Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-235

Az országgyűlés képviselőházának 235. ülése 1928 december 18-án, keddi 545 továbbra is megmarad amidőn azt mondotta az ő nála annyira kedvelt bonhomiájával: Elismerem, hogy megmarad az ötletszerűség a többségi javaslat szerint a bizottságban, dehát seholse maradjon? (Derültség.) Hát hiszen, t. képviselőtársam, szép szép ez a megállapítás, (östör József: Máshogyan értette!) ha azonban egyszer arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az ötletszerűséget ki akarjuk zárni, akkor olyan rendszert is kell elfogadnunk, amely ténvleaesen kizárja az ötletszerűséget és nem olyant amelynél mi magunk szerzők és társszerzők is kénytelenek elismerni, hogy az ötletszerűség pedig megmarad. (Úgy van! jobbfelől.) Turi t. képviselőtársam elevenebben lüktető politikai életet vár az ő rendszeréinek beve-. zetésétől. (Zaj.) Nem osztozom teljesen Rassay képviselőtársamnak abban a megállapításában, hogy elevenséget, a Ház munkaképességének emelkedését házszabályokkal elérni nem lehet. Nézzük azonban, hogy azt a célt, hogy a Ház tanácskozásai elevenebbek legyenek, mivel óhajtja elérni, mik azok az eszközök, amelyekkel ezeket elérni óhajtja a többségi vé'eményüvek társszerzőbe. Általános vita minden előkészítés nélkül? Ez a tárgyalást nem fogja elevenebbé tenni, (Szilágyi Lajos: Részletes vita minden elevenség nélkül.) ez unalmassá fogja tenni. Részletes vita a bizottságban, ahol a Háznak csa'k egy töredéke van együtt és a bizottság nem tagjai nem egyenlő jogokkal vehetnek részt a bizottság tárgyalásain; ez nem foíí'ja odavonzani a nem bizottsági tagokat arra a tárgyrlásra es nem fognak elmenni a tárgya'ásra csak azért hogy elevenebbé tegyék a vitát. (Ügy van! a jrbboldalon ) Ahol nekem nincs másokkal egyenlő jogom, ahol nem tudok szavazni az indítványok felett, oda nem fogok elmenni. (Ügy van! a jobboldalon.) A harmadik, részletes vita a Házban, ahol nem tudok fe'szólalni. ahol ki van zárva a tárgyhoz szóla!ás lehetősége, ahol csak az előadó és a loselbsé«ri vélemény esetleges előadója szólalhatnak fel, (Sziláffyi Lajos: E'ég!) ahol azonban Dem fosr felszó'a'ni az előadó sem. ha nincs kisebbségi vélemény: itt v'tát és é^nkséget várni teljes lehetetlenség. Vita esak ott van. ahol felszólalás van. Ahol a fels^óla^s ki van zárva, ott nem fej'ődhet^k vita. Élénkséer, eleven, lüktető é'et ned'ír csak ott van. ahol vita van. A szólásszabadság teljes elzárás« és a vita eVvemséíre: két ellentét, ame'y kizárja egymást. Én tehát nemcsak, henry Jüktető életet, elevenséget nem várok a többségi vélemény alánján, hanem egyenesen unalmas ü^sek^t vnrok és várom még az pdd^gi. a j^nlegi érdek^désnok ha+airnas csökkenését. (Ügy van! a jobboldalon.) ' T. Ház! Beszédem végéhez érve, egészen röviden foglalkozni óhajtdk még azokkal az alkotmányjogi aggályokkal, amelyek bennünket eltöltöttek akkor, amikor a többséíd véleménynyel szemben foglaltunk állást. Ostor József t. képviselőtársam egyenes fe'szólítása tette ezt kötelességemmé, aki felszólított arra. hogy részletezzem tehát, hol vannak azok az alkotmányjogi agerályok, amelyeik bennünket eltöltenek, mert ő és azok, akik a többségi véleményhez csatlakoztak, alkotmányjogi aggályokat nem látnak. A kisebbségi véleményben foglalkoztam már rzzal a kérdéssel, hogy a ház szabálv nem tételes jog, hanem jogszokás alapján kifejlődött rendszer, amely az élet tényleges