősegítöje volt, nem érdemli meg tehát részünkről az ilyen elbánást. Elnök : A képviselő úr már úgyis meglehetősen túllépte azt a keretet, amelyben felszólalása mozoghat. Megállapítom, hogy a képviselő úr ismét tévedésben van. (Bródy Ernő: Ne bántsák a sajtót ! — Zaj és derültség a jobboldalon és a középen.) A közbeszólt képviselő úr, úgy látom, szintén ugyanebben a tévedésben van, mert ennek az intézkedésnek semmi köz a sajtóhoz Épp úgy ki vannak tudniillik arról a folyosóról tiltva, mint most az ülésteremből : a sajtó, a főispánok, a miniszterek titkárai, az országnak és a minisztériumoknak összes tisztviselői, kivéve az országgyűlés tagjait és kivéve az országgyűlés szolgálatot tevő tisztviselőit. (Györki Imre : Éppen az előbb mentek keresztül e folyosón miniszteri titkárok!) Értesültem róla s megtettem az intézkedést. Figyelmeztettem őket, hogy a jövőben súlyosabb következményei lesznek annak, ha visszaélnek azzal a helyzettel, amellyel visszaélniök nem szabad, hogy tudniillik az altisztek még nem ismerik annyira a szabályokat, hogy azokat I mindjárt az első napon sztrikte alkalmazni tudnák.