Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

Àz országgyűlés képviselőit unniuk 230. ülése 1928 december 7-én, pénteken. 40? hogy ma nincs olyan felségjog Európában, amely vetekedne ezzel az adandó elnöki hatalommal. Hiszen már ma sincs meg a lehetősége az elnöklés bírálatának. A folyosón lehet panaszt tenni, az elnöki szobába is el lehet menni panaszt emelni. (Malasits Géza: Meg a sóhivatalha is el lehet menni !) de az intézményes bírálat lehetősége az elnöklés kérdésében ma sincs már. Ha most ezt a hatalmat tovább fejlesztik, még kiszélesítik, ha diktátori erővel ruházzák fel, akkor a szuverén parlament fölé kerül \ alaki, az elnök, akinek sokkal több hatalma van, mint magának a parlamentnek és aki hatalmát .úgy gyakorolhatja, ahogy az neki éppen jól esik. (OrffyImre: Tévedés! Az összes európai házelnököknek több hatalma van. mint lesz Magyarországon az elnöknek . . . Malasits Géza : Tessék összehasonlítani ! — Őrffy Imre előadó: Tárgyalásvezető hatalma van az elnöknek !) Ha ezt az előadó úr tévedésnek minősíti, akkor legyen szíves engem és a parlamentet felvilágosítani arra vonatkozólag, hogy uéldául ma, a mai házszabályok mellett az elnöklés rendszerét magát hol lehet szóvátenni, bírálat tárgyává tenni. (Örffy Imre: Sehol a világon!) A királyok működését a kormányokon keresztül bírálat tárgyává lehet tenni, a királyok cselekedeteiről a kormányokat felelősségre lehet vonni, de hol lehet az elnöklés rendszerere, vagy esetleges kilengéseire orvoslást kérni és keresni ? üz sem ebben a házszabályban, sem a leendő házszabályokban nincs benne. Az elnökön keresztül, az elnöki hatalmon keresztül természetesen a mindenkori kormánypárt kapja meg ezt a diktatórikus hatalmat és ez az, ami lehetetlen, ami megengedhetetlen, különösen ma, a mai választójog és a szavazás nyiltsága mellett. Ez a kisebbségnek megsemmisítése. Egyéb nagy technikai akadályokon kívül maga ez a hatalom, amely az elnökök jó-, vagy rosszaki rátától, avagy szeszélyétől függ, a kisebbség jogait teljesen megsemmisíti. Mint egyén, én bizhatom az eluökben, a leendő elnökökben, mint férfiú a férfiúban, bí/hatom benne és tisztelhetem, de mint politikusnak nincs jogom arra, hogy bízzam az egyénben, hogy ne követeljek intézményes biztosítékot. Intézményes biztosítékok k llenek az elnöklés terén is és ha itt az előadó úr volt szíves Loebe elnökre hivatkozni, akkor én ezt a hivatkozást leszek bátor kiegészíteni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az előadó úr ránkolvasta Loebe beszédének egy részét. Ezt Loehe mondhatta, valószínűleg mondta is. Helyesen mondta, igen helyesen formulázta meg az elnök jogkörét és a parlamentarizmus alapfogalmat, kapcsolatban az elnöklessel és elnökséggel. De Loebe mondott egyebet is. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Loebe többek közöttazt mondotta (olvassa): «Az elnöki pulpituson megszűnők pártember lenni.» (Peidl Gyula: Ez az, ami nálunk hiányzik !) Azt mondta továbbá (olvassa): «Atanácskozás rendje kötelességem; nem ismerek más kötelességet az elnöki székben, mint a tanácskozás rendjének biztosítását, a szólásszabadság megóvását, a kisebbségek jogainak védelmét.» (Peidl Gyula: Nálunk pontosan az ellenkezője történik.) T. Képviselőház ! Az iiyen elnöklési rendszer mellett azután igen érthető az, hogy Loebe szociáldemokrata elnök a német Reichstagot az összes pártok legnagyobb megelégedésére tudja vezetni. Ott azután igazán minden irány és minden világfelfogás képviselve van, a legszélsőbb baloldaltól, a kommuuista frakciótól kezdve, egészen a legszélsőbb Hitleristákig mindenki benue van a német Reichstagnan, a német választójog igen helyes reudelkezései következtében. Mégis