Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

32 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1928 november 13-án, kedden építési segélyeket is helyezeti kilátásba a hazai hajógyáraknak az azokban készített hajók után. Mégpedig vasból készült hajók után 30 koronát^ fából készült hajók után 20 koronát tonnánként, s ezenkívül a magyar gyárakból származó gépekért és berendezésekért még külön segélyeket is. Ezt csak azért bátorkodtam röviden megemlíteni, hogy ebből is méltóztassanak látni, hogy a magvai- tengerhajózás fejlesztése érdekében a magyar állam a múltban is milyen nagy áldozatokat hozott, s kétségtelen, hogy főként ennek a nagy állami támogatásnak volt köszönhető, hogy a magyar hajózás olyan örvendetes fejlődést mutatott, mint amilyent konstatáltunk is, amennyiben a háború kitörése után már 35 gőzösünk volt üzemben 135.297 teljes tonnatartalonimal. A háború el vesztése, a trianoni szerződés természetesen minkéi; is megfosztott nemcsak egyedüli kikötőnktől, Fiumétől, hanem megfosztott összes magyar hajóinktól is. Mint igen jól méltóztatnak tudni, a trianoni békeszerződés kötelezte a magyar államot, hogy a magyar hajóstársaságok tulajdonában lévő és magyar lobogó alatt járatott hajókat kisajátítás- céljából a jóvátételi bizottság rendelkezésére bocsássa, amely ezeket a kisajátított hajókat azután a győztes államoknak juttatta. Azok a hajózási vállalataink pedig, amelyeknek székhelye nem Budapesten volt, hanem Fiúméban, az által, hogy a székhely idegen impérium alá került, eo ipso megszűntek magyar tulajdon lenni. A mai helyzet tehát kétségtelenül kedvezőtlenebb, mint a régi volt, azonban a nagy közgazdasági érdekek, amelyeket, azt hiszem, nem szükséges itt részletesen fejtegetni és ismertetni, feltétlenül kívánatossá teszik, hogy a mi rendelkezésünkre álló eszközeinkkel is lehetővé tegyük, hogy a világtengereken a macryar lobogó újból megjelenjék és hogy a hajózásban a magyar haiózás is, szerény keretekben, de valamilyen formában résztvegven. Ez az elgondolás késztette a magyar kormányt arra, hogy azoknak a hajózási vállalatoknak, amelyek szabad hajózással szándékoznak foglalkozni, bizonyos kedvezményeket, adó- és illetékmentességet biztosítson. A magyar állam pénzügyi helyzete természetesen nem engedi meg azt, hogy hatalmas segélyekkel szubvencionálja a hajózási vállalatokat, noha erről a helyről is meg kell állapítanom, hogy a mi exportérdekeink., exportkereskedelmünk érdekei szempontjából feltétlenül kívánatos, hogy a vidékekre, — különösen Keletet éitem ez alatt — amelyekre határozottan gravitál a magyar áru, bizonyos járatsegélyeket rendszeresítve, rendszeres hajójáratokat létesítsünk, amelyekre a magyar közgazdaság az export terén számít. Biztosra veszem, hogy a magyar kormány ezzel a kérdéssel is foglalkozván, rövidesen megfelelő törvényjavaslattal fog jönni ebben a tekintetben az országgyűlés elé. Ettől függetlenül azonban a jelen törvényjavaslat minden vállalatnak, amely szabadhajózással szándékozik foglalkozni, — szem előtt tartva azt a nagy elvet, amelyet régi törvényeink is mindenkor szem előtt tartottak, hogy es-ikis új vagy nem nagyon régi, elavult hajókkal bíró hajózási társulatok részesülhetnek ezekben a kedvezményekben — mondom, ezt a nagy elvet szem előtt tartva, a szabadhajózást űző hajózási vállalatoknak állami adó- és illetékmentességet helyez kilátásba. Ezeket a