Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-235

542 Az országgyűlés képviselőházának 235. ülése 1928 december 18-án, kedden. nem fogadja el, de indokolásról, hozzászólásról, gondolatok kifejtéséről és eszmék felvetéséről szó sem lehet. Mennyivel szebben fest ez a tárgyalás az angol házszabályok szerint, ahonnét ezt a részi kiszakítva áthozták a többségi vélemény szer­kesztői! Az angol házszabályok szerint a már bizottságilag előkészített javaslatok a Ház bi­zottsága elé Ikerüinek, ameiy úgy adódik, hogy a Ház plénuma az általános vita lezárása után bizottsággá alakul át. Különbség tehát a bizott­ság és a plenáris tárgyalás között nincsen, csak annyiban, hogy az einök más. Egyenjogi'i képviselők vannak jelen a bizottsági tárgyalá­sokon, egyenjogúak szólhatnak hozzá és részle­teiben tárgyalják le a törvényjavaslatot. > Ná­lunk ezzel szemben egy kis bizottság fogja le­tárgyalni. Igaz, megadja a többségi javaslat ;i lehetőséget a felszólalásra a bizottságonkívü­liek számára is, ha előzőleg konkrét indítványt nyújtottak be. (Tomcsányi Vilmos Pál: Egy­idejűleg!) Szavazni azonban aJkkor sem szavaz­hatnak. Nyilvánvaló dolog tehát, hogy a több­ségi vélemény különbséget állít fel képviselő és képviselő között ét lehetetlenné teszi i.zt, hogy egyes képviselők magában a döntésben, magában az állásfoglalásban egyes törvény­javaslatokkal szemben részt vebessene'k. T. Ház! A bizottsági tárgyalás lefolytatása után következik a Ház részletes tárgyalása. Mi­ként már az előbb említettem, itt tulajdonkép­pen csak szavazásról van szó. Ugyancsak meny­nyivel más ez az angol házszabályok szerint, ahol a third read ingnél is módjában, jogában van minden ; képviselőnek felszólalni. Módjában van, jogában van indítványokat tenni, kifogá­sokat emelni egy-egy javaslattal ezemben és megtörtént m ni egyszer, nasi például az ango­loknak egyik legfontosabb törvényénél, hogy visszaküldték a third read ingnél egy egy para­grafust újabb letárgyalás céljából. (Szilágyi Lajos: Nem baj! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rubinek István: Ezzel szemben a kisebbségi vélemény fenntartja a jelenlegi helyzetet és a bizottsági tárgyalás után, amelynek részleteire majd később fogok rátérni, jön a Ház általános tárgyalása és jön a Ház részletes tárgyalása. A kisebbségi vélemény szerint indítványokat benyújtani még a bizottsági tárgyalás után is lehet a Ház plénumában, az általános vita kez­detén. Tudjuk, hogy sokszor a bizottsági tár­gyalás befejezése és a Ház általános vitájának kezdete között napok telnek el. Foglalkozik a sajtó a bizottságilag letárgyalt törvényjavas­lattal, foglalkoznak egyes érdekképviseletek a törvényjavaslatokkal és merülnek fel gondo­latok, id'ák, amelvekuefc m* g valósít á*H feltét­lenül szükségszerű a törvényjavaslattal szem­ben és csak javára válik a javaslatnak. A kisebb­vélemény megadja a módot minden kén­viselőnek, hogy magáévá téve egy-egy indít­ványt, az általános vita kezdetéig a Ház plénu­mában azt benyújthassa, (östör József: Kezde­téig! — Szilágyi Lajos: Kezdetéig! Ez a fontos! Szóval vita közben nem!) Szilágyi t. képviselő­társam most azt az ellenvetést teszi, hogy csak az általános vita kezdetéig, a vitánál többé nem lehet indítványt benyújtani... (Szilágyi Lajos: Vagyis nem lesz vita, ahol indítványt nem lehet tenni!) Elnök: Szilágyi képviselő urat kérem, ne méltóztassék parallel beszédet mondani! Rubinek István: Éppen most óhajtok erre a kérdési-e kitérni és válaszolni. A