Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

116 Az országgyűlés Mpvisélöházánah . mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy vájjon a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése, amelyet a bizottságban hirtelen, váratlanul — nem akarom^ mondani azt, hogy puccsszerűleg — hoztak be és fogadtak el, előmozdítja-e a bor forgalmát I Én úgy vélem, nekem az a felfogásom, amit tisztelettel bátor vagyok ismételni, (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) hogy ez a paragrafus nem mozdítja elő a bor forgalmát, hanem ellenkezőleg megnehezíti. Nem ismerém a statisztikai adatoka t,nines módom ahhoz, hogy azokat ismerjem, a népjóléti miniszter úrnak ez bizonyára inkább van módjában, mert hiszen ez a kérdés, nem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat érdekli, hanem a mélyen t. népjóléti miniszter urat. Én valahogy azt hiszem, hogy a gyógybor nem nagy mennyiségben hozatik forgalomba. (Meskó Zoltán : Minden bor gyógyít !) Majd erre is rátérek t. képviselő úr, mert itt is aggályaim vannak a gyógybor elnevezés tekintetében. Meghallgattam a szakértői véleményeket arra nézve, hogy mi a gyógybor. A szakértői vélemények azt mondják, hogy akár természettől nyeri az a bor az ő gyógytartalmát, akár pedig mesterségesen adják neki, egyként gyógybor. Kérdezem én: vájjon a jövőben csakis a patikában lehet-e árusítani a tokaji bort? (Meskó Zoltán: Nem!) A tokaji bor kétségtelenül gyógytartalommal rendelkezik és kétségtelen, hogy ezt tudós szakvélemények megállapították. Itt van most a nagy kérdés. Ha mi törvényhozási úton azt mondjuk, hogy a tokaji bor nem gyógybor, vaijon nem rontjuk-e a tokaji bor renomméját? (Meskó Zoltán : Az nem szakértő, aki ezt állítja képviselő úr!) Viszont kétségtelenül az is lehetetlen állapot volna, hogy a jövőben a tokaji bort gyógyszertárakban gyógyszertári áron — mint a köznép mondja, patikaáron — árusítsák. A végrehajtási utasításba kétségtelenül fel kell venni — legalább is én úgy gondolom, ez az én szerény véleményem — olyan pontot, amely megmagyarázza, hogy mi is tulajdonképpen az a gyógybor és kifejezésre kell juttatni azt, hoay a tokaji bor nem gyógybor, mert abban az esetben, ha ez nem jutott kifejezésre, lehetnek olyan hatóságok, akik meghallgatnak egy szakértői véleményt és ennek alapján azt mondják, hogy a tokaji bor igenis gyógybor, a jövőben tehát tokaji bort csakis gyógyszertárban lehet forgalomba hozni. Semmi esetre sem ez a törvény intenciója. (Meskó Zoltán: Nem lehet!) Foglalkozni óhajtok még a törvényjavaslat 24. §-ával. A törvényjavaslat 24. §-a a következőképpen szól (olvassa): «A munkaadó vagy a felügyelettel megbízott egyén a 42—44. §-okba ütköző cselekményekért büntetőjogi felelősséggel tartozik, ba a cselekményt az ő tudtával alkalmazottja vagy hozzátartozója (1878 : V. te. 78. §) követi el, úgyszintén ha üzemének köteles ellenőrzését szándékosan vagy súlyos gondatlanságból elmulasztja.» Én a magam részéről nagyon szeretném, ha a törvényjavaslatokban precíz és határozott rendelkezések foglaltatnának. Igaz ugyan, hogy ez nehézségekbe ütközik, még pedig azért, mert az egyetem jogi fakultásán mindenre megtanítottak bennünket, csak arra nem, hogyan kell törvényt szerkeszteni. Társadalomtudományt, statisztikát stb., mindent tanítottak, ellenben egyetlen kollégium sincs arra, hogy a törvényszerkesztés technikáját ismertessék. (Zaj a jobboldalon.) A törvényszerkesztést nem az élet kell, hogy tanítsa, hanem az efeyetem és éppen azért vannak olyan hosszú törvények, mert nem tanítják a törvényszerkesztést az egyetemen. Amikor bekerül egy fiatalember a minisztériumba, akkor rábízzák mint