Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1928 december 5-én, szerdán. 351 közeli célja az, hogy a szólásszabadságot telje­sen megölje, teljesen lerontsa a klotűrrel, a vitabezárással, a beszédidő korlátozásával. Méltóztassanak megengedni, hogy itt hi­vatkoztam gróf Bethlen István beszédére, amelyet 1924. december 5-én tartott, négy évvel ezelőtt, amelyből egészen nyilvánvalóan és vi­lágosan kitűnik, (Propper Sándor: Csoda, hogy nem jubilálnak!) hogy erre a reformra semmi­nemű szükség nincs. Gróf Bethlen István 1924. év december 5-én a következőket mondotta (olvassa): «Arra, hogy a fegyelem újból hely­reállítható legyen a magyar Képviselőházban alkalmas eszközt kell teremteni. Kiválasztot­tuk tehát az 1913-as házszabályokban azokat a paragragusokat, amelyek a technikai obstruk­ciót teszik lehetetlenné és ehhez hozzáadtuk azt az eszközt, amelynek segítségével a beszélő obstrukciót lehet lehetetlenné tenni, a klotűrt és a beszédidő korlátozását.» Tehál egészen kétségtelen, hogy 1924-ben már végrehajtották azt, amit akartak. Ki van zárva a technikai obstrukció ós a beszédes obstrukció. Ha már egyszer ezek a házszabály­ban statuálva lettek, miért keli a házszabály­ban még jobban összetörni ezt, a beszédidőt még jobban korlátozni, a képviselők mozgási lehetőségét nagyobb akadályok elé állítani? Ezért mindenkiben feltámad az a gyanú, hogy valami különleges cél van itt. (Br. Podma­niczky Endre: Dajka mese! — Zaj.) A valódi célt már elérték, (Meskó Zoltán: A Duna még nem fagyott be, nemi lehet királyt választani! - Derültség.) mert kizárták mind a technikai, mind a beszédes obstrukciót. Hz a valódi célt tenait már elérték. Mit akarnak, még micsoda cél van ni>g? Ha ebből a szempontból nézem akármelyik rendszert, mindkét rendszer sú­lyos korlátozásokat, súlyos megszorításokat foglal magában. Méltóztassék megengedni, hogy csak egy pillanatig időzzem annál a kérdésnél, hogy ez a házszahályrevizió régen az egész nemzetet mozgásba és hullámzásba hozta. Méltóztatnak emlékezni Tisza István akciójára, az ugrai le­vélre, amelynek folytán az 1905-ös választás alkalmával, amikor a koalíció győzött, éppen a házszahályrevizióval kapcsolatban buktatták meg alulról a kormányt. Nagyon érdekes, hogy amikor a koalíció uralomra került, mag-a is házszahályreviziót hozott, maga is szükséges nek tartotta a házszabálynak bizonyos reform­ját. Igen érdekes vita fejlődött ki evvel kap­csolaban. Ma természetesen más a helyzet. Mert régen szükség volt erre a házszabály­reformra a nemzeti akaratnak kifejezhetese szempontjából szemben a császári akarattal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Pakol* József: A kamarillával!) Régen na­gyon fontos volt a nemzetiségi kérdés, amely szintén uralta a magyar közéletet. Ma nemze tiségi kérdés ebből a szempontból nincsen, mert ma csak nemzethű nemzetiségek vannak ebben az országban, úgyhogy a nemzetiségi kérdés szempontjából nem kell reformálni a házszabályokat. Régen szó volt a szociálde­mokrata veszedelemről. De a szociáldemokra­ták ma itt ülnek a Házban, ő ellenük nein kell külön házszabályokat hozni, mert nagyon par­lamentáris a magaviseletük itt, éppúgy, mint az "gesz világon, ahol részt vesznek az aktív kormányzásban, mondjuk Németországban és az északi államokban. A szociáldemokraták ellen tehát nem kell házszabályokat hozni. Igen érdekes, hogy az 1904-es házszabály vitában a nemzetiségek igen élénken résztvet­tek, azok a