Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a sürgősség mellett szavaznak, méltóz­tassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a kérvényi bizottság jelentésének tárgya­lására kimondja a sürgősséget. Napirend szerint következik a gépjárómű­vek közúti forgalmának szabályozása tárgyá­ban 1926. évi április hó 24-én Párizsban alá­írt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 621.) tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Gáspárdy Elemér előadó: T. Képviselő­ház! A most szőnyegen forgó törvényjavasla­tot a legmélyebb tisztelettel az alábbiakban vagyok bátor ismertetni. A gépjáróműveknek egyre előbbre törő fontossága szükségessé tette már a háború előtt is, hogy azoknak nemzetközi forgalma megfelelően szabályoztassék. Ebből a célból még 1909-ben Párizsban értekezletet tartottak, amelyen ezeket a kérdéseket lényegesen sza­bályozták. Nevezetesen mghatározták azt, hogy minő felszereléssel és minő berendezéssel köz­lekedhetik az illető gépjárómű. Azonkívül ezen az értekezleten létesítettek egy utiigazol­ványt is, amely feljogosította annak tulajdo­nosát arra, hogy más államokban is szabadon közlekedhessek. Ezen az értekezleten, amely ezt az egyez­ményt létesítette, a magyar kormány képvi­selői is jelen voltak és ezt az egyezményt alá is írták. Az egyezményt azonban mégsem cik­kelyezték be honi törvényeink közé, hanem egy 1910-ben beadott belügyminiszteri rende­let szabályozta ezt a kérdést. Ez a rendelet felölelte mindazokat a határozmányokat, ame­lyeket az 1909. évi nemzetközi egyezmény meg­állapított. Időközben azonban az automobilizmus mindegyre fejlődött, a gép járóművek felszere­lésében, berendezésében lényeges változások állottak elő és ezért szükségednek mutatko­zott, hogy újabb értekezlet tartassék, amely az 1909. évi egyezményben foglalt határozato­kat a kornak megfelelően módosítsa. Ezt az értekezletet 1926. április 24-én Párizsban meg is tartották és az a régebbi egyezmény hatá­rozmányait részben hatályon kívül helyezte, részben pedig a kor kívánalmaihoz képest megfelelően módosította. Nevezetesen a végi utiigazolvány helyébe egy külön vezetői iga­zolványt és egy külön forgalmi igazolványt hozott be, tehát szétválasztotta azt a régebbi utiigazolványt, amely a vezetői és a for« almi igazolványt egyaránt magában foglalta. Ennek az egyezménynek hazai törvényeink közé való becikkelyezése kiválóan fontos, mert egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a magyar gép­járóművek a külföldön minden akadály nélkül közlekedhessenek, másrészt pedig, hogy kül­földi gépjáróművek Magyarországba bejöhes­senek. Természetes, hogy ezáltal a turisztikai és idegénforgalmi érdékek is érintve vannak és ezeket ennek a nemzetközi egyezménynek be­cikkelyezése mindenesetre elő fogja mozdítani. Maga a törvényjavaslat mindössze három szakaszból áll. A törvényjavaslatnak 1. §-a tar­talmazza azt az egyezményt, amely hazai tör­vényeink közé becikkelyeztetik; a 2. § teljes szövegében közli a hiteles francia szöveget an­nak hiteles magyar fordításával együtt; végül pedig a ;?. § felhatalmazást ad a törvénynek az életbeléptetésére Ezekben voltam bátor a szóbanforgó tör­vényjavaslatot ismertetni. Kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék azt általánosságban elfo­gadni. (Helyeslés.) ülése 1928 november 13-án, kedden. 39 Elnök: Szólásra következik? Gubicza András jegyző: Pakots József! Pakots József: Igen t. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat szabályozza a gépjáróművek nemzetközi forgalmát. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy amikor egy nemzetközi egyezmény kapcsán ezt a kérdést rendezik, a gópjáróművek hazai forgalma egyáltalán nem nyer szabályozást. Ennek élénk illusztrálása az a probléma, amely már hosszú idő óta foglal­koztatja Budapest közönségét, Budapest szé­kesfőváros törvényhatóságának közgyűlését, a t. kereskedelemügyi miniszter urat, amely pro­blémának megoldása pedig igen egyszerű volna, ha adminisztrációs és egyéb szempontok nem akadályoznák meg a megoldást. Bud János t. gazdasági miniszter úr azt mondotta, hogy ő az élet minisztere. Itt van egy olyan probléma, ahol az élet miniszterének alkalma volna megtapasztáini, hogy hogyan akadályozza meg a bürokrácia az élet szükség­szerű követelményeinek kielégítését, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a miniszteri és városi adminisztráció és bürokrácia karöltve hogyan posványosították el ezt a kérdést. Hogy egy stílszerű hasonlattal éljek, a budapesti autó­taxi-forgalom valósággal posványba jutott. Beledagadt ebbe a posványba, mert bár mái­évek óta a főváros közgyűlése és az érdekeltek könyörögnek, instanciáznak, küldöttsáyjá va­sokban figyelmeztetik mind a főváros vezetősé­gét, mind a t. miniszter urat, hogy végre tessék rendet teremteni ebben a kérdésben, (Bródy Ernő: Legyen taxi!) az egész főváros lakossága sajnosán nélkülözi azt a szükségszerű taxi­forgalmat, amely az élet lebonyolításához szük­séges. Egy ilyen fejlődő város, mint Budapest, amely arra tart igényt, hogy itt idegenforga­lom legyen, hihetetlen nehézségekkel küzd a forgalom tekintetében. A t. előadó úr e javaslat indokolásában arról beszél, hogy idegenforgalmi érdek a gép­járóművek nemzetközi forgalmának szabályo­zása. Hát nem nagyobb idegenforgalmi érdek minálunk az, hogy kellőszámú autó álljon az idekerülő idegenek rendelkezésére? (Petrovácz Gyula: Elsősorban a budapesti lakosoknak!) A pesti lakosoknak is, de ebből a szempontból én az idegenforgalomról beszéltem. A napok­ban egy esős este teljesen lehetetlen volt Buda­pesten autót találni. Egyetlen autótaxi-állomá­son sem volt egyetlen járómű sem található. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez íay van!) Szomorú, hogy így van, de így van ! Hiába te­lefonáltam az egyes taxi-állomásokra, senki sem jelentkezett. í]gyszerro megszűnt Buda­pesten a taxi igénybevétel lehetősége. (Bródy Ernő: Nincs járómű!) Kérdem, micsoda böl­csesség az, amely látja ezt a szomorú helyzetet, és mindig késlekedik ennek a kérdésnek meg­oldásával. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: 280-at már rég ki lehetett volna állí­tani!) Hol akadt meg ez a kérdés, igen t. mi­niszter úr? Tudom, hogy a fővárosnak egy elő­terjesztése fekszik most a miniszter úr előtt, amely kéri, hogy 505 taxi rendszám kiadására adjon engedélyt. Kérdem, miért nem méltózta­tik kiadni ezeket az engedélyeket és amikor itt van egy régi iparág, a bérkoosisiparág, amely régi. százéves, azt kell mondanom, bérkocsis dinasztiák által képviselt ipar és nem tud a maga nagy kontingensével hozzájutni ahhoz, hogy aulóremlszániot kapjon. Kérdezem, miért van ez. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi mi­niszter: Nem én miattam.) miért nem tudja a bérkocsis iparág a régi bérkocsi fuvarrendsze­rét átváltani az autó-rendszámok rendszerére?

Next

/
Oldalképek
Tartalom