Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1928 november 28-án, szerdán. 281 szükségessé tette. Ha t. képviselőtársam az Arbeiter Zeitungra hivatkozik, akkor rá kell mutatnom arra, hogy az Arbeiter Zeitungnál dolgozik, mint egyik főmunkatárs, a magyar szovjetnek az a tagja, aki annakidején a magyar kommunizmusban igen előkelő és vezetőszerepet töltött be (Éri Márton : Szökevény ! — Malasits Géza : Ezt mondották 50-ben, meg 60-ban is !) és aki a lapnak egyetlen példányában sem mulasztja el, hoay Magyarország kormányzóját és kormányát a legsúlyosahb rágalmakkal ne illesse. (Mulasits Géza: Annakidején Kossuth is szökevény volt ! —Zaj) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István miniszterelnök : Azt hiszem, hogy ilyen sajtótermékek kitiltása jogosult, és hasonló joggal él minden más ország kormánya is. (Zaj. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök : Malasits képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni, mert különben kénytelen leszek rendreutasítani. Gr. Bethlen István miniszterelnök : Nem is ezt kifogásolta, nem is ilyen esetéket kifogásolt Karafiáth t. képviselőtársam a maga beszédében (Karafiáth Jenő: Bibliákat nem engednek be!), hanem egész más dolgot kifogásolt és a példák egész tömegét hozta fel. A két intézkedés között parallelizmus egyáltalán nem hozható fel. Ehhez a joghoz, ennek a jognak gyakorlásához nemcsak Magyarország, hanem minden állam, legyen az monarchia vagy köztársaság, legyen arisztokratikus, vagy demokratikus formájú állam, minden körülmények közt ragaszkodni fog, mint ahogy ragaszkodnak is ehhez a joghoz az Északamerikai Egyesült Államok, Franciaország és mindazok az államok, amelyeknek kormányformája a legdemokratikusabb. (Egy hang a jobboldalon: Sőt még a szovjet is !) Nem vagyok tehát abban a helyzetben, hogy erre vonatkozólag t. képviselőtársam kívánságának megfelélő választ adhassaU. Áttérek végül interpellációjának 7. pontjára, amely így szól (olvassa) : «Hajlandó e a Szentesen működő munkás-szakegyleteknek, szövetségnek könyvtárából az ottani rendőrhatóság által ez év májusában lefoglalt könyveket tulajdonosaiknak visszaadni ?» Itt felsorolja azokat a könyveket, amelyek állítólag ebben a könyvtárban találtattak és lefoglaltattak. Ennek az esetnek előzménye a következő. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) A szegedi kerületi főkapitány az 1927. év elején Szeged, Szentes, Hódmezővásárhely és Orosháza környékére vonatkozóan megállapította, hogy a munkásság körében eszperantó nyelvoktatással foglalkozó egyének címére olyan külföldön megjelenő eszperantó nyelvű folyóiratok érkeznek, amelyek a kommunizmust dicsőítik (Mozgás a jobb- és a baloldalon.), és amelyek súlyos osztály elleni izgatást tartalmaznak. (Zaj a szélsőbaloldaIon. — Farkas István : Ki tud ott eszperantóul ?) A szegedi kerületi főkapitány és a gyulai kir. ügyészség átiratai alapján a budapesti kir. ügyészség elnöke javaslatot tett a belügyminiszternek ezeknek a sajtótermékeknek kitiltása iránt. (ErodiHarrach Tihamér : Nagyon helyes ! — Zaj a jobboldalon. — Káinoki Bedő Sándor: Most, úgy-e, hallgatnak ! — Peidl Gyula : Nem tetszik, hogy hallgatunk ? Tessék csak szólni !) E lapok terjesztésével kapcsolatosan megindított rendőri nyomozás során megállapítást nyert az, hogy ilyen sajtótermékek a szentesi szocialistapárt, valamint a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége szentesi helyicsoportja elnökének, Kotvics József földmunkásnak címére is nagyszámban érkeztek, aki azokat hívei és barátai között szorgalmasan terjesztette. (Zaj a szélsőbaloldalon. -Peidl Gjula: Olyan sok ott az eszperantista í) Tessék csak várni, képviselő urak. (Peidi Gyula : Milyen naivak !) Ez vezetett ahhoz, hogy az illetőnél házkutatást kellett tartani, amelv házkutatás alkalmával Kotvics lakásán a rendőrség különböző kommunista tárgyú könyveket, valamint külföldi és ezek között oroszországi kommunista eszperantistákkal is folytatott levelezéseket talált. (Felkiáltások jobbfelöl : Gyönyörű ! — Éri Márton : Büszkék lehetnek reá ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István miniszterelnök : Tény és való, hogy kommuuista izgatásról és kommunista szervezkedésről volt szó. Ennek alapján tehát az az alapos gyanú merült fel, hogy az egyesületi életbe is hasonló irányú politikai propagandát vitt beleié az illető, aki maga elnöke volt ennek az egyesületnek. Ezért felülvizsgálták az illető szakszervezet működését és könyvtárát is átkutatták. Az átkutatás alkalmával a könyvek egy részét lefoglalták és átnézés és betekintés végett a rendőrségre szállították, a könyvtár másik részét pedig lepecsételték Ez az intézkedés azonban még nem végleges, mert a kutatás ebben az ügyben ma is folyamatban van és befejezést még nem nyert. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Másfél évig!) A t. képviselő urak mosolyoghatnak és nevethetnek, de a t- képviselő urak pártja annak idején olyan politikában vett részt, amely Magyarországon a kommunizmust előkészítette. (Ügy van! Ugy van! Élénk taps a jobb és a baloldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne mosolyogjanak tehát és ne nevessenek a felett, hogy egy kormány igenis, kötelességének tartja, hogy ezt a veszélyt az országtól elhárítsa. (Úgy van ! Ügy van ! Élénk taps a jobboldalon, a középen és balfelöl. Ezt a kötelességét ez a kormány minden körülmények között teljesíteni is fogja, akár mosolyognak a t. képviselő urak, akár nem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre : T. Képviselőház ! (Felkiáltások a középen : Csak nem védi a kommunistákat 1 ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Peidl Gyula : Újabb felfordulást készítenek elő ! -— Folytonos zaj ) Csendet kérek a jobboldalon ! Györki Imre : T. Képviselőház! Több mint hatévi képviselőségem alatt megismertem annyira az igen t. miniszterelnök urat, hogy tisztában voltam azzal, hogy az interpellációmra adandó választ két módon kívánja kiparírozni : az egyik mód az, hogy reám, illetőleg pártomra kívánja sütni a hazaárulás bélyegét... (Ellentmondások jobbfelől. — Gr. Bethlen István miniszterelnök : Én erről egy szót sem szóltam ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Györki Imre : ... a másik módszer pedig az, hogy igyekszik megint felmelegítem a bolsevizmussal való kapcsolatot. (Kabók Lajos : Ennek köszönhetik létüket, hogy ez volt ! — Rothenstein Mór : Ne csinálták volna a háborút ! — Kuna P. András: Madarat tolláról, embert barátjáról!) Én nyugodtan állok itt és nyugodtan vállaltam az interpellációmmal járó minden konzekvenciát. Tisztában voltam azzal, hogy a miniszterelnök úr azt a választ fogja adni, amelyet most kaptam. (Derültség és felkiáltások jobbfelől : Akkor miért beszélt ?) Tisztában voltam, hogy az igazságot másképpen elütni nem lehet, csak olcsó demagógiával. (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ohó!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak 1 Györki Imre : Mert a leghatározottabban vallom, hogy azoknak az embereknek nincs erkölcsi 42*