Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-230
4 04 Az országgyűlés képviselőházának '230. ülése 1928 december 7-én, pénteken. és bizalma küldött volna ide. Mintegy megzavarását látják az ő régi, exkluzív parlamenti játékuknak, amely mindenesetre kényelmesebb és kellemesebb volt, mert hiszen hiányzott a tulajdonképpeni őszinte és erőteljes ösztönző és bíráló erő. Kiismerem, hogy a régi állapot kellemesebb és kedvezőbb volt az uraknak, viszont az uraknak számolniuk kell kettővel. Először számolniuk kell azzal, hogy minket is a választók bizalma küldött ide, és mi zt a bizalmat erőteljes munkával, ellenzéki bíráló, ösztönző munkával akarjuk kiérdemelni, másrészt : a fejlődés igenis magával hozza, hogy a parlamentek összetételében ezután már nem hiányozhatnak a dolgozó osztályok képviselői sem. Igen érdekes volt Griger Miklós t. képviselőtársunk beszéde, amelynek egyik passzusában azt mondotta, hogy a magyar parlamentet alkotó választójog terjedelme tekintetében már nincsenek hiányok, mondván, hogy Magyarországon 2,400.000 szavazó van és komoly politikus ezzel megelégedhetik. Ezt azért kell Griger t képviselőtársam beszédéből kiemelnem, mert ez a parlament munkaképességére és életképességére vonatkozik. Griger Miklós elégségesnek tartja a 2,400 000 szavazót, és megfelelőnek tartja azt a szavazási rendszert, amely ma nálunk érvényben van. Ezzel szemben megállapítom, hogy Magyarországon nincs 2,400.000 szava/ó. Magyarországon, ha leütöm, a 199 nvílt n szavazó kerület választóinak számát (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mindössze 4 és Va százezer szavazót kapok, s ha veszem az ajánlási rendszer által ezekből elesett, vagy eleshető 10-20 %-ot, akkor egy olyan minimális számot kapok, amely visszavisz bennünket egészen ;i rendi Magyarország választójogának terjedelméhez. (Ügy van! Ügy raw/ a szélsőbaloldalon.) De ha el is fogadnám a 2,400.000-et — mint ahogyan nem fogadhatom el, mert az urak sem vehetik komolyan azt a szavazati jogot, amelyet a ha'óság emberei ellenőrizhetnek és amelynek tetszésük ellen való érvényesítése különböző gazdasági és politikai üldözéseket vonhat maga után — (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon. — Kabók Lajos : Súlyosat ! Ellentmondások jobbfelől.) de ha mondom, elfogadnám . . . (Zajos ellentmondások a jobboldalon.) Nem akarok a részletekre kiterjeszkedni, (Kabók Lajos : Elbocsátották a munkásokat, a gazdasági cselédeket !) mert nem tartozik a tárgy keretébe, de lia az urak kételkednek ebben a megállapításban, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy kételkednek!) méltóztassanak érdeklődni, hogy nemcsak magasabbrendü — hogy úgy fejezzem ki magam, ha ebben egyáltalában fel lehel fedezni magasabbrendűségét — üldözések jártak a nyilt szavazásnak a kormánynak meg nem felelő kezelése után, hanem a legalsóbbreudíi. a legkicsinyesebb, a legutolsó rendszerhez folyamodtak, kétkezi munkásokat fosztottak meg a munkától azért, mert nem szavaztak a kormánypárt jelöltjére éspedig igen tömegesen, lakásokból tettek ki embereket. (Máudy Samu: Az regen volt !) Ezen az alánon nem lehet szavazóknak számítani azokat a szerencsétleneket, akiknek valamiképpen mégis szavazniok kell, de ha nem akarnak önmaguknak kárt okozni, keserű szájjal a kormánypártra szavaznak. (Bárdos Ferenc: Gazdasági cselédek !) Ez a szám, amelyet így kapunk, Magyarország népességéhez vi.szonyítva mindössze (í-8%nak felel meg. Most méltóztassék szembeállítani ezzel a nyugati demokratikus államok választóinak arányszámát — amely államokra olyan sokat szeretnek 'avatkozni — az egész népességhez viszonyítva. A