Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-226
226. illése J.028 december 3-án, hétfőn.' 310 Az országgyűlés hép'uisetÓhazának napirendi indítvány elfogadását. (Helyeslésed jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Petrovics György jegyző : Mándy Sámuel ! Mándy Sámuel : T. Képviselőház ! Én szólásra jelentkeztem azért, hogy néhány szóval válaszoljak Szilágyi Lajos t. barátomnak. Ali után azonban a többségi párt részéről már megfelelő válasz adatott, csak egy mondatra szorítkozom. Csodálkozom, hogy az én t. barátom az ellenzéki oldalról azt kifogásolja, hogy a bizottság többségének határozatát nem respektálja a parlament többsége. (Szilágyi Lajos : Nem erről volt szó !) Ez ellenkezik egy ellenzéki képviselő elvi álláspontjával, mert egy ellenzéki elvi alapon álló képviselőnek örömére kell, hogy szolgáljon az, hogy a bizottság határozata (Felkiáltások a jobboldalon: Nem szentírás !) nem preok kupái ja a többséget és a többség szabadon nyilatkozik meg. (I T {jy van! a jobboldalon.) T. képviselőtársam összezavarja a kérdést — engedjen meg — amikor egy részletet, a pars pro totó elvét hirdeti axiómának. Mi itt egy részletről vitatkozunk, egy részletre vonatkozólag adatott be különvélemény, és az alkotmányosságra vall, hogy már az látszik, hogy a kisebbségi vélemény lesz elfogadva. Efölött Szilágyi Lajos t. barátom csak örömének kell. hogy kifejezést adjon. (Szilágyi Lajos : Lakatos most mondta, hogy nem lesz elfogadva a kisebbségi vélemény !) Elnök : Szilágyi La jus képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szilágyi Lajos: Hát melyik lesz elfogadva j Ezt mondja meg l) Mándy Sámuel : Engedje meg t. barátom, hogy régi barátságunknál fogva kijelenthessem, hogy ... (Szilágyi Lajos közbeszól.) Elnök : Szilágyi Lajos képviselő urat állandó közbeszólásáért rendreutasítom. Mándy Sámuel : . . . nézetem szeiint, amikor felállott t. barátom, nem tudta, hogy úgy fogja végezni, mint ahogy végezte, azért, mert egészen mást mondott az utolsó mondatban, mint az elsőben. Az elsőben még tréfált, és a végén úgy tett, mintha komolyan beszélt volna. Márpedig komolytalan volt t. barátom felszólalása, és pedig azért volt komolytalan... (Szilágyi Lajos: Kikérem magamnak!) Ez nem személyes sértés. (Szilágyi Lajos: De igen, ez már szemtelenkedés!) Nem áll! (Szilágyi Lajos: Ez már közönséges kötekedés! — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Minthogy pedig a képviselő úr sértése rendkívül durva volt, kénytelen vagyok javasolni a t. Háznak, hogy méltóztassék őt a mentelmi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérdeni méltóztatnak-e javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az elnöki javaslatot elfogadják, méltóztassanak felálíani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a képviseli"» urat a mentelmi bizottsághoz utasítja. Mándy Sámuel : Nagyon sajnálom, hogy az én szerény felszólalásom ide fejlődött. Távol állott tőlem másnak megállapítása, mint annak, hogy t. barátomnak az a kijelentése, hogy komolytalan a mi eljárásunk, (Szilágyi Lajos: Persze, hogy az!) nem helytálló. Ión inkább azt tartottam komolytalannak, hogy azt méltóztatott kifogásolni, hogy mi a kisebbségi javaslatot, mint többség, akceptáljuk. Ez volt az egész, amit mondani akartam. És ha idehallgatott volna t. barátom a mondatom elején, amikor azzal vezettem be ezt a megjegyzést, hogy a régi barátságunk révén engedje meg, hogy a komolytalanságot én őreá hárítsam vissza magamról, akkor bizonyára nem használta volna azt a kifejezést, amelyet velem szemben sértő módon használt. Én különben elfogadom az elnök úr napirendi javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon. — Szilágyi Lajos szólásra jelentkezik.) Elnök : Milyen címen kíván a képviselő úr felszólalni ! Szilágyi Lajos: Részint személyes megtámadtatás, részint félreértett szavaim értelmének helyreigazítása címén. Elnök: Először megállapítom, hogy a napirendhez senki sem kíván szólni és a vitát bezárom, ha azután a Ház az elnöki napirendi indítvány felett már határozott, meg fogom adni a képviselő úrnak a szót. Kérdem már most, méltóztatnak-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni, szemben Szilágyi Lajos képviselőtársunk napirendi javaslatával, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az elnöki napirendi javaslatot elfogadják, méltóztassanak felálíani. (Megtörténik.) Többség. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A szó Szilágyi Lajos képviselő urat megilleti. Szilágyi Lajos : T. Képviselőház ! Azt kifogásoltam felszólalásomban, hogy míg a bizottsági tárgyalásnál az Örffy-féle indítvány mellett vonult fel a többsége a hatalmon levő pártnak .. . (Erdélyi Aladár: Csak a bizottság többsége! — Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek a jobboldalon. (Farkas Elemér : Csak részletkérdésekről volt szó, nem az egész házszabályrevizióról!) Szilágyi Lajos : . .. addig itt a plénumban szemmelláthatóan, — ezt a kifejezést használtam — Kubinek t. képviselőtársam indítványa mellett vonult fel ugyanannak a pártnak többsége. ( Jánossy Gábor : De nem ugyanazok a képviselők! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Reméltem, hogy legalább felszólalásomra tisztázódik ez a helyzet, ellenben nemcsak hogy nem tisztázódott, hanem két szónok felszólalt, aki megint nem vallott színt abban a tekintetben, hogy a többségi indítvány mellett fos-e állástfoglalni, vagy pedig a Rubinek-féle indítvány mellett foglal állást. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Sőt Lakatos t. képviselő úr, hogy még nagyobb legyen a zür-zavar mindazok számára (Felkiáltások a jobboldalon : Nincs zűrzavar!), akik nem tartoznak az ő baráti körükhöz, olyan magyarázatot adott, amelyből kifolyólag most már megint arra kell következtetni, hogy a többségi párt el fogja vetni a kisebbségi indítványt és el fogja fogadni az Örffy-féle indítványt. (Zaj a jobboldalon.) Tehát még jobban összekuszálták és zavarosabbá tették a helyzetet. Én erre a zavaros helyzetre mondottam, hogy komolytalan. Ezt az álláspontomat fenntartom, mert felszólalásom során még be is fogom pontrólpontra bizonyítani, hogy mennyire komolytalan, mennyire nevetséges és az ország színe előtt mennyire visszatetsző egy ilyen magatartás. Ezt — mondom — változatlanul fenntartom. Ami Mándy t képviselőtársamnak azt a durva sértését illeti, (Zaj és eltenmondások a jobboldalon.) amely szerint ő éppen engem, aki nagyon is nyíltan szoktam megmondani a magam véleményét, azzal vádol, hogy amikor felálltam, nem tudtam, hova fogok kilyukadni (Mándy Samuel : Ebben az esetben !) és amikor befejeztem beszédemet, egészen más konklúzióra jutottam, mint amikor elkezdtem, ( Vlándy Sámuel : Ez durva
