Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-234
532 Az országgyűlés képviselőházának 234. ülése 1928 december 14-én, pénteken. bár ebben a pillanatban ez valószínűtlen — a bizottsági többség álláspontját, egészen kizárva a kisebbség álláspontját; végül nem fogja-e parallel egymás mellett mind a két álláspontot elfogadni? Ennélfogva nekem ebben a pillanatban, amikor majdnem felőrlődöm a bizottsági többség és a parlamenti többség álláspontja között, rendkívül vigyáznom kell arra, hogy egyrészt ne menjek túl a bizottságtól kapott mandátumom határain, másrészt pedig ne arrogáljam magamnak — hiszen mégis csak a Ház plénumát látom szuverénnek abban a tekintetben, hogy a kérdést végleg eldöntse — azt a szerepet, hogy a Háznak kialakuló általános véleményével szemben a bizottsági álláspontot akarjam mindenáron ráoktrojálni a t. Házra. (Helyeslés jobboldalon.) Egyet azonban le kell szögeznem. Amikor Szilágyi Lajos t. képviselőtársam engem személyemben aposztrofált és azt a nehéz helyzetet, amelybe saját hibámon kívül jutottam, kiélezni próbálta, a baloldalon felállt egy képviselő, — és itt ebből a székből kénytelen vagyok neki köszönetet mondani — Bródy Ernő képviselőtársam, aki leszögezte azt, amit előbb bátor voltam jelezni és kijelentette, hogy a bizottsági előadó éppen helyzetének kényes voltánál fogva megérdemli azt az elemi kíméletet, amelynek kereteit azután az ellenzék többi tagjai — nagy köszönettel tartozom ezért — bt' 18 tartottak. És amikor Szilágyi képviselőtársa m nak azt az inszinuációját, mintha ón itt nem adtam volna elő lelkiismeretesen a bizottsági álláspontot, visszautasítom, ismétlem, nem akarok olyan álláspontot elfoglalni, amely apodiktikusan állást foglal akármelyik kisebbségi vagy többségi álláspont mellett. Nem tehetem ezt annál kevésbbé, mert egyrészt nem meggyö ződésem, de másrész) azért sem, - é« ez formai lag még fontesabb — mert a bizottság utolsó ülésén határozott utasítást kaptam abban az irányban, hogy azt az álláspontot foglaljam el, hogy fogadjam el a kisebbségi véleményt is, de tartsam fenn a bizottsági többségi álláspontot is és kérjem annak a bizottsági ki.sebbségi állásponttal alternativ alkalmazását, mely utasítást — kötelességem lévén — természetesei] teljesíteni is fogok. (Helyeslés jobbfelől.) Rubinek; képviselőtársain kisebbségi véleményében van egy idézet Tisza Kálmánnak egy beszédéből, amelyet Tisza Kálmán, mint ellenzéki férfi tett. Ezt az idézetet a baloldalon akként szerették felhasználni, mintha bizony ez a Tisza Kálmán-féle mondás mindenféle házszabályrevizióvai szemben érvényesíthető volna-, mintha abszolút szabály volna az, hogy házszabályreviziót elővenni, miután az a kisebbség jogait sérti, egyáltalán tilalmas dolog lenne. A Tisza-féle mondásnak egy ilyen magyarázatot annál kevésbbé lehet adnunk, mert hiszen mindnyájan látjuk, hogy az egész világon házszabálymódosításokkal jöttek és jönnek és jönni fognak az egyes törvényhozó testületek. Úgy van! jobbról.) Hiszen előadói beszédemben És bátor voltam rámutatni, hogy az élet ezt feltartóztathatatlanul követeli tőlünk és az élet változásaihoz való alkalmazkodás minden törvényhozó testület elemi kötelessége. T. Képviselőház! Szilágyi Lajos képviselőtársam sok tekintetben ellenzéki beszédet akart mondani, de igen jelentékeny érveket hozott fel éppen a tekintetben, hogy ez a házszabályrevizió szükséges. Ö beszélt legtöbbet az ötletszerű törvényhozásról. Beszélt