német választók számaránya a lakossághoz viszonyítva megközelíti (Örffy Imre előadó: A 40% ot!) az 50%-ot. (Örffy Imre előadó: Negyvenet!) Az 50%-ot. Égés «en közel van hozzá, sőt azt hiszem, a legutóbbi választásnál már el is hagyta ezt a számot. Angliában, miután a 21 évet meghaladott nőkre is kiterjesztették a választójogot és így minden legalább 21 éves nőnek választójoga van, ugyanezt az arányt éri el a választók számaránya. Ausztriában hasonló az arány. Csak azokban az országokban kisebb a választ» k számaránya, ahol a nőkre még nem terjesztették ki a választójogot, így kisebb ennél az aránynál az oszt iák, az angol és a belga választók száma. Éppen e héten volt Cseh-Szlovákiában a tartománygyűlési választás A 13 millió lakosú csehszlovák államban 6 millió választó szavazott a tartományi gyűlésekkel kapcsolatos választáson, ami 45% nak felel meg a lakossághoz viszonyítva. Egészen természetes, hogy ott sem szavazott le a választók 100% a, egy bizonyos százalék, 10-12-15% elmaradt, úgyhogy ott is bátran 50%-ban vehetjük fel a választók számát az egész lakossághoz viszonyítva. Ha ezzel szembeállítom a magyar arányszámot, akkor mit látok? Ha még Griger Miklós arányszámát venném is alapul, ami körülbelül 30% nak felel meg, — ami azonban, amint kifejtettem, nem helyes, mert hiszen a nyilt szavazók nem szavazók — vagy ha 500 000-et veszek alapul, akkor azt látom, hogy ez az 500.000-es választói szám mögötte marad még a régi rendi Magyarország választójogának is. Griger Miklós kéoviselőtársamnak tehát azt válaszolom, amenynyiben ő azt mondja, hogy ezzel a számmal komoly politikus meg lehet elégedve : komoly politikus ezt a számarányt, ezt a választójogot, ezt a szavazási módszert nem tekintheti komoly parlamentarizmusnak és nem tekintheti demokratikusnak. (Ügy van! Ügy van! a széhóbaloidalon. — Bárdos Ferenc : Tamássy 28.000 ajánlót és 18.000 szavazót kai ott ! — Zaj.) A miniszterelnök úr az 1926. évi hajtóvadászat után... (Meskó Zoltán : Mikor kérem? — Zaj a jobb és baloldalon. — Gáspárdy Elemér : Már megint hajtóvadászat ? — Malasits Géza : De még milyen hajtővadászat volt !) Hajtóvadászatnak minősítette a népjóléti miniszter úr, és teljesen igazat adok neki, valóban nem volt egyéb ha jtóvadászatnál. Azt mondotta akkor a miniszterelnök úr, hogy az ellenzékkel úgy kell bánni, mintha százan volnának. Akik a miniszterelnök úr csavaros észjárásában nem egészen járatosak, azok kétféle értelmezést vonhattak le ebből. Lehetett egy jóhiszemű és lehetett egy rossz értelmezés. A jó értelmezés azt gondolhatta, hogy a miniszterelnök belátja, hogy a hajtóvadászat nem fejezi ki a népakaratot, hogy a hajtóvadászaton a népakaratot meghamisították, (Meskó Zoltán : Aki engedi magát hajtani, az megérdemli!) terrorral, ajánlási rendszerrel és a többi eszközökkel, farkasveremrael és rókalyukkal, amelyeket akkor alkalmazásba vettek, tehát az ellenzékkel úgy kell bánni, mintha tiszta választás után száz ellenzéki képviselő ülne a balollalon, az edenzék kívánságait ilyen mértékben kell honorálni. A jóhiszeműek ezt is gondolhatták a miniszterelnök úr kijelentéséitől (Farkas István : Ezek tévedtek!) Akik viszont ismerik a miniszterelnök úr észjárását, azokat, rögtön elfogta a rossz érzés, hogy vájjon mi fog történni, (Meskó Zoltán: Ki ismeri?) ha a miniszterelnök száz tagú ellenzéket lát magával szemben a baloldalon, amikor még a kisebb ellenzékkel szemben is olyan tirannus módon bánt el. Látjuk, mire gondolt a miniszterelnök úr akkor, amikor azt mondotta, hogy a parlamentben száz tagú ellenzéket kell feltételezni. Ügy látszik már akkor is arra gondolt, hogy a
