Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-218
Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. 71 szempontjából is csak úgy tekinthetők, mint a I tankönyvek és egyéb taneszközök. Ezekután a szóban levő rendelet törvényes voltát és jogosultságot tovább bizonyítgatni felesleges volna. Az interpelláló képviselő azonban ezt a rendeletet nem csupán jogosulatlannak, de károsnak, sőt veszélyesnek is tartja. Hogy ez téves megállapítás s a vezérkönyvek használatának engedélyhez való kötése egyenesen a tanítóság és az iskola érdeke, az a következőkkel igazolható: Vezérkönyvet az a tanító használ, aki valamely tárgy módszerével nincs egészen tisztában s munkájában támogatásra szorul. Fölvethetné a kérdést bárki is, előfordulhat-e egyáltalában, hogy a tanító, ki megfelelő előképzettséggel teljesíti hivatását s napról-napra több gyakorlati tapasztalattal gazdagodik, ;i módszer alkalmazásánál zavarba jut? Igen, ez előfordulthat, amikor a tanterv módosul s új feladatok elé állíthatja a tanítóságot. Az 1925-ben kiadott tanterv az iskola számára egészen új légkört teremtett. Üj módszer alkalmazását tette szükségessé, megköveteli a változott helyzethez, a kor követelményeihez való alkalmazkodást s a pedagógia terén t;i pasztaiható haladás számbavételért. Ennek az új tantervnek a szellemét a tanítóság máról-holnapra nem szívhatta magába s ezért a tájékoztatás elsőrendű feladattá vált. Ezért történt, hogy a kir. tanfelügyelői kar az új tanterv rendelkezéseinek megbeszélése céljából értekezletre hivatott egybe, ezért tűzetett ez a kérdés a tanítóegyesületek és tantestületek napirendjére, ezért nyilt meg a tantervet ismertető új rovat a Néptanítók Lapjában s ezért kell még ma is a tanítóság részére az új tanterv ismertetése céljából tanfolyamokat szervezni. Hogy erre a munkára mily nagy szükség van s a hivatása magaslatán álló tanítóság mily erővel igyekszik az új tanterv követelményeivel tisztába jönni, azt a tanfolyamok nagy látogatottsága igazolja. Ez a körülmény a vezérkönyvek egész sorozatának megjelenését eredményezte. A tanulni és teljes tájékozódást szerezni vágyó tanítóság megvásárola ezeket a vezérkönyveket anélkül, hogy a beszerzés előtt másból, mint az üzleti reklámból tájékozódhatott volna, ezeknek a könyveknek az értékéről. Ily módon a tanítóság jóhiszeműségének kihasználására s selejtes műveknek az iskolai könyvtárakba való beszivárgására nyilt meg a tér. Ezt lehetetlenné kellett tenni, a tanítóságot az üzleti érdekek hálójából ki kellett menteni, amire más mód nem állott rendelkezésre, mint a vezérkönyvek használatának engedélyezéshez való kötése. Ez nem a tanítóság lebecsülését, a szakképzettségében való bizalmatlanságot, hanem a tanítóság védelmét jelenti s ezért az a rendelet nemcsak hogy nem káros és nem veszélyes, de egyenesen szükséges az iskola s az is kola és tanítóság jól felfogott érdekeit szolgálja. Nem konfiskálja a tanítónak azt a jogát, hogy a vezérkönyvek között válogasson, de megóvja attól, hogy selejtes könyveket vásároljon. Ezen a helyen egyébként megállapítandó, hogy az interpelláló képviselő a rendeletet helytelenül is értelmezte. Teljesen magándolga a tanítónak, hogy saját könyvtára részére milyen könyveket vásárol és hogyan értékeli és bírálja azokat. Ebben nem korlátozza senki! Ha megveszi és tanulmányozza a nem engedélyezett vezérkönyveket, az iskola ennek is hasznát láthatja, kormányzati szempontból csupán az nem engedhető meg, hogy egyes tanítók nem engedélyezett vezérkönyvek szerint, esetleg az új tanterv szellemével össze nem egyeztethető módon tanítsanak. A kir. tanfelügyelőknek semmi közük a tanító magánkönyvtárához, a rendelet nem jogosítja fel arra őket, hogy abban kutassanak, csupán azt ellenőrzik, a tanterv szellemében folyik-e a tanítás 6 benn az iskolában nem ;ilk;ilm;iztatik-e olyan vezérkönyv, amely a tantervben kitűzött cél szolgálatára nem alkalmas. A beszerzés tilalma nem is a tanító magánkönyvtárára, de az iskola könyvtárra vonatkozik. A tanítók közül sajnos, csak igen kevesen vannak abban a helyzetben, hogy számottevő magánkönyvtárt szerezzenek, a vezérkönyveket nem a saját pénztáruk, de a beiratási dijakból rendelkezésre álló összeg terhére szerzik be. a tanítói könyvtárak részére pedig a múltban is csak az illetékes hatóságok engedélyével voltak a könyvek beszerezhetők. Minthogy ezek szerint az interpelláló képviselőnek sem elvi, sem gyakorlati kifogás,'.i meg nem állhatnak s a kifogásolt rendelet ;i tanügy érdekeit szolgálja, annak visszavonása el nem rendelhető. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tisztele tem őszinte nyilvánításai. Budapesten, V.'-S. évi november hó 10-én.» Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr most felolvasott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem !) Kérem azokat akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék Karafiát i Jenő képviselő úr interpellációjának szövegét felolvasni! Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz és a m. kir. külügyminiszter úrhoz a magyarországi sajtótermékeknek, szépirodalmi műveknek, tudományos szakmunkáknak, szakfolyóiratoknak, külföldi államokba való akadálytalan postai kézbesítése tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak, illetve a külügyminiszter úrnak arról, hogy magyarországi sajtótermékek, szépirodalmi művek, tudományos szakmunkák, folyóiratok stb. a trianoni békeszerződés mentalitása szerint is biztosítani kívánt kisebbségi jogok kiáltó sérelmére, még ma sem juthatnak el akadálytalanul a szomszédos államokba? Hajlandó-e a külügyminiszter úr sürgősen megtenni a szükséges lépéseket e tarthatatlan s a művelt szabad nyugati nemzetek előtt értbetetlen és a világ-kultúrát megszégyenítő állapot mielőbbi megszüntetése iránt. Interpellációmat szóval kívánom elmondani. Budapest 1928 július 11-én. Karafiáth Jenő országgyűlési képviselő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Karafiáth Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a házszabályok 197. §-ának kilencedik bekezdése értelmében megengedni, hogy az ügy fontosságára való tekintettel interpellációm ideje 40 perccel meghosszabbíttassék. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Megadjuk !) Elnök : A képviselő úr megjelölte az időpontot. Mennyi meghosszabbítást kivan ? Karafiáth Jenő: Negyven percet. (Zaj bal felöl.) Elnök: Nem értem. Kérem, szíveskedjék emeltebb hangon szólani. Karafiáth Jenő : Negyven percet kértem ! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak; e hozzájárulni, hogy a t. képviselő úr interpellációja negyven perccel meghosszabbíttassék ? (lfjen !)
