Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-234

Àz országgyűlés képviselőházának 234. bezárási szakasza folytán nem volt lehetséges. (Ügy van ! jobbról.) Azért vagyok bátor rámutatni erre, mert hiszen meg kell magyaráznom az igen t. Ház minden oldalának, hogy ez a javaslat, amely itt jön, nem hoz általános szigorításokat. Majdnem azt merném állítani, hogy a lényeges intézkedé­sekben inkább javít és csak a lényegtelen intéz­kedésekben van itt-ott szigorítás, s ezt le kell szögeznem ezúttal is. De nem hoz a javaslat fegyelmi tekintetben sem szigorítást. Ez az az érv, amelyet mindig szeretnek összekötni az álta­lános szavazati joggal, a parlamentek radikalizáló­dásával. stb- Éu eltudom képzelni, hogy egészen szélső és radikális képviselők itt olyan jeleneteket inszcenálhatnak, amelyek a fegyelmi jog szigo­rítását indokolnák. Miután azonban mi az 1924. évi ú. n. házszabályrevizióval a fegyelmi jogot végleg kodifikáltuk és ezen a fegyelmi jogon ebben a pillanatban semmi változtatást nem teszünk, hanem tisztán a tárgyalási rendet ille­tőleg hozunk be nóvumokat, azt hiszem, hogy ezzel az érvvel is véglegesen leszámolhatunk. Interpellációról és egyéb mindenről beszélt az én igen t. képviselőtársam. Sajnos, lehetetlen ki­térnem rá. ennélfogva az idő előrehaladottságá­nál fogva csak még a két szembenálló elvi állás­pontról kell még pár szót mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Beszédem eleién bátor voltam leszögezni azt a nézetemet, hogy nemcsak egyéni meggyőződé­semnél, de a bizottságtól vett utasításomnál fogva is nekem az az álláspontom, hogy nem lehet egyik konstrukciót sem, tehát sem a bizottsági több­ségit, sem a kisebbségit olyannak tekinteni, amelv a másikat a limine kizárná. Én az alternatív alkalmazásnak vagyok a hive, mert én, aki talán eléggé ismerem a kérdést, hiszen már évek óta foglalkozom ezzel a problémával, és aki abban a helyzetben vagyok, hogy szakszerűleg hozzászól­hatok a kérdéshez, nem merem azt a felelősségét vállalni, hogy a két álláspontot úgy szegezzem szembe, hogy egyik álláspont elfogadása esetén a másik teljesen lehetetlenné váljék. Azt a további kérdést, hogy vájjon a kisebbségi álláspont vezet­tessék-e be, mint szabály, és az ú. n. angol-magyar rendszer csak mint kivétel csak, másodrendűnek tekintem. Nagyon kérem az igen t. Ház objektív gon­dolkozású tagjait, ne méltóztassék azt az ódiumot magukra venni, hogy a limine elutasítsák a bizott­sági többség álláspontját. Méltóztassék arra módot és alkalmat adni a Háznak a jövőben, hogy ha a ház bölcsesége úgy találná, hogy az illető tárgyat a bizottsági többség álláspontja szerinti ügyrend szerint jobban lehet megvitatni, erre a tárgyra nézve e szerint tárgyalhasson. Igen t. Képviselőház! Határozati javaslatokat adtak be. Nem kívánom ezek tekintetében a Ház álláspontját irányítani. Mégis úgy érzem, hogy Szabó Sándor képviselőtársam indítványát, amely nekem utasítást ad, hogy fogalmazzam meg ezeket az álláspontokat a szövegben (östör József: Kevés volt a fogalmazási?!), fogalmazzam meg az úgy­nevezett kisebbségi álláspontnak megfelelő szöve­get, és fogalmazzuk meg azt az esetet is, amelyet esetleg, mint alternatív függeléket a tanácskozási rendhez fűzünk és végezzem el az esetleges stilá­ris, iránybeli változtatásokat is, szóvá kell tennem. Ennek én már eleget is tettem és ha jol tudom, e percben a szövegeket már ki is osztották a Ház tagjai között s ezért Szabó Sáudor t. képviselő­társam javaslatát készséggel elfogadom. Nem vagyok azonban abban a helyzetben, hogy elfogadhassam Propper