Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-225

274 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1928 november 28-án, szerdán. zájárulni? (Esztergályos János szót kér.) Esztergályos képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem, ne méltóztassék a Ház elnökének javaslatát elfogadni, mert ezzel szemben én azt javaslom, hogy a Ház holnap is tartson ülés), ne nnpo'ja el magát éti a holnapi ülés napirendjére tűzze ki a Ház a magyar bányamunkádig helyzetének kérdését. T. Képviselőház! A magyar bányamunkásságnak szomorú sorsát és szomorú gazdasági helyzetét már ismételten szóvátették itt a Ház színe előtt. Feltárták azt a minden képzeletet felülmúló nyomorúságot, amelyben a magyar bányamunkásság szenved. Nem is olyan régen, néhány hónappal ezelőtt bejárta az egész magyar sajtót, de nyugodtan állíthatom, az egész világ sajtóját, a salgótarjáni bányamunkásság nyomorúságából fakasztott 'keserüséjgnek jajkiáltása. Néhány hónappal ezelőtt a salgótarjáni bányamunkásság nem bírván el már a szörnyű nyomort, éhséget, amely odáig fejlődött, bogy a salgótarjáni bányászanyák kénytelenek voltak kimenni az erdőbe és a fakadó fák rügyeit szedték össze és főzelék gyanánt azt főzték meg gyermekeiknek, hogy gyermekeiket az éhenhalástól megmentsék, ismétlem, nem bírván tovább a nyomort, kétségbeesésében elhatározta, hogy felvonul Budapestre és itt a fővárosban, közvetlenül szemtől-szembe fogja a kormányt kérni, hogy tegyen meg minden lehetőt arra, hogy a bányavállalatok ne zsákmányolhassák ki olyan nagymértékben szabadon a bányamunkásságot, amiként ezt tették. T. Ház! Emlékszünk, hogy akkoriban, amikor már egy ilyen felvonulás készült, hivatalos ígéretet kaptak a bányamunkások, hogy maiadjanak csak nyugodtan, mert minden meg fog történni nyomoruk enyhítése érdekében. Azt mondták nekik, forduljanak vissza, és az útnak egy nagy részét már megtett s Budapestre felvonulni készülő bányamunkásság vissza is fordult azzal az Ígérettel, amelyet kapott, és várta az Ígéretnek a beváltását. Ez azonban nem történt meg. Semmisem vált valóra abból az Ígéretből, amelyet megnyugtatásul kaptak. Tgaz, hogy volt egy hivatalos eliárás, amely abból állott, hogy lement egy közhivatalnok a bányavállalatokhoz és öt pengőket osztott szét azok között a családanyák köztit t, akiknél bő volt a gyermekáldás és ismét megnyugtatta őket, hogy majd jön a segítség. Hosszú időn keresztül várták a magyar bányamunkások ezt a segítséget, és most az ősz elején, amikor látták, hogy az adott Ígéretekből semmisem lesz beváltva, hogy őket továbbra is szabadon zsákmányolják és tartiák tovább a szörnyű éhségben, elhatározták, hogy a törvénves keretek között rendelkezésiikre álló minden eszközt fel fognak használni, hogy a saját erejükön keresztül szabaduljanak az irtózatos nyomorúságtól. Az eerész vonalon az összes magyar bányavállalatokhoz néhány héttel ezelőtt headvánvj intéztek, amelyben megértő türelmes hangon kérik a vállalatokat, hogy segítsenek szörnvű helyzetükön, szörnyű nvoinorűságnkon. kérve bérük rendezését, illetőleg feljavítását. A válasz természetesen a beadványra elutasító volt. A vállalatok csak akkm- látták bzükséfresnek, hogy ismét Ígéretet tegyenek a munkásoknak, amikor a hányamunkásság ismétlem, a szörnyű éhség és nyomorúság által űzve. < "ves helyeken beszüntette a mnnkM azzal a jelszóval, hogy menjünk fel ismét Budanestre. menjünk