Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-229
388 J; országgyűlés képviselőházának 2â9. ülése 1928 december 6-án, csütörtökön. tárgyhoz szíveskedjék hozzászólni. (Jánossy Gábor: A nemzet nem törődik vele ! Kicsiny dolog !) Hegymegi Kiss Pál : Mindenesetre egyetlenegy szükséges : az, hogy a fiatal főherceg nyilatkozzék ebben a kérdésben, (Ugy van Ï Úgy van ! a zzélsőbaloldalon.) Mert én saját városomnál kénytelen vagyok megállapítani, hogy ott az emberek ezt a kérdést komolyén veszik, mégpedig nemcsak az ellenzői, hanem azok is, akik az ő környezetében vannak. (B, Podmaniczky Endre: Komolyan nyilatkoztak is ! — Jánossy Gábor : Éu nem veszem komolyan ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Hegymegi Kiss Pál : Ha a közvélemény irritálódik. akkor irritálódik azért, mert oly események mennek az én városomban is, melyeknek a mai demokratikus időkben nem volna szabad menniök. Erről a kérdésről többet ezidőszerint nem szólok. {Helyeslés. — östör József: A közvélemény nem izgul !) Ezt azonban kötelességem volt őszintén megmondani. (Br. Podmaniczky Endre : Ez is túlsók volt !) A képviselő úrnak túlsók volt. (Br Podmaniczky Endre : Bizony ! — Hothenstein Mór : Nekem kevés ! — Derültség.) Akkor megmaradok az arany középúton és többet nem mondok. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy foglalkozzam még igen röviden a házszaLálymódosítás érdemével, azokkal a fontosabb kérdésekkel, amelyeket itt a házszabálymódosítás kapcsán megoldani kivannak. Én ma ebben a tekintetben igen zavaros helyzetoen vagyok, mert itt én, kinek nem volt szerencsém egészségi okokból sem résztvennem a házszabály módosító bizottság munkájában, telje« zagyvaságot látok. Itt méltóztattak házszabálymódosítást hozni komoly alapon, komoly gondolatokkal, az angol rendszert életbeléutetui, stb. stb., azután kiderül, hogy parturiunt montes, nascitur ridieulus mus : megszületett ugyan az angol bizottsági rendszer, de rögtön beleütődött egy kisebbségi vélemény, amelyről ma már kénytelen vagyok megállapítani, hogy feltétlenül többségi vélemény, mi tehát komoly kérdé-ékben voltaképpen nem csináltunk semmit. Egy za.yvaság ez, amelyből legfeljebb annyi eredmény lesz, hogy két esztendő óta elavult néhány részt ki fogunk hagyni a házszabályokból. (Jánossy Gábor: Az is valami !) Engedjék meg nekem, hogy ne foglalkozzam részletesen ezzel az angol rendszerrel, sem a Rubine--féle j ivaslattal, mert én ezeket ma nem tudom komolyan venni mindaddig, amíg a részletes tárgyalás előtt el nem dől. hogy voltaképpen mit akar a többség. (Jánossy Gábor: Ez nem többségi kérdés, ez nem pártkérdés 1) Én az angol rendszernek híve vagyok; híve vagyok annak, hogy a bizottságokban — amelyek alatt az egész parlamentet éitem — fesztelenebb tormák között összeülve, talán parallel több törvényjavaslatot is tárgyaljanak a szólásszabadság teljes biztosításával és a részletek így tárgyaltassanak meg a közvélemény és a sajtó teljes nyilvánossága mellett. Én ennek igen nagy híve vagyok, hiszen a jövő törvényalkotás feltétlenül ilyen lesz, akármit is akarunk, mert titkos választójog esetén a parlament plénumát feltétlenül tehermentesíteni kell. Ma azonban itt nem az a fő kérdés, — és erre méltóztassanak az urak rámutatni — hogy milyen rendszer lesz ; a főkérdés a többségnél ma az, hogy a részletes tárgyalás során lehet-e indítványokat benyújtani, vagy sem 1 ? Most ugyanis azt tervezik, hogy az indítványok a részletes tárgyalás megnyitásáig az elnök kezében legyenek. Aki a magyar törvényalkotás struktúráját ismeri — az ilyen javaslatot magáévá nem tehet. Ez kész veszedelem, mert