követelményei, az állandó gyakorlat és ennek következtében természetesen a bennük jelentkező nemzeti sajátosságok alapján fejlődött azzá, ami és vált a magyar közjogi rendszernek egyik integráns a'kotó része. Szükség nélkül kiszakítani a közjogból egy ilyen integráns részt és helyébe egy idegen rendszert ültetni: ez magában véve már aggályos az én meggyőződésem szerint. Mert amit megteszünk a közjog egyik terén minden szükség nélkül, azt nagyon könnyen megtehetjük a közjogi berendezkedés másik terén is ugyancsak minden kényszerítő szükség nélkül, és amikor könnyen haladunk el e felett a kérdés felett, akkor nekem ebben a tekintetben igenis meg vannak a jogosult alkotmányjogi aggályaim. De ez kisebbik része a dolognak. T. képviselőtársam, meggy őződdésem az, hogy a képviselői szólásszabadság, a képviselői indítványozási jog sarkalatos, alkotmányban ^ gyökerező joga a képviselőnek (Ügy van! a jobboldalon! — Szilágyi Lajos: Ügy van! Azért nem fogadjuk el Rubinek javaslatát!) és amikor a szólásszabadságot megszüntetjük, — nem korlátozzuk, megszüntetjük — ezzel már túlléptük azt a határt, amelyet alkotmányjogilag be kell tartanunk, feltétlenül beleütköztünk az alkotmány egyik sarkalatos alaptételébe. Nekem a legnagyobb alkotmányjogi aggályaim vanak s ezeket nem sikerült östör t» képviselőtársam felszólalásával a legkisebb mértékben sem eloszlatni akkor, amikor a többségi vélemény a képviselők e sarkalatos alaptételét, alapjogát nem korlátozza, hanem a törvényho zási munkának egy hatalmas részében egyenesen kizárja, östör t. képviselőtársam ellenvetéseket hozott fel és azt mondotta: az angol nemzet tehát a maga évszázados fejlődése idejében, amely évszázados fejlődés alatt fejlesztette ki mai házszabályait, állandóan alkotmányellenesen cselekedett volna? T. képviselőtársam, ezt nem tudom érvnek elfogadni, és t meg vagyok győződve róla, hogyha képviselőtársam foglalkozott volna ezzel a saját érvével, azt nem hozta volna elő a Ház plénumában önmaga sem. Mert ami alkotmányos lehet Angliában, az lehet a legkevésbbé alkotmányos Magyarországon. Két külön jogrendszer, két külön alkotmányjogi rendszer van Angliában és Magyarországon; ami ott alkotmányos, az nálunk lehet a legnagyobb mértékben alkotmányellenes. De éppen hivatkoztam arra, hogy Angliában a szólásszabadság megilleti a képviselőt a harmadik olvasásnál is, tehát a részletes tárgyalás során is. Anglia nem vonja meg a képviselőtől s az angol házszabály nem szünteti meg a szólásszabadságot a részletes plenáris tárgyalás során, tehát nem lehet hivatkozni arra, hogy Angliában az a rendszer volna, amelyet itt bevezetni óhajtanak s mert ez. alkotmányellenes, alkotmányellenes volna maga az angol házszabály is. \ T. képviselőtársamnak ez az érve tehát nem áll meg. Még kevésbbé áll meg ezzel az alkotmányjogi aggállyal szemben az az érve, hogy ő és egynéhány képviselőtársam, akik a többségi vélemény mellett vannak, alkotmányjogi aggályokat nem táplálnak. T. képviselőtársam, az alkotmányjogi kérdések, az alkotmányjogi aggályok és az ezekkel kapcsolatban elfoglall állásnontok: meggyőződés, lelkiismeret kérdése. Itt meggyőzésnek lehet helye, de magában véve az, hoe-y az egyik nem tartja alkotmányellenesnek azt, ami a másik meggyőződése szerint alkotmányellenes, meggyőző érv gyanánt még nem szolgálhat. Éppen ezért képviselőtársamnak ezt az érvelését nem fogadhatom el. Azt mondja mármost a képviselőtársam,