Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

164 Az országgyűlés képviselőházának a népjóléti és pénzügyminiszter urakhoz a lakásépítkezési kölcsönök folyósításáról. Az építőipar foglalkoztatása és a családiházépítés előmozdítása végett hajlandó-e a pénzügyminiszter úr megfelelő hiteleket a népjóléti tárca rendelkezésére bocsátani ? Hajlandó-e a népjóléti miniszter a rendelkezésére bocsátott hiteleket a háztelekkel rendelkező kisemberek részére építési kölcsönökként folyósítani, hogy családi házak építését megkezdhessék?». Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza : T. Képviselőház ! Egészen röviden csak annyit: nemcsak a fővárosban van lakáshiány, hanem a vidéken, különösen a vidéki városokban a lakáshiány talán még nagyobb, mint Budapesten, A mellett a meglevő lakások is egyes vidéki városokban sokkal egészségtelenebbek, mint a fővárosiak, mert a legtöbb ház alacsony és vályogból vagy kő és vályog keverékéből épült, az utcák szűkek, dohosak, levegőtlenek, úgyhogy elérkezett volna már az ideje annak, hogy a vidéki városokban a lakásépítés terén valami történjék. Az aggkor és rokkantság esetére szóló biztosítási törvénytervezetet már csak azért is örömmel fogadtuk el, mert annak egyik rendelkezése azt mondja, hogy az ennek a törvénynek alapján létesítendő intézmény bevételeiből 30% ot lehet köz. érdekű építkezésekre költeni. A Társadalombiztosító felépült, illetőleg a Társadalombiztosító megkezdte működését, a járulékokat már újév óta szedi, semmi intézkedést nem hallunk azonban arról, hogy a közérdekű építkezések céljaira a kormányzat valamelyes kölcsönösszeget szándékozott volna adni. Már pedig ez rendkívül fontos kérdés, nemcsak a főváros, hanem, miután vidéki képviselő vagyok, a vidék szempontjából nézve a dolgot, elsősorban fontos éppen a vidék szempontjából. A városokhoz közel és majdnem minden városban az a helyzet, hogy igen nagy területek vannak, amelyeken nagyon szép, egészséges családi házakat lehetne építeni és amely területen lakók akár egyetemleges felelősséggel, akár más biztosítékokkal azokat az összegeket, amelyeket a kormányzat ebből az alapból rendelkezésükre bocsátana, becsülettel viszsza is fizetnék. Én magam is bátor voltam a népjóléti miniszter úrnál megjelenni ilyen tervezettel, ami igen szép és egészséges lakásépítkezést tett volna lehetővé, mert sajnos, a mai 12, sőt a vidéken 14—15 százalékos kamatozású kölcsönök mellett ilyen közérdekű családi házakat felépíteni nem lehet. Mármost az építőanyagokat előállító munkások nagyrésze munka nélkül van, munka nélkül volt már az ősszel, munka nélkül van most télen, és sajnos, semmi kilátás nincs arra, hogy közelebbről nagyobb munkák indulnának meg. A téglagyárak, különösen a vidéken, mind panaszkodnak a rendelések hiánya miatt. A mészégetők még valahogy megvannak, mert legalább külföldre tudnak szállítani. Az építőmunkások túlnyomó része havat hány, jeget vág és hord a különböző jégvermekbe, mert építkezési munka nincs, mert két-három hónap óta alig folyik építkezés- Egyfelől tehát az egészségtelen lakásviszonyok tennék szükségessé, hogy a kormány lehetővé tegye egészséges, szép, csinos családi házak felépítését, másfelől az építőiparban alkalmazott munkások katasztrofális munkanélkülisége, az évek óta tartó hiányos foglalkoztatása is szükségessé tenné, hogy a kormány ebben az irányban valamit tegyen. Méltóztassanak tehát megérteni, nem arról van szó, hogy a kormány építsen, nem akarunk mi állami építkezéseket, ne építsen a kormány, hanem hitelképes egyéneknek, akiknek a földterület