ellenzéki álláspontjából kifolyólag bizonyos kötelességmulasztásokra!, amelyeket itt a képviselők akkor követnek | el, amikor nem járnak be az ülésterembe. Szá! mos olyan ideát vetett fel, amely ideák érteli mében éppen a most beterjesztett javaslat akarja ;i felvetett hibákat kireparálni és amikor az ő beszédét bizonyos mérvig il logikusmik vagyok kénytelen jellemezni, leszögezem azt. hogy mindazok az indokok, amelyekéi beszédében előhozott, f csak megerősítettek bennünket abban a szándékunkban, hogy ezt a házszabályvél toztatást véghezvigyük. A részletes tárgyalásra nem akarnék előre olyan bejelentéseiket tenni, amelyekre nézve nem tudom meg, hogy a Ház többségének tetszését meg fogják-e nyerni. Mégis, Lakatos képviselőtársam beszédere áttérve, aki különösen szívünkre kötötte azt, hogy amennyiben a kisebbségi konstrukciót fogadnánk el szabályként, ne elégedjünk meg egy olyan szabályozással, amilyent ma a formailag még kisebbségi vélemény tartalmaz a bizottsági tárgyalásokat illetően, hanem a bizottsági tárgyalásoknál eszközöljünk olyan változtatásokat, amelyek a képviselők jogait kimélyítik, más szóval, hogy magyarán mondva, enyhítsük a bizottsági tárgyalásokat abban az irányban, hogy ott próbáljuk az általános vitát visszaállítani, a bizottsági tárgyalások során pedig a vita bezárása tekintetében továhbi enyhítéseket tegyünk, már eleve is kijelentem, — mint előadó a magam részéről természetesen itt csak egyéni véleményt mondhatok, mert hiszen a bizottság többsége nem ezt mondja — hogy a magam részéről nem elleneznék olyan konkrét indítványt, amely az előbb említett enyhítéseket tartalmazná. Bródy Ernő képviselőtársam beszédéhez, amelyben igen részletesen és alapos tájékozottsággal ismertette a házszabályrevizió magyar történetét, csak egy reflexiót fűzök. Ö a koalíciós házszabályrevizió kérdéséről is beszélt, szerény vélemény r em szerint azonban nem úgy állította be ezt a kérdést, ahogy lehet, sőt kell is azt a jelen vitában beállítani. Ennek a koalíciós házszabályrevizió kérdésének egy pikantériája és érdekessége van, az, bogy ugyanazok, akik egy vagy két évvel azelőtt tisztán ellenzéki szempontból ellenezték a házszabályreviziót, meghozták az akkori, 1908-as Nagy Emil-féle javaslatra szószerin t Ugyanaz! a házszabályreviziót, amelyet az úgynevezett lex Dániel formájában nem akartak elfogadni. (Űyy van! jobbról.) Ez igen ékes példa arra, hogy nagyon nehéz ebben a kérdésben ellenzéki '(képviselőnek tárgyilagosnak lenni, amit pedig ez a kérdés igazán joggal igényelhet. Ebben a tekintetben enyhitő momentumot látok itt az ellenzéki képviselő urak részére, akik sokszor igazán furcsa indokoLással ellenezték a kérdés napirendre tételét. Enyhítő momentumot látok itt, mert hiszen egy ellenzéki képviselőnek valóiban már azzal a mentalitással kell ehhez a kérdéshez hozzászólnia, hogy elvileg ellenez minden házszabályreviziót, mert az — szerinte — a kisebbség jogait sérti. Ha majd a házszabályok nagv vonásokban úgy, amint a bizottság előterjesztette, valósággá fognak válni, előre is bejelentem, hogy ennek a Háznak tanácskozási képe alig-alig fog megváltozni. A képviselők egyéni jogainak megnyirbálása olyan minimális, hogy ezt alig- fogják észrevenni s az az érdekes, hogy nagy összességben az eredmény mégis számottevő lesz, mert a viták szakszerűsége és üteme lényegesen meg fog javulni, (Úgy van! jobbról.) ismétlem, annak ellenére, hogy az annyira féltett egyéni indi-