ennek következménye feltétlenül az lesz, hogy az a részletes vita, amelyet én ma sok tekintetben sokkal jelentőségteljesebbnek tartok, mint az általános vitát, a maga súlyából, jelentőségéből emellett a javaslat mellett okvetlenül veszíteni fog. Csak Gaal Gaston képviselő úr munkálkodásara hivatkozom, vagy a megboldogult Vázsonyi Vilmoséra, de elég a választójogi törvénynél a magunk munkájára is rámutatni, hogy bizony nagyon sokszor megtörtént, — megfigyeltem a törvényalkotás menetét — hogy itt a plénumban az érvek hatása alatt a minisztertől kezdve a többségi párt minden tagja belátta, hogy az a törvényjavaslat úgy, ahogy azt az illető minisztérium törvényelőkészítő osztálya eltervezte és a bizotság igen sokszor — tisztelet a kivételeknek - felületesen átnézte, nem jó, azon segíteni, változtatni kell. Sőt kompromiszszium jött létre a miniszterek között. Mi még nem vagyunk a törvényalkotás processzusának olyan tejlett állapotában, hogy ettől a remediumtóí eltérjünk, hogy ezt aremediumot magunknak meg ne tarthassuk. Tessék majd visszaemlékezni : a rossz törvényalkotásoknak egész sorozata fog bekövetkezni akkor, ha ezeknek a részletes tárgyalásoknak leh< tőségét meg fogják szüntetni. (Jánossy Gábor: Igaza van !) Ez itt a főkérdés s ebben nagyon kérem a többséget, hogy ne méltóztassék a magyar törvényhozást abba a helyzetbe juttatni, hogy rossz törvényeket csináljon, amely rossz törvényeket azután folytonosan módosítani kell. (ÖstÖr József: Ebben mindkét recipe megegyezik!) Megmondottam, igen t. képviselőtársam, hogy én ebbe a vitába nem megyek bele Éu tudom azt. hogy ez a főkérdés, ezért készül ez a szakasz, ezért állítják most, hogy a részletes tárgyalás során bizonyos klotür hozassék be. Én ezt a klotürt az okos és bölcs törvényhozói munka veszedelmének látom és ezt ebből a szempontból akartam kifejteni. A másik, amit kifogás tárgyává teszek, az elnöki jogkör kiterjesztése. Ne méltóztassanak félreérteni, én nagyon, de nagyon helyeslem azt, ha az elnöknek megadatnak mindazok a jogok, amely jogok szükségesek ahhoz, hogy a parlament munkaképességét biztosítsa. Ezt azonban csak úgy tudom elképzelni, ha viszont ezzel szemben megadatnak mindazok a feltételek, amelyek az elnöknek pártokon felül való állását biztosítják. Én megadok minden hatalmat az elnöknek, de ezzel szemben követelem az elnök teljes pártatlanságát. Ha ennek lehetősége nincs meg, akkor ki van téve a parlament annak a veszélynek, hogy néha nem érdemes emberek kerülnek bele az elnöki székbe, — hiába választják ki a legjobbakat, csalódni mindig lehet — és felhasználhatják azt a rendkívüli nagy hatalmat önös pártérdekek megvalósítására és biztosítására. Angliában az elnök annyira felül van, hogy amint bekerül az elnöki székbe, voltaképpen a párt. is megszűnik magához tartozónak tekinteni. Tudjuk azt, hogy a választások alkalmával a speaker kerületében tilos ellenfelet állítani. Ha eltávozik, nem kerül vissza a parlamentbe. ÊH ugyanezeket nagyol) helyesen megadnám a mi Házunk elnökeinek is, biztosítanám is a számukra. Ezért nagyon helyeseltem, amikor Zsitvay Tibor képviselőtársam eldobta magától azt a kecskeméti mandátumot, amely főispáni — szerintem nem helyes — eljárás folytán került a kezébe, és az új választás lehetőségét biztosította. Szeretném azt is, ha most a Házszabályok során az elnöknek a kabinettel szemben való alárendeltségét meg méltóztatnának szüntetni. Ennek módja pedig nem volna más, mint az, hogy tessék a napirendi indítványozás jogát és kötelességét ráruházni a kormányra. Ma ugyanis a helyzet az, hogy az elnök indítványozza a napirendet a kor-