kisebbségi vélemény nemcsak arra nyújt módot, hogy javaslatokkal indítványokkal jö­hessenek a képviselők a Ház általános vitája kezdetéig, de megadja a módot és lehetőséget a bizottsági letárgyalás után a részletes vita során is a Házban való felszólalásokra, a gon­dolatok felvetésére, gondolatok, eszmék kicse­rélésére, kifogások megtételére, az egyes tör­vényjavaslatok és szakaszok ellen, s megadja a módot, hogy egy-egy indítványt az előadó és a miniszter magáévá téve, indítvány alakjában is elfogadhasson %ß keresztülvihesse azt magán a törvényjavaslaton. A kisebbségi vélemény tehát megadja a módot a törvényhozás munká­jának utolsó stádiumában is a törvényjavaslat tökéletesítésére. (Tomcsányi Vilmos Pál: A másik is!) Ha már most nézzük ezeket a különbsége­ket, a fő különbséget három körülményben lehet megtalálni. Először a szólásszabadság ter­jedelmében, másodszor az indítványozási jog terjedelmében és időbeli határában és harmad­szor az érdemleges vitának a bizottságokban való mikénti lefolytatásában. Az én meggyőző­désem szerint minden házszabálynak olyannak kell lennie, hogy a törvényhozás minden szaka­szában, a törvényhozás minden részében mód, alkalom és lehetőség adassék arra, hogy a tör­vényjavaslatokon módosítások legyenek végez­hetők. (Szilágyi Lajos: Hallatlan! Nem bántja a lelkiismeret a képviselő urat, hogy így adja elő a dolgokat?) Nem tudom, mit ért ezalatt t. képviselő­társam, mert az imént magyaráztam ni eg, hogy a kisebbségi vélemény lehetővé teszi a törvényalkotás utolsó stádiumában is a mó­dosítás lehetőségét. Erre t még részletesen ki­térek. Nem értem a t. képviselő úr ellenveté­sét. (Szilágyi Lajos: Azt nem értem, miért méltóztatik így előadni?) Majd megmagyará­zom. (Zaj — Halljuk! Halljuk!, a jobboldalon.) Tökéletes törvényeket csak úgy lehet hozni, ha a törvényhozás utolsó stádiumában is meg­van a lehetősége annak, hogy azon a törvé­ny en. ha vannak hibáik, azok kijavíttassanak, ha vannak hiányok, azok pótoltassanak. (Ügy van! — Szilágyi Lajos: A miniszterek vagy az előadó, de nem a képviselők!) Erre is majd lészletesen kitérek. \ Tomcsányi Vilmos t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a szólásszabadság mint egyéni jog csak addig terjedhet, ameddig nem gá­tolja a törvényhozás munkáját. (Tomcsányi Vilmos Pál: Igen!) Ezt én teljesen osztom, azonban ez a szólásszabadságnak csak az egyik határa. Van e«nek másik határa is. Ezt a té­telt megfordítva is lehetne felállítani oly módon, hogy a szólásszabadságot csak addig szabad korlátozni, amíg ez a korlátozás nem gátolja a törvényhozást törvényhozói munká­jának teljesítésében. (Ügy van! Ügy van! He­lyeslés és taps a jobboldalon. — Szilágyi La­jos: Rendben van, ezt nem ellenzi senki! Nyi­tott ajtót dönget.) Mert amiként a szólássza­badsággal való visszaélés meggátolhatja r a törvényhozást a maga munkájában és amiként meg kell adni a módot minden tökéletes ház­szabálynak ahhoz, hogy a szólásszabadsággal való visszaéléseket meggátolhassa, ugyanúgy minden házszabálynak figyelnie kell arra, hogy a szólásszabadságot ne szüntesse megt hanem legfeljebb korlátozza azok közé a ke­retek közé, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a törvényhozás a maga munkáját tökéletesen teljesíthesse. (Tomcsányi Vilmos Pál: Ebben a kérdésben nincs a két álláspont között kü­lönbség.) Nagy különbség van, t. képviselő­társam. (Simon András Angol nyugalmat ké­rünk az angol-magyar rendszerhez! — MeskQ

Next

/
Oldalképek
Tartalom