Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-229
Az országgyűlés képviselőházának 229. fluktuálását teljesen megnehezíti a parlament eredményes munkájában. A bürokrácia most fog bevonulni mélyen t. uraim, a parlamentbe. ( Jánossy Gábor : Isten őrizz l) Hát, sajnos, pedig így lesz. Nem fogja elősegíteni azt a munkát, amelyet mindnyájan várunk ettől a parlamenttől, feltéve, hogy megfelelő javaslatok volnának. Állítom azt, hogy a demokratikus felfogás, a nemzetállam gondolata, a monarchikus szempontok, a konzervatív gondolat egyedül a parlamentarizmus keretei között lesz egy megfelelő, becsületes, erkölcsi alapon álló parlamentáris rendszerben érvényesíthető, ahol a kormányt, a házakat, az egyes pártokat, a többséget éppúgy, mint a kisebbséget egyetlenegy fontos nagy elv vezérel, amelyik a parlamentáris elvnek kvintesszenciája, foglalatja : az önmérséklet. Ha ez az önmérséklet minden oldalon megvan, ha ezek a tényezők számbaveszik egymást és ennek alapján történik a parlamenti munka, akkor az a parlamenti munka eredményes lesz. De ha ez az önmérséklet nincsen meg, akkor kilengések történnek. És ne mindig csak baloldali kilengésektől méltóztassanak ezen a téren félni, mert ezek a kilengések éppúgy lehetnek jobboldaliak is és veszélyeztethetik azt a célt, amelyiket voltaképpen a házszabályok is szolgálnak, hogy a parlamenti munka eredményes legyen. Sokan szeretik azt mondani, hogy a parlamentarizmus gondolata lejárt gondolat és egyfelől demokratikus szempontokból a prezidenciális állam gondolatát állítják vele szemben, másfelől pedig most, különösen a latin államokban, más irányzatot is látunk. A latin államokban kellő megalapozottság nélkül vitték ugyanis át a parlamentáris elveket. Olasz- és Franciaországot értem itt. Franciaországban sikerrel, Olaszországban kevésbbé sikerrel. Az Olaszországban és Spanyolországban dívó mai diktatórikus rendszer kétségtelenül többet produkált a mai parlamentáris formánál. Mélyen t. uraim, akik a parlamentarizmust annak hibáinak felsorolásával lejáratni igyekeznek, azok nagyon tévednek és azok voltaképpennem a parlamentarizmust akarják lejáratni, hanem eme alkotmányos államrendszerrel szemben akár a monarchikus egyeduralmat, akár a diktatórikus uralmat akarják ezáltal népszerűsíteni. Nincs igaza annak az állításnak, amelyet így szoktak hangsúlyozni, hogy : legjobb államforma és kormány forma az, amelyik jól kormányoztatik. Mert lehet, hogy ezeknek az előbb említett rendszereknek a kormányzás terén ideigóráig sikerük lesz, de mivel nincsen meg a kapcsolat a nép, a nemzet és a törvényhozás között, nincs meg a kapcsolat a törvényhozás és a végrehajtóhatalom között, nincs meg a kapcsolat a nemzet és a végrehajtóhatalom között, feltétlenül be fog következni a balsiker, aminthogy bekövetkezett minden ilyen diktatórikus rendszernél. Az uralkodóházak szempontjából nézve a dolgot, éppen azoknak az uralkodóházaknak helyzetét látjuk a mai időkben stabilnek, amelyeknél a parlamentarizmus erős. Hivatkozom Angolországra. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) És nekem hiába méltóztatnak az ellenkezőt állítani, nehéz és súlyos a helyzete az olasz királyi családnak, a spanyol királyi családnak, ahol a parlamentarizmusnak az életet követő rendszere helyett egy elgondolásszerű, esetleg a mai publikumnak, a ma élő kornak tetsző diktatórikus rendszer érvényesül. Nem aggódom azon, ha a parlamentarizmus elvei érvényesülnek, hogy Magyarországon Bethlen István grófnak nagy hatalma és nagy pártja vau, hiszen természetes, hogy a parlamentáris rendszer mellett a többségi párt fejének, a kormány vezetőjének erős többségének kell lenni, mert ekkor a rendszer egészséges a parlamentarizmusáé 1928 december 6-án, csütörtökön. 