a kormányhoz, és közvetlenül kérjük a segítséget. Mondom, a bányavállalatok ekkor szükségesnek látták, hogy ígéretet tegyenek ismét a munkásoknak. Általános bérrendezést nem adtak, ellenben azt ajánlották, hogy adnak a munkásságnak karácsonyi segélyt, viszszaadják az egyoldalúlag és jogosulatlanul elvett üdülési szabadságot, s visszaadják azt az egyoldalúan elvett lakbérpótlékot, amelyet évekkel ezelőtt közös megegyezés alapján értek el. Ezen ígéretekkel és a bányamunkások szervezetének a közbenjárásával sikerült a kicsapott hullámokat visszaterelni a medrükbe s sikerült a munkássággal ismét felvétetni a munkát. Midőn azt hittük, hogy e'zzel végre az egész vonalon ismét nyugalom lesz a bányákban, s hogy a bányavállalatok törekedni fognak az egész vonalon a magyar bányamunkásság jogos sérelmeit és kérelmét teljesíteni, akkor azt kell látnunk, hogy egyetlenegy vállalat a Budapestvidéki Bányatársulat az, amely mereven elzárkózott és elzárkózik ebben a pilalnathan is attól, hogy megadja a munkásainak azt, amit a többi vállalatok részben sztrájk nélkül, vagy néhány napos sztrájk után megadtak. Nagyon érdekes jelenség, hogy ez a budapestvidéki részvénytársaság először is nein magyai-, hanem idegen érdekeltség, belsra érdekeltség. (Györki Imre: Ez a fajvédelem!) Ennek a társulatnak, ennek az idegen érdekeltségnek a helyi vezérigazgatója egy túlságosan diplomatikus munkáltató. Annakidején, évekkel ezelőtt, midőn az általános bérrendezés volt napirenden és amikor az összes vállalatok azt mondották, hogy ők a munkásaiknak bei-javítást, a hérjavítás mellett természetbeni lakást és szénjáradékot is adnak, akkor ez a budapestvidéki kőszénbánya-társulat azt mondotta: «Én nem adok lakbérpótlékot, én nem adok természetbeni lakást, természetbeni szénjárandóságot», — ami egyébiránt a többi vállalatoknál is bele van kalkulálva a keresetükbe — «ellenben én mindig oda fogok törekedni, hogy az én munkásaim bére nagyobb legyen, mint amilyen a többi vállalatoknál; ezzel szemben a lakásért, amelyet adok, fizetni kell, a szénért, amit adok. szintén fizetni kell a bányamnnkásságnak.» Annak idején a pilisvörösvári vállalat és a többi bányavállalat, amelyek a budapestvidéki bányavállalathoz tartoztak, belementek ebbe a megállapodásba, mert azt hitték, hogy ez egy egészségesebb, becsületesebb álláspont lesz és a munkasok el fogják érni azt, hogy a becsületes munkájuk után becsületes bé-t kapnak. De mi történt éveken keresztüli Négy esztendeje annak, hogy a bányamunkások nem kértek, négy esztendeje annak, hogy a bányamunkások nem kaptak semmiféle bérjavítást, bérüknek semmiféle formában való rendezése nem történt meg, bár — mint ahogyan a t. Ház is tudja — az élet lehetősége óriási mértékben meerdráguit. Ma az a helyzet ennél a budapestvidéki bányavállalatnál, hogy az ő hatáskörébe tartozó bányamunkások keresete —• a régebbi ígéret elenére — 40 fillérrel műszakonként alacsonyabb. Erre valószínűleg majd azt mondhatja valaki, hogy: «Hiszen mit akartok ezzel a 40 fillérrel? Ezért nem érdemes szobaállani, ezért nem érdeme« sztrájkba menni!» De, t. Képviselőház, megváltozik rögtön minden becsületes ember véleménye ebben a kérdésben akkor, ha azt látja, hogy a becsületes, dolgozó magyar bányamunkásságot mivel honorálja a bányavállalat, a budapestvidéki részvénytársaság, ismétlem: ez az idegen vállalat. Hangsúlyozom, hogy az átlagos kereset