Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1928 november 13-án, kedden. 33 szesített hajókon a hajóstisztek és hajóslegénység megválogntásánál a magyar állampolgároknak minden tekintetben elsőbbség biztosítandó. Ez ebben a törvényjavaslatban nincsen külön kifejezésre juttatva. tie nem is szükséges, mert hiszen az 1879 : XVI. te. végrehajtásképpen kiadott kormányrendelet, amely a magyar lm jók lajstromozása iránt intézkedik, amúgy is kiköti, hogy amikor egy hajó a magyar hajólajstromba bejegyeztetik, a tisztikaraak legalább négyötöd része magyar állampolgárokból kell hogy álljon, a legénységnek pedig egyenlő feltételek mellett, szintén magyar állampolgárokból kell regrutálódnia. Tehát a magyar kormánynak mindenkor, amikor egy hajólajstromozás kérelmeztetik, módjában vam a legszigorúbb kikötéseket megtenni a tekintetben, hogy ezeken a hajókon tényleg magyar állampolgároknak biztosítsunk foglalkozást. A törvényjavaslat 3. 4-a részletezi azt. hogy a hajózási vállalatok milyen hajók után részesülhetnek ezekben , a kedvezményekben és itt szintén az az elv jut kifejezésre, hogy csakis minden tekintetben modern, vagyis olyan hajók után, amelyek valamelyik nemzetközi hajóregiszterben elsőosztályú bajóknak vannak felvéve és azok után a hajók ntán. amelyek bizonyos kornál nem idősebbek. Itt a bizottság a törvényjavaslat tárgyalásánál • mint méltóztatik látni a bizottsági jelentésből - arra az eshetőségre való tekintettel, hogy alakulhat olyan magyar hajózási vállalat, amelynek nincsen módjában teljesen új bajókat beszerezni, hanem talán egy kevéssé koros hajók jutnak a birtokába, arra az álláspontra helyezkedett, t hogy kivételes esetekben az ilyen hajóstársaságok, amennyiben bajóik minden tekintetben megfelel ink a modern követelményeknek és elsőosztá'yú hajók, megkaphassák a kedvezményeket. Ezzel kapcsolatban a bizottság azt javasolja, hogy a 15 éves korhatár ezekben az eseteiében hass évre tola-;sék ki, oly módon azonban, hogy az engedélyezhetö kedvezmények időtartama természetesem a maximális tizenöt évnél nagyobb semmi körülmények között se lehessen. Korosabb hajókra csak annyi évre kaphatják meg a hajózási vállalatok az adókedvezményeket, amenynyi esztendeje az illető hajónak még hatra van ahhoz, hogy húsz esztendejét betöltse. A törvényjavaslat 4. §-a a tekintetben intézkedik, hogyha valamelyik kedvezményezett hajózási vállalat egyik vagy másik hajóját kivonja a szabad hajózási forgalomból, ez esetben arra az időre a kedvezmények megszűnnek, de ha újból beállítja a hajózási forgalomba, természetesen felélednek ezek a kedvezmények. Az 5. § rendelkezik az iránt, hogy n kedvezmények mértékéről, a hatálybalépés idejétől és Időtartamáról a kereskedelmi miniszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg rendeletileg fog intézkedni. A 6. § ki'"ondjn, hogy ugyanúgy, mini azelőtt a régi törvények, ez a törvény is életbelépésétől számítva csak 10 évig marad hatályban, a törv ény hatályban léte alatt kiadott kedvozmé11 vek azonban természetesei] érvényben marad* ll; ik azok lejártáig. Ezekben voltam bátor a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot egészen röviden ismertetni. Kérem méltóztassanak azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Hch/cslés és t<tp8 a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szobásra következik? Szabó ZoUán jegvző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Mint a •Magánalkalmazottak egyik nagy szervezetének elnöke, minden alkalmat meg szoktam ragadni — megragadtam a múltban is és meg fogok ragadni a jövőben is — abban az Irányban, hogy a magánalkalmazottak érdekeit itt képviselhessem és érdekükben szót emelhessek. Ez a törvényjavaslat, amelyet az előadó úr az előbb ismertetni méltóztatott, a magánalkalmazottaknak egy tekintélye« számú kategóriáján kíván segíteni, mégpedig egy olyan kategórián, amelynek tagjai rettenetesen súlyosan érz : k a trianoni békének nemzetünkre és országunkra nehezedő súlyai és keresztjét. Azokról a tengerhajózás] alkalmazottakról dönt egyben ez a törvényjavaslat, akik valamennyien elveszítették kenyerüket azáltal, 'hogy a trianoni szerződés imperative 1 arra kényszerítetle a magyar kormányt, hogy minden 2000 tonnán felüli kereskedelmi tengeri hajót adjon át a jóvátételi bizottságnak. Ennek a rendelkezésnek a mi mai erkölcstelen világrendünkben szinte természetes következményi^ lett az, hogy az idegen impérium, ez idegen lobogó az ő fennhatósága alá került hajón nyomban elbocsátotta a magyar tiszteket és a magyar legénységet é.s azok helyébe a maga alattvalóit helyezte el. Ezl a törvényjavaslatot esak elismeréssel üdvözölhetem és csak köszönettel adózhatom a kereskedelemügyi miniszter úrnak nemes Intenciójáért, hogy a trianoni szerződés folytán önhibájukon kívül kenyértelenné vált tenger: hajózási alkalmazottakon és azok családtagjain segíteni kíván ezzel a törvényjavaslattal. Amennyire elismerem azonban a kormány helyes intencióit, ugyanolyan mértékben kénytelen vagyok megállapítani azt.'hogyha ez a javaslat jelenlegi, tehát még a bizottság által javított formájában is megmaradna, akkor esak a jó szándék teljességéi mutatná. Vannak a törvényjavaslatban egyes intézkedések és egyes korlátok, amelyek azonban az én megítélésem szerint szemben állanak a törvényjavaslat főcéljával és ha így fognak törvényerőre emelkedni, ahogy Qiosl vannak szögezve, akkor csekély mértékben, mondhatnám aligalig, oarányi mértékben fogják szolgálhatni a kormánynak egyébkénl jóhiszemű és nemes szándékát. Mert mi lehet a korínény fő célja ennél a javaslatnál? Úgy vélem, elsősorban az. hogy a kei 'vérüket vesztett alkalmazottak százain és azok nyomorba int ott családjainak helyzetén segítsen, méepedig lehetőleg úgy, ahogy ezt ennek az államnak háztartása, államkasszája megengedi, tehát úgy, hogy ez a segíteni akarás az államra seniinineiníí újabb megterheltetést ne jelentsen. Maira a megoldási mód, amikor a kormány azt c/'lozza, hoiry kedvezményeket nynit mindazoknak a vállalatoknak, amelyek ezeket az állástalan tengerhajózá.si alkalmazottakat elhelyezik, nagyon helyes. A korlátozó kantélák azonban, amelyek ebben a törvényjavaslatban bonne vannak, az én megítélésem szerint olyanok, hogy nagymértékben meg nehezítik és hátráltatják azt, hogv a jelenleg még idegen lobogó alatt lévő kereskedelmi tenMM-Í hajók magyar lobogó alá kerülhessenek, illetőiig oda visszakerülhessenek és így magyar tengerészeket alkalmazhassanak. A kormány az én megítélésem szerint akkor szolgálta volna helyesen a maga intencióját, ha a törvényjavaslat minél több tengeri hajónak, minél előbb magyar lobogó alá jutását tette volna lehetővé. Tudvalévő dolog, hogy a kereskedelmi haiók építésének gondolatával foglalkozik. Éppen ezért áj hajók építésére, nagvobbsziámú új hajóra nem is igen számíthatunk- Világos tehát, hogy a már meg-