kedvezményeket részletezi ez a törvényjavaslat, amely kimondja, hogy a vállalatok mindazok után a hajók után, amelyek vízrebocsátásuktól számítva még nem érték el tizenötödik évüket, illetőleg, mint a pénzügyi bizottság jelentésében méltóztatnak látni, kivételesen a huszadik esztendőt, legfeljebb 15 évi időtartamra felmentetnek a társulati adó és járulékai, az általános kereseti adó alól, s a vállalat tulajdonosának a hajóból származó jövedelme a jövedelemadó alól, a hajókon lévő vagyona pedig a vagyonadó alól egészben vagy részben szintén felmenthető. Kimondja még a törvényjavaslat, hogy a vállalatok fölmenthetők minden előre nem látott közszolgáltatás alól, amelyek esetleg a jövőben törvényhozási úton rendszeresíttetnek; ilyen például a vagyonváltság és a kényszerkölcsön. Felmentetnek továbbá az adómentességben részesülő hajók után a lajstromozási díj alól és abban az esetben, ha a vállalat részvénytársaság alakjában létesül, a részvénykibocsátási illeték alól, mégpedig úgy a megalakuláskor, mint a társaság működésének ideje alatt az alaptőke felemelése céljából kibocsátott részvények után. Ezeknek ellenében a törvényjavaslat kiköti, hogy csak olyan hajózási vállalat részesülhet ezekben az adókedvezményekben, amelynek igazgatósága legalább felerészben magyar állampolgárokból áll. az igazgatóság elnökének pedig minden körülmények között magyarnak kell lennie. Megjegyzem, hogy a régi 1907 : VI. te. ebben a tekintetben eltérő rendelkezéseket tartalmaz, amennyiben az említett törvénycikk kikötötte, hogy az igazgatóságnak legalább kétharmad részben magyar állampolgárokból kell állania, tekintettel azonban arra, hogy a megváltozott viszonyok folytán valószínű, hogy ilyen hajózási vállalatok, amelyek magyar lobogó alatt milnt magyar vállalatok akarnak működni, idegen, külföldi tőkével létesülnek, elegendőnek és a magyar érdekeknek szempontjából teljesen megfelelőnek tartjuk azt, ha az igazgatóságnak fele részére nézve kötjük ki a magvar állampolgárságot. Mert hiszen azáltal, hogy az elnök magyar lesz, a többség és a magyar irányítás biztosítva van. Ezenkívül ki van kötve az is, hogy ezek a magyar vállalatok összes bajokon tehát még a kedvezményben nem részesült hajóikon is, a rendes létszámon felül fizetés nélkül, de élelmezést adva, kötelesek egy-egy magyar hajógyakornokot vagy hajóapródot és egy-egy gépészgyakornokot vagy gép fel vigyázót alkalmazni. Ennek is igen nagy jelentősége van annak következtében, hogy mi egyedüli tengerészeti főiskolánkat, a fiúméi tengerészeti akadémiát elvesztettük. Ma ugyan még az a helyzet, hogy igen nagy számmal vannak állásnélküli tengerésztiszt jeink és haj »gépészeink, akiképpen azáltal, hogy a magyar hajózási vállalatok meszüntek, ezidőszerint igen nehezen tudnak elhelyezkedni, azonban mégis csak remélhető, bogy ennek a törvényjavaslatnak hatása következtében fognak alakulni magyar hajózási vállalatok s ezért gondoskodni kell az utánpótlásról. Már pedig különben nem lenne módjukba«] azoknak a fiatalembereknek, akik hajózási, hajóstiszti vagy hajógépészi pályára készülnek, hogy megszerezzék a szükséges gvakorlati tapasztalatokat. Erre provideál tehát az az intézkedés, hogy minden magyar lobogó alatt hajózó ha ión egy ilyen gyakornok és egy ilyen hajóapród vagy hajóhadnagy elhelyezendő. A régi törvény 27. §-ának 4. pontja azt is kikötötte e/t. - kívül, hogy a kedvezményben ré-