Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

28 Az országgi) illés képviselőházának 217. idése 1928 non'm her t3-án, kedden. ezt a törvényjavaslatot a közgazdasági, pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz utalni. Elnök: A beterjesztett törvényjavaslatot kinyomatjuk, szétosztatjuk s előzetes tárgyalás ós jelentéstétel végett kiadjuk a közgazdasági, pénzügyi és igazságügyi bizottságoknak. t A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Herrmann Miksa kereskedelem ügyi miniszter: T. Házi Tiszteld tel benyújtom a börvényjava.slatot a sütőipari munka szabályozásai ol szóló 1923 : XV. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról. Kérném ezt kinyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és munkaügyi bizottságokhoz utalni. Elnök: A beterjesztett törvényjavaslatot kinyomatjuk, szétosztatjuk s előzetes együttes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadjuk a közgazdasági és munkaügyi bizottságoknak. Áttérünk napirendünk tárgyalására. Napirend szerint következik a házadó kivetési kulcsának újabbi megállapításáról és a községek segélyezési alapjáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 614.) Az előadó úrnak van ínég joga szólani. Minthogy az előadó úr nem kíván szólani, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a letárgyalt törvényjavaslatot _ általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, melyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvaêêa az 1. §-t.) — Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! A t. pénzügyminiszter úr a múlt pénteken tartott beszédében az adóztatás terén lévő aránytalanságok kiküszöbölésére nézve határozott Ígéretei tett és a Ház minden oldalán tetszéssel fogadott kijelentései voltak. Az igazságos adóelosztásra való törekvés volt beszédének alapgondolata. Erre nekem reflektálnom kell, mert a pénteki ülésen magam is egyike voltam azoknak, akik az eddigi adóztatási rendszert meglehetősen éles szavakkal támadták: szavaim azonban a tényekben találták gyökerüket és alapjukat. Semmit sem színeztem, sőt amilyen szomorú helyzet az országban van, annak voltaképpen csak egy részét mondtam el, a sokból csak keveset. Nem szégyen, sőt a férfiasságnak jele az, — amint a pénzügyminiszter úr mondotta — ha egy kormányzat belátja saját hibáit és saját tévedéseit. Ha ez igaz, akkor én csak örvendeni tudok annak, hogy a pénzügyminiszter úr új rendszert akar teremteni. Viszont azt ki kell jelentenem, hogy beszéde bizonyos tekintetben pálcát-törés az eddigi adóztatási rendszerrel szemben és igazságszolgáltatás az ellenzéknek abban, hogy amikor évek óta adópanaszokat hozott itt nyilvánosságra, orvoslást követelt és sokszor síiket fülekre talált, mégis az ellenzék mondta a valót. (Fábián Béla: Bud pénzügyminiszter úr is mindent megígért! — Bud János közgazdasági miniszter: Meg is bette a legtöbbször!) az adminisztráció nem tette azt, amit a xniniszter úr megígért. No, igen keveset s úgy látom, hogy Bud miniszter úrnak az ígéreteit Wekerle Sándor pénzügyminiszter készül valóra váltani; legalábbis ezt látom a pénteken telt ígéreteiből, illetőleg abból, hogy az előző pénzagy miniszter úrnak ígéreteit megismételte. Majd elválik. Egy bizonyos, az, hogy évek hosszú során a helytelen adóztatási politika miatt nőtt az elkeseredés és a nyomorúság az országban. Az is bizonyos, hogyha a t. pénzügyminiszter úr ennek a hibás adóztatási rendszernek vadhús természetű kinövéseit csak részben is lenyesi és csakugyan a tettek embere lesz, amint megígérte, akkor pártkülönbség nélkül el fogjuk ismerni, hogy csakugyan hasznos szolgálatot tesz a köznek, az országnak. Maga az, hogy a hivatkozott paragrafus szerint 16 százalékra szállítják le vidéken a kulcsot, még nem minden. E mellett nagyon sok sérelem orvosolatlanul marad, amint azt a pénteki ülésen kirívó példák felsorolásával magam is bizonyítottam. Budapestről nem kívánok beszélni. Nagyon jól tudom, hogy itt a háziurak, főleg akiknek sok bérlőjük van, megtalálják számításaikat, különösen akkor, ha szabad egyezkedés szerint adhatják bérbe a lakrészeket, sőt azt is tudom, hogy Budapesten bizonyos vonatkozásokban nemcsak túlmagas bérek vannak, hanem uzsora is dívik. Ezt letörni a lakók érdekében, letörni szociális téren összhang teremtése érdekében a kormánynak kötelessége. Igaz volt az a háború alatt, hogy a háztulajdonosoknak nem jól ment a dolguk és igaz, hogy egyes úgynevezett főbérlők, akik albérletbe adták lakásukat, voltaképpen több haszonbért vágtak zsebre, mint a mennyit a háziurak kaptak és nagyobb urak voltak, mint a háziurak és igaz volt az, hogy az ágynevezett lelépési összegek fizetésével nagyon sokan kiuzsoráztattak és nagyon sokan voltak az uzsorázok, nem háziurak, de ma éppolyan igaz az, hogyha az egyenleget és a viszonosságot meg akarjuk teremteni, akkor megadván minden jogot és minden szabad rendelkezést a háziuraknak éppúgy a lakóknak is biztosítani akarván érdekeiket, erre vonatkozóan a t. pénzügyminiszter úrnak és a t. kormányzatnak kell megtalálnia a kivezető utat, vagy pedig kell olyan generális intézkedéseket tenni, amelyek az igazságtalanságot akár erről az oldalról, akár a másik oldalról megszűntetik. Vidéken azonban — erről akarok szólni — mit jelent az, hogy 16%-OS adókulcs lesz a jövőben. Ezt pénteki beszédemben teljesen nem fejthettem ki, ezért rá kell térnem arra, hogy még pár szóval indokoljam, magyarázzam pénteki fejtegetéseimet. Vidéken három fajta ház tulajdonos van. Van olyan, aki maga lakik házában, van azután olyan, aki kötött bér mellett vesz lakót magához és van olyan, aki már szabad egyezkedés folytán bír lakóval. Hogy alakul a helyzet kötött bér mellett'? Kötött bér mellett, mint múltkori beszédemben jeleztem és most bizonyítani fogom, [megvan a burkolt emelés az 1928-as házadóhoz képest. Ha ugyanis azt vesszük, hogy például 500 aranykorona az 1917. évi alapbér, akkor 1928-ra fizetett házadóhan 18% kulcs mellett és 79 százalékos alap mellett — at. pénzügyminiszter úr 75%-ot mondott múltkori beszédében, de én úgy tudom, hogy 79% — 73 pengő 08 fillért. Ha a 85%-ot — ez az alap a jövőre _ 16%-os kulcs mellett számítjuk, akkor az 1929. évre fizetni fog 78 pengő. 88 fillért, tehát voltaképpen többet, mint 1928-ban. Van azonban egy minisztertanácsi rendelet a lakásügyi korlátozások fokozatos megszüntetésével kapcsolatos intézkedésekről, amely kimondja azt. hogy a lakások és lakás-