385 ban. Kell azonban, hogy a parlamentarizmus természetes előfeltételei meglegyenek, meglegyen a kapcsolat a választók és az alsóház között, meglegyen a választás szabadsága és tisztasága, érvényesüljön a közéleti tisztesség, mert akkor, ha gyenge is az ellenzék, hiszek a. parlamenti váltógazdaság lehetőségében és abban, hogy az a pártküzdelem, amelynek a magyar közéletben és az alsóházban a törvények alkotásánál folyni kell, az állam, a nemzet szempontjából minden törvénynél a közjót igyekszik megvalósítani. (Jánossy Gábor: Helyes álláspont!) Ez azonban, sajnos, nincs meg, — méltóztassanak nekem megengedni — mert itt a bizalom közvetlensége nem nyilvánul a lakosság, a választók és az alsóház között, az urak nem is érzik azt a felelősséget, amelyet érezniök kell választóikkal szemben — erkölcsi felelősséget értek ez alatt — (Jánossy Gábor: Miért nem éreznők, én érzem!) hanem éreznek felelősséget a kormány vezetőjével szemben. A mai választási rendszer mellett az egészséges feltételek fennforgását nem látom, ennélfogva természetes következmény az, hogy addig minden házszabálymódosítást ellenzék, amíg annak lehetősége, hogy a kapcsolat a nemzet és az alsóház között a maga megfelelő mivoltában létesíttessék, nini'S meg. Fogyatkozásai kétségtelenül vannak a parlamentnek. Fogyatkozása az, hogy esetleg túlságosan gyorsan váltakozhatnak a kormányok. De ne tessék a házszabálymódosító uraknak aggódniok, hogy a pártharcok túlságosan kiélesednek. A mai keretek között ettől sem kell félni, örülni kell annak, ha itt, ahol hiányzik a bizalom közvetlenségének hiánya folytán a közvélemény ereje, ellenzéki felszólalások egyáltalán vannak, hiszen oly kicsi az ellenzék száma. Ami az idöpocsékolást illeti, ettől se méltóztassék félni (Zaj a baloldalon.), mert ez a parlament még untig eleget szünetel és nem látok itt javaslatokat, nem látom a javaslatok olyan számát, amely miatt nekünk olyan nagyon takarékoskodnunk-kellene az idővel. Nem csodálkoznék azon, ha például a mai napon véletlenül hirtelen befejeződnék ennek a házszabálymódosításnak vitája. (Ellenmondások a baloldalon.) Mi történne akkor ? Hol volnának azok az előkészített uj javaslatok, amelyeket nekünk tárgyalnunk kell. (Rothenstein Mór : Karácsonyi szünet !) Ne méltóztassék azt se elfelejteni, hogy nálunk tulajdonképpen a parlamentáris elvek a maguk tiszta formájában még sohasem érvényesültek. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem érvényesültek 1920 előtt sem és nem érvényesültek a maguk tökéletes, megfelelő formájában 1920 után sem. 1920 előtt, a 67-es kiegyezéstől 1920-ig a választókerületi beosztások olyanok voltak, hogy az Alföld nagy népességi területe óriási nagyarányú kerületekben efíy-két függetlenségi képviselőt tudott behozni, szemben a felvidéki, a felföldi nemzetiségi kerületekkel, ahol — elismerem bizonyos más szempontok okából is — igen el voltak aprózva a kerületek. Nagyon sokszor olvastam gyermekkoromban a statisztikát, hogy a függetlenségi párt több szavazatot kapott, mint a kormánypárt s mégis a kormánypártnak volt sokkal jelentősebb a többsége. De ne felejtsük el azt sem, hogy az akkori idők ellenzéke és a kormány között nem a természetes parlamentáris élet követelményeinek megfelelő felfogás, a progresszív és konzervatív irány nyilvánult meg, hanem a nemzet függetlenségért vívott harc ; ami labanc-kuruc volt a múltban, az most folytatódott a szabadelvű és a függetlenségi párt között. Közjogi harc volt, amelyben az egyik félnek minden reménye hiányzott ahhoz, hogy a
