Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-228

Az országgyűlés képviselőházának 22$. ülése tÙ2ê decent ha' 5-èn, szerdán. 305 kell erről a kérdésről, sajnos azért, mert a kormány részéről hosszú évek óta nem történik olyan intézkedés, amely a tűrhetetlen munkanélküliséget, az ebből fakadó nyomorúságot gyökeresen enyhítette, vagy megszüntette volna. Amíg a társadalom egy részénél a leghatártalanabb tobzódás észlelhető, addig a társadalomnak egy másik része a legmérhetetlenebb nyomorban szenved. Amidőn mindezt meg lehet állapítani, joggal vetjük fel a kérdést, hogy ugyan miért nem történik e nagy társadalmi probléma megoldása érdekében komoly intézkedés és joggal elvárhatjuk a kormánytól, hogy igenis, végre lássa be, hogy elérkezelt az utolsó pillanat, amidőn ezt a kérdést már egyszerűen elodázni nem lehet. Sajnos, teljesen megbízható adatok nincsenek, amelyek feltárnánk az egész ország munkanélküliségét. A szakszervezetek által vezetett és nyilvántartott számadatok azok, amelyek nagyjában rávilágítanak erre a rendkívül nagy horderejű kérdésre. Valójában azonban ezek a számok megközelítőleg sem fejezik ki azt a munkanéikiiliséget, amely időről-időre ebben az országban tapasztalható. Ebben az évben most ismételten azt lehet észlelni ezekből a számadatokból, hogy a munkanélküliség ijesztően növekszik, ijesztőbben növekszik, mint az elmúlt évben, mint a korábbi esztendőkben. Már csak egynéhány számadatnak összehasonlítása is feltétlenül igazolja ezt- Például amíg 1927 szeptember havában a szociáldemokrata szakszervezetek által nyílvántai tott munkanélküliek száma 10.332 volt. addig ez a szám ez év szeptember havában 12.134-re növekedett, vagyis kereken 1800-al emelkedett a munkanélküliek száma. Az október hó még szomorúbb képet mutat. 1927 október havában már 12.112. vagyis 2152 vei több a munkanélküliek száma, mint volt a múlt esztendőben. A végleges novemberi számadatok még nincsenek meg, de egész joggal feltételezhető, hogy amennyiben szeptemberben és októberben az összehasonlítás emelkedést mutatott, a novemberi számadatok még súlyosabb emelkedést fognak mutatni. A hétről-hétre tapasztalható jelenségek a szakszervezetben ezt már előre igazolják. De itt vau a kezeim között egy másik adat, a Magyar Statisztikai Szemle adata, amely magában foglalja nemcsak a szociáldemokrata szer vezetékben, hanem a keresztényszocialista szervezetekben nyilvántartott munkanélkülieket is. E szerintja statisztika szerint 12.952 ez év szeptember havában a két szervezetben nyilvántartott munkanélküliek száma. Fz a Statisztikai Szemle is azt igazolja, hogy az idén ll'9°/o-kal magasabb a munkanélküliek száma, mint volt az elmúlt esztendőben. Egy másik számadattal is azt igazolhatom, hogy ijesztő az a jelenség, amely a munkanélküliség terén tapasztalható. Kezeim között van a pénzügyminiszter úr XVIII., vagyis legfrissebb jelentése. Ebben a jelentésben is azt lehet olvasni, hogy amíg 1927. október havában 11.188 volt a mnnkanélküliek száma, addig ez a szám ez év október havában 13.115-re emelkedett De itt figyelembe kell venni egyebet is és pedig azt a jelenséget, amely a múltév telén mutatkozott, amikor októbertől egész februárig mindig emelkedett a munkanélküliek száma. Mert amíg 1927 októberében 11.188 volt a munkanélküliek száma, addig ez a szám ez óv január havában már 12.430-ra emelkedett. Ha ez így volt a múlt esztendőben, annál inkább így lesz ez évben, illetőleg az 1929. év telén. Az eddigi adatok is már a múlt évi adatok fölé emelkedtek, egészen bizonyos tehát, hogy a munkanélküliség november, december és január havában felül fogja múlni a múlt évi hasonló hónapok