birtokukban van, olcsó, megfelelő kölcsön245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. nel siessen segítségére, hogy ezek ebből a kölcsönből teljes biztosíték mellett családi házat tudjanak felépíteni vagy családiház-telepet tudjanak létesíteni, amely telepen több család igen egészséges, szép és jó elhelyezést nyerne. Végtelenül csodálom, hogy itt a Házban és a Házon kívül is állandóan beszélnek velünk szemben arról és reklamálják nálunk a keresztény morált; szemünkre vetik, hogy mi szétromboljuk a családot, nem ismerjük el a trónt, és a vallást. Ezzel szemben azt kell látnunk, hogy a család szétrombolása tekintetében a kormány a kapitalistáknak teljesen szabadkezet ad és amint Györki Imre képviselőtársam elmondotta, a belügyi kormány ezt még elősegíti azzal, hogy a szervezkedést megakadályozza nemcsak a szociáldemokrata alapon álló munkásoknál, hanem más irányzatú munkásoknál is; a kizsákmányolás tehát szabad, ott tehát a család szétrombolása nagyszerűen folyik A textil- és a gyufagyárakban foglalkoztatott nők és gyermekek ezrei bizonyítják ezt, másrészt pedig ezeknek a kizsákmányolt embereknek keresztény emberhez méltó hajlékot sem engednek építeni. A Faksz. a vidéken segítségére sietett a háztulajdonosoknak és ezen az alapon fel is épült néhány ezer ház. A legtöbbje legalább félig készen van, mert már nem volt pénzük arra, hogy befejezzék; kőmívest, ácsot a legtöbbje nem látott, (Krisztián Imre : Akkor ön még ezeket a házakat nem látta!) Bocsánatot kérek, hogy tetszik ezt gondolni ? Amiről nem győződöm meg, arról én nem beszélek. Győr környékén van elég házhelytulajdonos, aki a Faksz.-kölcsönből építtette fel a házát (Krisztián Imre : Mi nem látunk a vidéken ilyen házakat !), vert fallal, vagy fecskefallal és egy nagykeservesen rátákolt ablakkal, egy akkora ablakkal, hogy egy jónagyfejű ember be sem tudna nézni rajta. A vidéki városokban ilyen Faksz.házak felépítését nem lehet megengedni. A képviselő úr kerületében talán szép nagy ablakok vannak, és tulipánok vannak kifaragva (Krisztián Imre : Ha nem is nagyon gyönyörűek, de a célnak megfelelnek!). Ez az kérem, a célnak megfelel-e? Ez a kérdés! Ez relatív dolog (Zaj. — Krisztián Imre : A cél az, hogy egészséges lakásuk legyen ! Nem palotákat akarunk!) Elnök : Csendet kérek ! Malasits Géza : Ez mindenkor az illető tulajdonos kultúrfokától, családi állapotától és egyéb körülményeitől függ. A városi lakosságot ilyen házakba bezsúfolni nem lehet. Ilyen házakat város környékén építeni nem lehet, mert a városi tanács maga sem járul hozzá, ellenben minden városnak van egy területe, amely olyan valakinek a tulajdona, aki szíveden építene oda, ha az államtól a megfelelő garanciák mellett kölcsönt kapna és azt a lakók szépen kifizetnék lakbérben. Mondom, nem ajándékot kérünk, mi nem azt kérjük, hogy a kormány most nyakra-főre építsen a vidéken, .a városokban házakat, bár ezt is jogunk volna követelni, ha telik Lillafüredre és egyéb építkezésekre, de mondom, mi még ezt sem kérjük, csak azt kérdezzük, amit interpellációmban is mondottam, hogy hajlandó-e a kormány a törvénynek megfelelő társadalombiztosítás bevételeinek 30%-át minél előbb közérdekű építkezésekre fordítani. Elnök : A népjóléti miniszter úr kíván szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Az a sürgetés, amelyet t. képviselőtársam az építkezések állami segélyezése, illetőleg hitellel való ellátása (Malasits Géza: Nem segélyt kérünk!) kérdésében felvetett, tényleg nagyon nagy figyelmet érdemel, (Igen! Ügy van!) annál is inkább, mert hiszen tulajdonképpen egy