Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülésé Í9%B nóvemhéf 14-én, szerdán. 79 lókban, ahol az illető tisztviselők azelőtt tevékenykedtek. Nem tudják elképzelni, hogy az az anyag, — így kell kifejeznem magamat, — amellyel ma nekik dolgozniuk kell, nem ugyanaz, mint aminővel azelőtt dolgoztak és hogy nem lehet mindeu munkást mint bűnözőt kezelni, mint ahogy azelőtt éveken keresztül mint szolgabírák vagy rendőrkapitányok az elébük került emberekel kezelték. T. Ház ! Közel egy év, 11 hónap múlt el, amióta a munkásbiztosításról szóló törvény élet belépett, de a törvényben megjelölt alapszabály tervezete sem jelent meg mind a mai napig, úgyhogy félő. hogy ez az alapszabály tervezet nem jelenik meg még ebben az évben, s az érdekeltségeknek nem adatik mód arra. hogy erre vonatj kozó észrevételeiket megtegyék és éppoly kevésbbé lehet ezt azután a gyakorlatban keresztülvinni. A munkásbiztosítás intézetét azóta Társadalombiztosító Intézetté keresztelték át. A Képviselőház azóta letárgyalta az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvényjavaslatot, amelynek szintén január elsején életbe kell lépnie. Máris jelentkeznek azonban azok a nehézségek, amelyekre mi a törvényjavaslat tárgyalásánál rámutattunk ; jelentkezik főképpen az a nehézség, amely egyike a legsérelmesebbeknek és legigazságtalanabbaknak : hogy az öregségi biztosításnál a munkásnak esak azokat a járulékait kívánják elismerni, amelyeket a munkaadó a munkás javára befizetett. Most, amikor le kell fektetni az ügykezelést, amikor közel 700.000 tagot kell nyilvántartani, egyszerre felvetődik a kérdés : hogyan fogják azokon az egyéni lapokon nyilvántartani a munkások befizetéseit abban az esetben, ha a munkaadó vagy nem fizeti be a járulékot vagy annak csak egy részét űzeti be! Kinek javára fogják elkönyvelni az ilyen módon befizetett járulék-részeket és kinek a terhére esik majd az a járulék, amelyet a munkaadó vagy nem fizetett be vagy késedelmesen fizetett be vagy egyáltalában megtagadta annak befizetését és rajta azt behajtani nem lehet? (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Máris jelentkezik ennek a rendelkezésnek igazságtalansága, amelyhez hasonló nincsen egyetlenegy magyar törvényben sem, mert ha én adófizető vagyok és az adóhivatalban adómat befizetem, akkor egészen természetes, hogy azt az adót tőlem senki másodszor nem kérheti, ebből kifolyólag reám nézve semmiféle hátrány nem keletkezhetik. Ebben az eseiben azonban az öregségi biztosításnál az intézet megbízza a munkáltatót, sőt kötelezi erre büntetés terhe alatt, neki le kell vonnia a munkás béréből a törvényben megjelölt járulékot, de ha a munkaadó azt nem fizeti be, pl. elsikkasztja, ebből nemcsak a munkaadóra származik hátrány — ha ugyan származik — mert hiszen egyik-másik esetben — majdnem ezt kell mondanom — a törvény rendelkezései egyenesen biztatók arra, houy azt a járulékot eltulajdonítsa, mert olyan minimális büntetés van kilátásba helyezve, hanem a másik oldalon a munkás szenved hátráryt, mert megtörténhetik, hogy az éveken keresztül béréből levont járulékokat a munkáltató nem fizeti be, a munkás pedig közben megrokkan és amikor jogaiért jelentkezik, kitűnik, hogy neki tulajdonképpen nincsenek jogai. < Ehhez hasonló rendelkezés nincs egyetlenegy hasonló külföldi törvényben, de nincs egyetlenegy magyar törvényben sem olyan rendelkezés, hogy valakitől törvény erejénél fogva levonnak járulékot és ha az illetőnek levont járulékait más eltulajdonítja, akkor az illető befizetőre háramlik kár. Meg vagyok arról győződve, hogy