Loebe, a szociáldemokrata, aki annak a pártnak tagja, amely legnagyobb pártja ugyan a Reichstignak, de nem többség, el tudja érni valamennyi párt bizalmát. Méltóztassék Ausztriába tekinteni. Heves harcok folytak az osztrák köztársasági elnöki szék betöltése körül Háromszori menetLen kellett szavazni. Két-három szavazaton dőlt el. hogy ki lesz a köztársasági elnök: szociáldemokrata-e, vagy pedig keresztényszocialista férfiú, Miklas, vagy Renner. A három szavazás lefolytatása után, amidőn három szóval Miklast választották meg, a szociáldemokrata Eldersch felállott és biztosította az új elnököt az egész parlament bizalmáról és nagyrabecsüléséről. Ugye, milyen helyes ez? (Peidl Gyula: Nálunk ez lehetetlen!) iïzt azonban ki kell érdemelni, (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) tnnek alapjait, ennek erkölcsi és törvényes fundamentumát le kell rakni egyrészt abból, hogy legyen itt itrazi népképviselet (Ügy van! a szélsőbaloldalon), származzék a mandátum a népakarattól és fűződjék hozzá megfelelő felelőségérzet, azonkívül pedig abszolút pártatlan elnöki gyakorlattal keli a kisebbségi és ellenzéki pártoknak ezt a nagy megbecsülést kivívni. Tessék elhinni: mi oly szívesen megteunők ezt, mint amilyen szívesen megteszi Loebe, vagy Eldersch vagy Dasiuszky szociáldemokrata a lengyel sejm-ben; megteunők mi is, ha megvolna az Okunk rá. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék azonban tőlünk azt kívánni, hogy akkor tegyük meg, amikor az ellenkezőjére van okunk, amikor panaszkodnunk kellene, sérelmeket kellene felhoznunk, de — sajnos — nincs erre módunk. Ezt a módot, — amint tudjuk — a 188. § még csökkenteni akarja és még nagyobb hatalmat akar az elnök kezébe letenni. Olyan parlamentekben, amelyeket aggálytalan demokratikus alapokon választauak meg, amelyek valóban a népakaratot képviselik és fejezik ki, a legszigorúbb házszabály sem veszedelmes. Ott az elnöki jogkör nem válhatik diktátori eszközzé, mert hiszen van kapcsolat a közvéleménnyel, van kapcsolat a néppel, van a felel« sségnek bizonyos köteles érzése, amellyel szembehelyezkedni következmények nélkül nem lehet. Nálunk azonban, ahol a felelősségérzet teljes mértékben hiányzik a többségi pártból, — nem a rosszasága, hanem a választójog helytelensége következtében — ez az eszköz igenis diktátori hatalmat ad az elnök kezébe. Méltóztatott hivatkozni angol példákra. Természetesen itt szóbakerül az angol elnöklés is. Ha idehozzák azt az angol-magyar rendszert, — ami egészen helytelen, nem lehet a nyilt szavazásos magyar parlamentarizmusba a tiszta angol parlamentarizmus módszereit, annak részleteit beiktatni — de, mondom, ha már ide tetszik hozni, miért nem méltóztatik idehozni az elnöklés angol példáját isH \ alószínűleg méltóztatik ismerni a speakernek szerepét és viszonyát az alsóházhoz, aki nem tagja semmifele pártnak, aki pártokon felül áll. (őrffy Imre előadó: Ezt nem lenét kodifikálni ! Sehol sincs, Angliában sines ez kodifikálva !) Tessék szokásjoa alapján megvalósítani, (őrffy Imre előadó: Az más!) Semmi akadálya nincs. Angliában az alsóház eluököt, speakert választ, aki a választás után, ha pártember volt, lemond párttagságáról, kilép a pártból és az utóbbi száz esztendőben nem volt példa arra, hogy elnöksége megszűnése után visszament volna pártjába. Ez a szakítás tehát a többségi párttal Angliában mindig száz százalékig riglegesnek tekinthető és megvan az a szokás hozzá, hogy ha elnöksége megszűnik akár bizalmi, akár fizikai, vagy akármilyen más okból, akkor az elnököt a Lordok Házába nevezik ki. Ebben kapja az ő pártatlan elnökségének jutalmát. Ez az ö szokásjog alapján való előnye. (Örffy Imre előadó : Nem lehet a