képviselők, akik ma különböző elő KÍPVTSET^HAZT NAPLÓ. XVI. kelő pozíciókban ülnek. A jelenlegi román mi­niszterelnök Maniu, Vajda Sándor, Vlad Aurél, Hodzsa Milán, aki cseh miniszter, igen élénken részt vettek a parlamentáris tanács kozásokon. És itt egy nagyon érdekes kurió­zumra akadtam, ami azt hiszem, alkalmas lesz arra, hogy mosolyogjunk bizonyos kérdések felett. Hodzsa Milán 1908. március 31-én, ami­kor a Nagy Emil féle indítvány részletes tár­gyalása volt, a következőket mondotta (ol­nissd): «Nagy örömmel csal lakozom mind­azokhoz az Indítványokhoz, melyek abból a célból adattak be. hogy a Nagy Emil-féle in­dítvány elvégre is magyarosabb alakba nió­dosíttassék át. Azt hiszem, hogyha a Ház többsége csatlakozni fog az előttem szólott képviselő urak, Bozóky Árpád, valamint Bella Mátyás és Pop-Csiesó képviselő urak niagya rosító módosításaihoz, akkor remélem, hogy sikerülni fog a Nagy Emil-féle indítványt a magyar nyelvtannak és stilisztikának megfe lelő fórmába önteni, talán még magyarul is megfogalmazni». (Derültség*) Igen érdekes ku­riózum, hegy Hodzsa Milán akkor a magyar ügy érdekében szállt síkra. Hodzsa Milán, a jelenlegi cseh kultuszminiszter. Nézzük az előttünk fekvő törvényjavasla­tot, az angol-magyar javaslatot. Nincs igaza Lakatos Gyula ige* t. barátomnak, aki kérdi, hogy miért adnak annak angol címet, (Meskó Zoltán: Angol betegségben született!) meri már a bizottság tagjai között mint angol-ma­gyar javaslat leli kiosztva, ezzel a nomenkla túrával látták el. ez van rajta. De s/égy éljük tehát ezt. (Br. Podmaniczky Endre: Ez a bé­lyeg van rajta! — Meskó Zoltán: Angolkórban született!) A bélyeg rajta van! Igen érdekes, hogy Magyarországon ho­gyan alakul a közélet, A szavazati jog nyilt. a tanulás szabadsága zárt, a protekciós rend szer titkos, ezek tehát Halkán és középkori ele­mek, (Derültség a baloldalon. — Meskó Zoltán: Az adóztatás általános! Derültség. — Prop­per Sándor: Több. mint általános!) a házsza bályok dolgában azonban ezt a balkáni elemet egyszerre lerázza magáról a közélet és csat lakozik a müveit Nyugathoz, Angliához. El­felejti azonban azt, bogy Angliában az alkot­mány minden intézménye ki van építve; ott van titkos szavazati jog, ott van teljes sajtó­szabadság, ott teljes a gyülekezési és egyesii lési jog, ott a Hyde-parkban egymás mellett a legellentélesebb nézetű szónokok szónokol­nak. (Malasits Géza: Nem állnak a nép költ ségén állandó rendőri felügyelet alatt, mint Magyarországon!) ott szabad vitatkozni. Ez nálunk ; niues. (Meskó Zoltán: Hyde parkot kell csinálni nekünk is! — Malasits Géza: Nem! Más kormányt és általános titkos vá­lasztójogot! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Meskó Zoltán: Parkot kaphatnak, más kor­mányt nem! — Propper Sándor: Azért csatla­kozott oda! A csat lakozást csatlakozás fogja követni! — Zaj. — Elnök csenget.) Bródy Ernő: A házszahályrevizió kérdésé­ben egyszerre csatlakoznak a művelt Nyugat­hoz, a művelt Nyugat házszabályait azonban nem hozták ide elénk. De ha elénk i.s hozták Volna, például ez nekünk nem szolgálhat. Rög­tön ki fogom mutatni. Én a bizottságban elvi­leg a magyar rendszer mellett foglaltam állást, mert az a nézetem, hogy nem helyes előbb itt az általános vita. Az általános vita mindjárt politikai gondolatokra készteti az embert. Ha az ember «'gy javaslatot kezébe kap és általa iiosságbnn kell neki beszélnie, amíg az-nem 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom