Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-228

Az országgyűlés képviselőházának 22$. ülése tÙ2ê decent ha' 5-èn, szerdán. 305 kell erről a kérdésről, sajnos azért, mert a kor­mány részéről hosszú évek óta nem történik olyan intézkedés, amely a tűrhetetlen munkanélkülisé­get, az ebből fakadó nyomorúságot gyökeresen enyhítette, vagy megszüntette volna. Amíg a tár­sadalom egy részénél a leghatártalanabb tobzódás észlelhető, addig a társadalomnak egy másik része a legmérhetetlenebb nyomorban szenved. Amidőn mindezt meg lehet állapítani, joggal vetjük fel a kérdést, hogy ugyan miért nem történik e nagy társadalmi probléma megoldása érdekében komoly intézkedés és joggal elvárhatjuk a kormánytól, hogy igenis, végre lássa be, hogy elérkezelt az utolsó pillanat, amidőn ezt a kérdést már egy­szerűen elodázni nem lehet. Sajnos, teljesen meg­bízható adatok nincsenek, amelyek feltárnánk az egész ország munkanélküliségét. A szakszerveze­tek által vezetett és nyilvántartott számadatok azok, amelyek nagyjában rávilágítanak erre a rendkívül nagy horderejű kérdésre. Valójában azonban ezek a számok megközelí­tőleg sem fejezik ki azt a munkanéikiiliséget, amely időről-időre ebben az országban tapasztal­ható. Ebben az évben most ismételten azt lehet észlelni ezekből a számadatokból, hogy a munka­nélküliség ijesztően növekszik, ijesztőbben növek­szik, mint az elmúlt évben, mint a korábbi esztendőkben. Már csak egynéhány számadatnak összehasonlítása is feltétlenül igazolja ezt- Például amíg 1927 szeptember havában a szociáldemokrata szakszervezetek által nyílvántai tott munkanél­küliek száma 10.332 volt. addig ez a szám ez év szeptember havában 12.134-re növekedett, vagyis kereken 1800-al emelkedett a munkanélküliek száma. Az október hó még szomorúbb képet mutat. 1927 október havában már 12.112. vagyis 2152 vei több a munkanélküliek száma, mint volt a múlt esztendőben. A végleges novemberi számadatok még nincsenek meg, de egész joggal feltételezhető, hogy amennyiben szeptemberben és októberben az összehasonlítás emelkedést mutatott, a novemberi számadatok még súlyosabb emelkedést fognak mutatni. A hétről-hétre tapasztalható jelenségek a szakszervezetben ezt már előre igazolják. De itt vau a kezeim között egy másik adat, a Magyar Statisztikai Szemle adata, amely ma­gában foglalja nemcsak a szociáldemokrata szer vezetékben, hanem a keresztényszocialista szerve­zetekben nyilvántartott munkanélkülieket is. E szerintja statisztika szerint 12.952 ez év szeptem­ber havában a két szervezetben nyilvántartott munkanélküliek száma. Fz a Statisztikai Szemle is azt igazolja, hogy az idén ll'9°/o-kal magasabb a munkanélküliek száma, mint volt az elmúlt esztendőben. Egy másik számadattal is azt igazolhatom, hogy ijesztő az a jelenség, amely a munkanél­küliség terén tapasztalható. Kezeim között van a pénzügyminiszter úr XVIII., vagyis legfrissebb jelentése. Ebben a jelentésben is azt lehet olvasni, hogy amíg 1927. október havában 11.188 volt a mnnkanélküliek száma, addig ez a szám ez év október havában 13.115-re emelkedett De itt figye­lembe kell venni egyebet is és pedig azt a jelen­séget, amely a múltév telén mutatkozott, amikor októbertől egész februárig mindig emelkedett a munkanélküliek száma. Mert amíg 1927 októbe­rében 11.188 volt a munkanélküliek száma, addig ez a szám ez óv január havában már 12.430-ra emelkedett. Ha ez így volt a múlt esztendőben, annál inkább így lesz ez évben, illetőleg az 1929. év telén. Az eddigi adatok is már a múlt évi adatok fölé emelkedtek, egészen bizonyos tehát, hogy a munkanélküliség november, december és január havában felül fogja múlni a múlt évi hasonló hónapok számadatait. Feltétlenül komo­lyabb jelenséggel, nagyobb veszedelemmel találjuk tehát magunkat szemben, mint az előbbi évben. Nemsokára elérkezünk a keresztény szeretet ünnepéhez, karácsonyhoz és a midiin százezer és százezer család egymásközt örvendezik, ugyan­akkor tízezer és tízezer esalád a legnagyobb nyo­morúságban, talán éhségben tölti el a katholiku­sok szent ünnepét. Azt kell, hogy kérjem a kor­mánytól, hogy erre való tekintettel, de nemcsak erre való tekintettel, hanem általában ennek a nagy szociális < problémának megoldására uraló tekintettel szánja el végre magát olyan intézke­désre, amellyel ezen a bajon gyökei-éhen lehessen segíteni. Előre kijelenteni, nem tudok elfogadni ezirányban tagadó választ, éppen azért, mert ezzel a kérdéssel nagyon sokat foglalkoztam és e fog­lalkozás közben tudtam meg és jöttem rá arra, hogyha komoly akarat volna a kormányban, igenis lehetne ezen a kérdésen segíteni. Kétségbeejtő állapotok vannak. Nemcsak az ipari munkások szenvednek a munkanélküliség ténye miatt, hiszen azok a számok, amelyeket Felolvastam, csak az ipari szervezetben nyilvántartott munkanélküliek számadatait foglalják magukban. Hol vannak a szellemi munkások munkanélküliéinek szám­adatai, hol vannak a mezőgazdasági munkások, a földmunkások, akik télen egészen bizonyos, hogy munka nélkül maradtak, hol vannak ezek a számadatok ! (Farkas István : És akik nyáron ís munka nélkül vannak \) Százezrekre rúg családokban azoknak száma, akik a legnagyobb kétségbeesésben, a legnagyobb nyomorúságban szenvednek. Nem tudom leírni azt a nyomort, de feltételezem, hogy az igen t. képviselő urak mégis el tudják gondolni, hogy egyes családok, sőt ezrek és ezrek milyen hely­zetben vannak. Éppen ezért kell ezen a helyzeten segíteni, és figyelembe kell venni azt is, hogy most már nem átmeneti jelenségről van szó, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hanem hosszú esztendők óta tartó munkanélküliségről, olyan munkanélküli állapotról, amely állapotban van­nak sokan, ezrek és ezrek, akik esztendők óta rendes foglalkozáshoz jutni nem tudtak, legfel­jebb talán itt-ott átmenetileg rövid időre kisegítő munkát kaphattak. El lehet képzelni milyen le­romlott, lerongyolódott helyzetben vannak és itt nem elegendő, hogy karácsony alkalmával ala­mizsnasegélyt adjanak oda nekik, mert egy ilyen kis segély egy ilyen éhes családnál hamarosan elfogy és ismételten csak a legnagyobb nyomorú­sággal találják magukat szemben. Gyökerében kell itt a helyzeten változtatni. Klsősorban meg­fejelő munkaalkalmakat kell teremteni, mert ez az, ami ezen a bajon a legjobban segíteni tud. Jó hogy itt van a népjóléti miniszter úr (Éljen­zés a baloldalon.) mert éppen az ő hatósága alá tartozó társadalombiztosító intézetről akarok szólni, (Várnai Dániel: Szól egy jó szót a helyet­tes miniszterelnök úr!) amely intézet most 200 állásra hirdetett pályázatott, mert 200 új állást akar szervezni, Erre a kétszáz állásra eddig busz­ezren adták be kérvényüket. Igaz, hogy ez egy hírlapi közlemény szerint van így, de nekem nincs különösebb okom arra, hogy kételkedjem benne. (Peyer Károly: Nem lesz sok kai kevesebb! - Vass József népjóléti és munka­ügyi miniszter: Sajnos inkább több, mintkevesebb!) Legfeljebb csak arról lehet szó, hogy valamivel kevesebben, valójában ez mégis csak annak a mérhetetlen nyomornak tükre, amelyben ennek az országnak népe, fizikai munkások éppúgy, mint szellemi munkások vannak, akik a legkétségbe­ejtőbh helyzetben vannak, mert amidőn valahol esak néhány állásra pályázatot hirdetnek, töme­gével jelentkeznek fizikai és szellemi munkások. Mindez rávilágít arra a mérhetetlen nagy nyo­morra, amely ebben az országban található.

Next

/
Oldalképek
Tartalom