Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-229
Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1928 december 6-án, csütörtökön. 375 a bizottsági tárgyalást csak azokkal a bizottsági tárgyalásokkal hasonlítja össze, amelyek a mai rendszer szerint folynak, akkor ezt koncedáloim, de ez a mostani bizottsági tárgyalás nem az a bizottsági tárgyalás, ez tulajdonképpen a Ház részletes tárgyalása, erre nézve tehát egyáltalában nem áll, hogy meghosszabbítaná, hanem feltétlenül megrövidíti a vitát. Mert ha, — amint a képviselő úr mondja — igaz, hogy a nyilvánosság- meghosszabbítja a tanácskozást, akkor ez a részletes tárgyalás, amely ma folyik, nemcsaik a sajtónyilvánosság, hanem a nagy publikum előtt, mégis csak sokkal inkább kell logice, hogy meghosszabbítsa a vitát, mint az a tárgyalás, amely a bizottságban folyik, ahol a tárgyalás csak a sajtónyilvánosság előtt folyik. (Ügy van! Ügy van! a .jobboldalon.) Tudjuk, hogy a sajtónyilvánosság a képviselőt nem zavarja, nem befo.yásolja, hiszen együtt dolgozunk a sajtóval, az nem feszélyez bennünket, sőt a sajtónyilvánosság ösztönözni fogja a képviselőt, hogy igenis komolyan szakszerűen szóljon hozzá a javaslathoz, csak komoly dolgot mondjon és ne beszéljen csak azért, hogy húzza az időt Itten Bródy t. képviselőtársamnak adok teljesen igazat, aki azt mondja, hogy a nyilvánosságban és sajtónyilvánosságban is meg yan az a nagy előny, hogy a nyilvánosság tüzében gondolatok fakadnak. Én osztozom ebben az álláspontjában és éppen ezért a sajtó nyilvánossága előtt lefolvó bizottsági tárgyalásnak nagy súlyt és jelentőséget tulajdorítok. Hogy ott nagy szónoklatok lesznek, azt nem hiszem. A 33 as bizottságban igen illetékes felszólalás keretében nagyon helyesen mutattak rá arra. hogy ahhoz, hogy a felszólalások formálisak ünnepélyesek legyenek, nagy befolyása van a környezetnek... (Egy hang jobbfelől: A nyilvánosságnak!) Nemcsak a nyilvánosságnak, hanem egyébnek, a miliőnek is. Ez az óriási terem önkéntelenül is odav'szi a képviselőt, hogy szónokoljon. deklamáljon, míg ha a tanácskozó terem kisebb, szűkebb, ahol a vitatkozó felek pár lépésre ülnek egymástól ahol a saitónyilvánosság is ott ül mellettünk, olyan mintha velünk tárgyaira; egy ilyen tanácskozási terem nem ünnepélyes fórum ahol szónoklatokat lehetne tartani Az illető felszólaló, akinek ebben a tekintetben minden szavát aláírom, nagyon helyesen mutatott rá az angol példára, ho^y ott van B nagy nyilvánosság, de tény hogy az angol parlament ülésterme nem oWan nagy, mint a mienk, hanem szűk. hosszúkás tanácskozóterem hosszú padokkal amp'v terembe a kénviselők nem is férnek be, sőt nincs meg a rendes helvük sem, úgyhogy ha minden angol képviselő be akarna menni, nrm férne be. tehát kénytelen a folyosón állva halhratm a beszédeket. Ez a környezet teszi hogy ottan nem t.irtanak több órás beszédeket- hanem mindenki igyekszik csak azt mondani airi pzorosan a tárervhoz tartozik és ami előreviszi a törvényhozást így lesz nálunk is a bizottságban, — úgy remélem — amelv után követk^z/k a részlH«>a tárgyalás a plénumban. E rendszer szerint ez olvan módon történik, hogy csak két előadó szólalna fel pro és kontra. Az előadó természetesen minden szakasznál vagy minden bekezdésnél, amely szavazás alá kerül, röviden felszólalna ismertetné mindazt, ami a bizottságban lefolyt és vele szembpn azután külön előadó ismertetné az ellenkező álláspontot. Az elgondolás ugyanjs az, hogyha valamely indítvány, vagy módosítás a