Sándor igen t. kép­útése i&2ê december 14-én, pénteken. -~>37 viselőtársam határozati javaslatát és Strausz István igen t. képviselőtársam határozati javas­latát sem tehetem magamévá. Nem tehetem ma­gamévá, mert hiszen bátor voltam rámutatni arra, hogy minden ilyen határozati javaslat ellen­kezik a Ház már hozott azzal a határozatával, mely kimondja, hogy meg akarja változtatni a házszabályokat. Ezt a határozatot akkor hozta meg a Ház, amikor az én indítványom sorsát eldöntötte, még ez előtt a vita előtt. Minden ilyen határozati javaslat ellenkezik a Ház előzetes ha­tározatával és az én szerény véleményem szerint a javaslatok (Strausz István : Most kimondhatja a Ház. hogy nem akarja megváltoztatni !) — nem tudom, hogy fogja az elnökség ezt a kérdést ke­zelni, liberálisan-e, vagy sem — még arra sem alkalmasak, hogy szavazásra feltétessenek. Sze­rintem még abba a helyzetbe sem volna szabad jutnunk, bogy e határozati javaslatok fölött dönt­sünk. Strausz István igen t. képviselőtársam in­dítványának ez a főhibája, eltekintve attól, az a hibája is van, ami a Propper-féle határozati javaslatnál is hiba, hogy t. i. olyan javaslatot tesz, amely tulajdonképpen nem határozati javas­latba, hanem a részletes vita során benyújtandó indítványba való. Mert hogy bizonyos kardinális kérdésekben ne ez a házszabály alkalmaztassák, hanem az, ez olyan természetű rendelkezés, ame­lyet csak a részletes vita során előterjesztendő indítvány alapján tehetünk mérlegelés tárgyává. Éppen ezért ezeket a határozati javaslatokat nem fogadhatom el. (Strausz István : Rossz miniszter lesz belőle ! ) T. Képviselőház ! Bátor voltam már rámu­tatni arra, hogy a két nagy felfogásbeli különb­ség tulajdonképpen csak abban áll, hogy kell-e egyáltalán a házszabálymódosítás, vagy nem. Mert abban a tekintetben, a már elhatározott házsza­bálymódosítás részleteiben milyen legyen, a Ház bölcsessége a részletes vita során úgy is dönteni fog. Az a két álláspont, amely a házszabályok változtatásának szükségessége tekintetében hom­lokegyenest szembenáll, tényleg áthidalhatatlan. Ennek indokát abban találom, hogy baloldali igen t. barátaim mindig csak azt tekintették, hogy mi fordult elő. a múltban mi történt és ebből vonják le a következtetést. T. Képviselőház ! Mi a jövőbe is tekintünk. (Úgy van ! jobbfelől.) Amikor ezt a házszabályjavaslatot el akarjuk fogadni, min­ket nem vezethet csupán visszatekintés, nem vezethet tisztán az a szempont, hogy mik történ­tek itt jobb- és baloldalon a múltban ? Kétségte­lenül irányadók ezek is a revizió szempontjából, de minket a növő is vezet és nem merjük a fele­lőséget vállalni azért, ha az itt majdan elkövet­kezendő választások után ide olyan elemek kerül­nek fel, amelyeknek egész mentalitása, egész gondolkozása és gondolatvilága homlokegyenest ellenkezni fog az egész Ház gondolatmenetével, olyan elemek fognak idekerülni, amely elemek működését — meg vagyok róla győződve — a jelen­leg a szélsőbaloldalon helyet foglaló képviselők is helytelennek, károsnak és veszedelmesnek tart­ják. (Ügy van! jobbfelől.) Nekünk tehát előre kell néznünk. És éppen ezért, mert mi a jövőt is nézzük és mert ház­szabály-javaslatunkban a jövőben előforduló esetekre is provideálni akarunk, arra kérem az igen t. Házat, hogy kikapcsolva minden, a rész­letekre vonatkozó kérdést, méltóztassék ezt a javaslatot általánosságban elfogadni. Meggyőző­désem ugyanis, hogy azt, amit hozunk, alapjában véve üdvös és hasznos. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy a tárgyalásra szánt idő

Next

/
Oldalképek
Tartalom