segódfogalmazóra, vagy mint fizetéstelen segéd244. ülése 1929 január 29-én, hedden. fogalmazóra egy törvényjavaslat szerkesztésétAkkor tanulja meg, mert egyáltalában nincsen egyetlen kollégium sem, amely ezt tanítaná. Nincs egyetlen egy professzor, aki foglalkoznék ezzel, s ezért van az, hogy sokszor, sok esetben, 100—120 oldalas törvények is létrejönnek. Kérdezem, hogy ilyen 120 oldalas törvények bevihetők-e az életbe? (Meskó Zoltán: Nem!) Hiszen tudjuk jól magunkról, hogy az egyes törvényjavaslatokat nem vagyunk képesek áttanulmányozni annak ellenére, hogy nekünk ez az egyetlen kötelességünk. Hogy kívánhatjuk mi meg attól a szerencsétlen jegyzőtől, hogy az öszszes törvényeket ismerje, amelyeket a parlament hoz, mert ez a parlament dolgozik és nem áll az ellenzéknek az az álláspontja, hogy nem dolgozik. Olyan viszonyok, körülmények és életlehetőségek vannak itt, amelyeket mind szabályozni kell. Ha a kormány dolgozik, az a baj, ha a kormány nem dolgozik, akkor meg az a baj- (Farkas István: A kormány rosszul dolgozik!) Amint előbb említettem, magunk is tapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk képesek az összes törvényjavaslatokat áttanulmányozni, legalább is olyan értelemben, hogy azt magunkévá tegyük, hiszen itt volt a népjóléti miniszter úrnak a társadalombiztosító intézetre vonatkozó javaslata. Ez egy egészen nagy stúdium volt, ezt az egyetemen legalább egy évig tanították volna s ha én az egyetemen tanultam volna ezt a dolgot, akkor hetenként legalább három-négy órát foglalkoztam volna ezzel a dologgal. Mondom, t. Képviselőház — ez volt beszédem kiindulópontja —, hogy a törvényt kétségtelenül precizen kell szövegezni, s én nem azért, mintha akadályt óhajtanék gördíteni az igen t. földmívelésügyi miniszter úr nagyszabású munkája elé, azt a szerény észrevételt teszem, hogy a 24. § utolsó sorában a «súlyos» szó nagyon tág fogalom. Ez a szakasz azt mondja, hogy «súlyos gondatlanságból elmulasztja». Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy súlyos diszkrecionális joga van az ítélkező hatóságnak. Én ettől a diszkrecionális jogtól mindaddig nem féltem az állampolgárokat, amíg a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr ül a miniszteri székben, de azért mégis helyesnek, célszerűnek tartanám, ha a jövőben — ha már ezt a javaslatot nem is küldtük vissza a bizottsághoz, bár vissza kellene küldeni — szabatosabb kifejezéseket használnának. Én inkább a «rosszhiszemű» szót alkalmaznám. Ez, azt hiszem, jogilag találóbb. Én nem gondolom magamról, hogy pápa vagyok, és nem hiszem, hogy az én véleményem csalhatatlan. A földmívelésügyi miniszter úr gazdagtudású, gazdag gyakorlata van, lehet, hogy az ő véleménye teljesen helyes, de mégis úgy érzem, helyesebb volna ez a «rosszhiszemű» szó. amely kevésbbé tág, amely szűkebb körre szorítkozik. Ugyancsak stilisztikai szempontból van kifogásom a 27. § ellen is. (Olvassa:) «Borkereskedelmi vállalatok cégük elnevezésében valamely borvidékre, vagy termőhelyre utaló jelzést csak abban az esetben használhatnak, ha az illető borvidék, vagy termőhely borainak árusítása vállalatuk főüzletága.» Mély tiszteletid kérdem, milyen kifejezés az, hogy főüzletág.? Én félek a hatóságok diszkrecionális jogára bizni, hogy a hatóságok állapítsák ezt meg, mert ha a hatóságok diszkrecionális jogára bízzuk ezt, akkor az egyik hatóság abban az esetben is megengedi a vonatkozó borvidék megjelölését a vállalat cégében, ha az illető borvidékről a cég 50%-ot vesz át, a másik hatóság pedig esetleg nem fogja megengedni. Én a magam részéről célszerűbbnek tartanám, ha a törvényjavaslat pozitív számokkal fejezné ki, mit ért főüzletág alatt Én