bizottságban elvettetett, azt szavazás alá kell bocsátani a plénumban. amely azután dönt. A kisebbségi álláspont képviseltére, megvédéseié külön szakelőadót választanának és így — minthogy az előadó szakaszonként esetleg más és más volna — lehetővé válnak, bogy éppen az legyen az előadó, aki specialista abban a kérdésben, aki azt az indítványt beadta, aki legjobban van érdekelve abban a kérdésben. Mi lesz mármost ennek a következménye.' Az, begy ;i részletes vita itt a Házban igen magas színvonalú Lesz. Ez nem lesz olvan szét fol vó, amint az előadó úr helyesen mondta, hogy felszólalnak öten-hatan csip-csup indítványokkal, úgyhogy mikor szavazásra teszi fel az elnök a kérdést, a Ház tulajdonképpen nem is tudja, hogy miről van szó, mi az indítvány, hogyan kell szavazni. Kérdezem t. képviselőtársaimat, nem úgy szokott-e lenni az ilyen részletes vitáknál, hogy tanácskozás ntán nagyon gyakran szükségesnek mutatkozik, hogy valaki felszólaljon, és azt mondja, rekapituíáljunk; foglaljuk össze, mi törtért,; lássnk. hen-y áll a kérdés; mi van pro és kontra, mert szétfolyt az egész vita. A mostani részletes tárgyalásoknál az ilyesmi gyakran megtörténik. A javasolt új rendszernél ez nem fog megtörténni, meri mindegyik előadó a lényeget mondja, összefoglalja. A Ház előtt világos kép lesz és nem lehet mondani. hotry fi llá'/ csak szavazóidén ha 1 " era döntenie fog. (Turi Béla: Az különben is frázis!) A Máz meg fogja tudni fontolni, miben kell döntenie, érdemleges, szép. magas színvonalú vita fog kifejlődni a részletes tárgyalás során, amely nek alapján a Ház minden tagja nyugodtan dönthet. Ennél a kisebbségi véleménynek az az álláspontja, hogy teljesen a bizottság dönt, ott hoznak határozatokat, amelyeken változtatni többé nem lehet. Ez téves. A Ház plénuma dönt, az határoz arról, amit az előadók kifejtenek, a bizottság tulajdonképpen csak előkészített, de alaposan készített elő. Ennek a rendszernek hátrányául azt is szeretik mondani, hogy lehetetlen az, hogvha például a részletes tárgyalás során veszik észre, hogy valami hiány van és ezen se<víteni kellene, ekkor már nem lebet segíteni. (Turi Béla: Ott yan a 147. §!) Helyesen utal rá a kövbeszóló t. képviselőtársam, hogy a 147. § lehetővé teszi a mostani szövegezés mellett is azt, ho^y az előadó vagy a miniszter kérhesse a Háztól, hogy a szakaszt a bizottsághoz küldjék vissza, ha ú<>v l;''t ; ;i ell/) 1 a vitából ;in"lv a két e'őadó közöli kifejlődik, — amely vita viszontválaszokból is állhat e rendszer szerint, mert hiszen előfordulhat, bogv a kisebbségi előadónak véleményére az előadó reflektálni akar és ez lehels'ges lesz. szép párviadal fejlődik ki — bogy té'-vleg a kisebbségnek véleménye talán helyesebb. Mód van arra, hówy visszaküldiék a bizottsághoz. (Turi Béla: Earyforma a két dolog!) Bai tehát nem történhetik. "De különben is valamikor a vitának meg kell álhii. Valamikor be kell fVieződnie. Most is előfordulhat, hogy mire a Ház a részletes tnrgvalá-d befedezte. iiHor ; ö" »"'k rá. ho <r v b : b-« tö'té<>| de eo^i h 1 " t rajta segíteni, mert már letárgyalta a Ház. Valamikor meg kell állni. Ná'unk en "él az új rendszerbé' a bizottsági tár<rvalás lesz az, amelv lebofővé teszi azt. hoary mindért megvitassanak. Ott meir lehet vitatni, ott kell ráunni, hogy van-* 1 Wbá vagy ni "'OS. Ha letárgyalták már és döntött, szavazott már a Ház. nem b'het >*aita R*fl^t<»ni, Akkor csak a? marad met» 1 , hogyha valahol értelemzavaró hibák, sajtóhibák, szövegezési hi-