a gyakorlatban a törvénynek ez a rendelkezése nem tartható fenn és már az első évben szükség lesz a törvény eme rendelkezésének módosítására. A másik kérdés, amely ismételten szóbakerült a Házban és amelynek rendezésére nézve a miniszter úr már volt szíves Ígéretet is tenni, a bányamunkások nyugbéréuek felemelése. Értesülésem szerint bőséges felesleg áll ebben a tekintetben az intézet rendelkezésére. Az a különalap, amely ennek a nyugdíjnak folyósítására szolgál, olyan összeggel rendelkezik, hogy megvan a nyugbér felemelésének lehetősébe. Kérdem tehát, miért kell várni és miért kell halasztani hónapokon keresztül ennek a nyugdíjnak felemelését? Csak azért, mert akár a biztosítópénztár, akár a minisztérium egyes osztályai nem tudják a megfelelő rendeleteket elkészíteni vagy kiadni? Azt hiszem, ha valahol és valakiknek érdekében sürgős szükség van intézkedésre, úgy éppen itt megvan a sürgős intézkedés szükségessége és ezt nem lehet menteni semmiféle elfoglaltsággal, nem is szólva arról, hogy véleményem szei int ilyen rendelkezés kiadása igazán nem jelenthet olyan borzasztó sok munkát, hogy azzal nem lehetett volna elkészülni a múlt év vége óta, mert ha le is számítjuk azt az egy vagy két hónapot, amíg a zárszámadások elkészülnek, még akkor is 9 vagy 10 hónap állt rendelkezésre, hogy azt az ügyet, amelyet a miniszter úr is igazságosnak tart, amelyre nézve Ígéretet tett, megfelelően rendezzék. E tekintetben azonban semmiféle intézkedés nem történt. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszéd ideje ejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Peyer Károly : Újból hangsúlyozom, hogy nem szándékom a Munkásbiztosító Pénztárral szemben táplált egyébb kifogásainkat itt. szóvá tenni. Nem kívánjuk itt bírálat tárgyává tenni az ottani állapotokat azért sem, mert hiszen a felszólalási idő sokkal rövidebb, semhogy megfelelő bírálatot lehetne gyakorolni. Én csak azt vagyok bátor kérdezni a miniszter úrtól, mikor szándékozik a törvény rendelkezéseit végrehajtani, mikor szándékozik az alapszabályt kiadni, mikor szándékozik kiadni a választási rendeletet, mikor juttatja az érdekeltségeket abba a Helyzetbe, hogy végre maguk intézzék annak az intézménynek az ügyét, amelynek fen tartásához — csekély ö-szeg kivételével — kizárólag ők járulnak hozzá ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kivan szólani ! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfetöU Az igen t. interpelláló képviselő úrnak a JVlunkásbiztosítónak az 1927. évi törvényben körvonalazott autonómiájára vonatkozó megjegyzései teljesen helytállóak. Én a magam részéről is nem kis reményeket fűzük ahhoz az időponthoz, amikor az autonóm-szervek létrejönnek és az elnökséggel, az igazgatósággal, az egész tisztikarral együtt módjában lesz a két nagy érdekelt tábornak együttműködni s a Munkásbiztosító ügyeibe befolyni. A t. interpelláló képviselő úrnak kérdése az, hogy ha — amint korábbi nyilatkozataimból ő maga is gyanítja — ilyen a nézetem, miért nem gondolkodtam arról, hngy az 1927: XXI. te. megfelelő utasításai végrehajtassanak ? Erre nézve válaszom a következő. Az 1928. év folyamán méltóztatott a törvényhozás ak a betegségi és baleseti biztosítási ágazat mellé kiépíteni az öregségi és a rokkantsági ágazatot is. Ennek az évnek folyamán azért nem gondoltam célravezetőnek az autonómiai választásokra vonatkozó intézkedéseket megtenni, mert hiszen új érdekeltek vonatnak be 1929. január 1-i hatállyal magába az egész szervezetbe. Ennek következtében praktikus megfontolások vezettek, amikor úgy gondoltam,