számadatait. Feltétlenül komolyabb jelenséggel, nagyobb veszedelemmel találjuk tehát magunkat szemben, mint az előbbi évben. Nemsokára elérkezünk a keresztény szeretet ünnepéhez, karácsonyhoz és a midiin százezer és százezer család egymásközt örvendezik, ugyanakkor tízezer és tízezer esalád a legnagyobb nyomorúságban, talán éhségben tölti el a katholikusok szent ünnepét. Azt kell, hogy kérjem a kormánytól, hogy erre való tekintettel, de nemcsak erre való tekintettel, hanem általában ennek a nagy szociális < problémának megoldására uraló tekintettel szánja el végre magát olyan intézkedésre, amellyel ezen a bajon gyökei-éhen lehessen segíteni. Előre kijelenteni, nem tudok elfogadni ezirányban tagadó választ, éppen azért, mert ezzel a kérdéssel nagyon sokat foglalkoztam és e foglalkozás közben tudtam meg és jöttem rá arra, hogyha komoly akarat volna a kormányban, igenis lehetne ezen a kérdésen segíteni. Kétségbeejtő állapotok vannak. Nemcsak az ipari munkások szenvednek a munkanélküliség ténye miatt, hiszen azok a számok, amelyeket Felolvastam, csak az ipari szervezetben nyilvántartott munkanélküliek számadatait foglalják magukban. Hol vannak a szellemi munkások munkanélküliéinek számadatai, hol vannak a mezőgazdasági munkások, a földmunkások, akik télen egészen bizonyos, hogy munka nélkül maradtak, hol vannak ezek a számadatok ! (Farkas István : És akik nyáron ís munka nélkül vannak \) Százezrekre rúg családokban azoknak száma, akik a legnagyobb kétségbeesésben, a legnagyobb nyomorúságban szenvednek. Nem tudom leírni azt a nyomort, de feltételezem, hogy az igen t. képviselő urak mégis el tudják gondolni, hogy egyes családok, sőt ezrek és ezrek milyen helyzetben vannak. Éppen ezért kell ezen a helyzeten segíteni, és figyelembe kell venni azt is, hogy most már nem átmeneti jelenségről van szó, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hanem hosszú esztendők óta tartó munkanélküliségről, olyan munkanélküli állapotról, amely állapotban vannak sokan, ezrek és ezrek, akik esztendők óta rendes foglalkozáshoz jutni nem tudtak, legfeljebb talán itt-ott átmenetileg rövid időre kisegítő munkát kaphattak. El lehet képzelni milyen leromlott, lerongyolódott helyzetben vannak és itt nem elegendő, hogy karácsony alkalmával alamizsnasegélyt adjanak oda nekik, mert egy ilyen kis segély egy ilyen éhes családnál hamarosan elfogy és ismételten csak a legnagyobb nyomorúsággal találják magukat szemben. Gyökerében kell itt a helyzeten változtatni. Klsősorban megfejelő munkaalkalmakat kell teremteni, mert ez az, ami ezen a bajon a legjobban segíteni tud. Jó hogy itt van a népjóléti miniszter úr (Éljenzés a baloldalon.) mert éppen az ő hatósága alá tartozó társadalombiztosító intézetről akarok szólni, (Várnai Dániel: Szól egy jó szót a helyettes miniszterelnök úr!) amely intézet most 200 állásra hirdetett pályázatott, mert 200 új állást akar szervezni, Erre a kétszáz állásra eddig buszezren adták be kérvényüket. Igaz, hogy ez egy hírlapi közlemény szerint van így, de nekem nincs különösebb okom arra, hogy kételkedjem benne. (Peyer Károly: Nem lesz sok kai kevesebb! - Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Sajnos inkább több, mintkevesebb!) Legfeljebb csak arról lehet szó, hogy valamivel kevesebben, valójában ez mégis csak annak a mérhetetlen nyomornak tükre, amelyben ennek az országnak népe, fizikai munkások éppúgy, mint szellemi munkások vannak, akik a legkétségbeejtőbh helyzetben vannak, mert amidőn valahol esak néhány állásra pályázatot hirdetnek, tömegével jelentkeznek fizikai és szellemi munkások. Mindez rávilágít arra a mérhetetlen nagy nyomorra, amely ebben az országban található.