Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-224
260 Az órézaggyuUs képviselőházának 224 ülése 1928 november 23-án, pénteken. lenül megjelent közlemény szerzője az eljárás folyamán megállapítható nem volt s így a sajtójogi felelősség a St. 35. §-a értelmében Vanczák .János képviselőt, mint a «Népszava» felelős szerkesztőjét terheli, s mert az illetékes hatóságtól érkezett megkeresés esetében a zaklatás meg nem állapítható, ezért a mentelmi bizottság javasolja a t. Háznak, hogy ez esetben Vanczák János képviselő mentelmi jogát függessze fel. Elnök : Szólásra következik Kabók Lajos képviselő úr. Kabók Lajos : T. Képviselőház ! Ennél a mentelmi ügynél ismét azt a jelenséget lehet tapasztalni, amit már más esetben is tapasztaltunk. Nevezetesen a képviselőnek szüksége van az egész cikk tartalmára, hogy kellőképpen el tudja bírálni azt, hogy valójában hozzájárulhat-e a mentelmi bizottság javaslatához, avagy sem. A mentelmi bizottság előadója, illetőleg az írásos jelentés a vonatkozó cikknek csak egy részét, egy citátumát tartalmazza és ebből kifolyólag sem én nem vagyok abban a helyzetben, sem senki a képviselők közül nincs abban a helyzetben, hogy kellőképpen át tudja gondolni, hogy az a kiszakított rész milyen vonatkozásban van a cikk egészével. Ezt kifogásolom, mert így nem tudok nyugodtan a jelentés ellen vagy mellett szavazni. Egyben kérem, hogy a mentelmi bizottság gondoskodjék az egész cikk ideterjesztéséről, hogy mindannyiunknak módjában álljon a cikket egész terjedelmében megismerni, minden vonatkozását átgondolni, hogy az a kiszakított rész, amely valójában inkriminálva van, az egész cikkbe beillesztve hogyan és miképen kifogásolható. (Krisztián Imre: Hogy itt is propagáltassék !) Tisztelt képviselő úr, én tisztában vagyok az ön felfogásával és éppen ezért különösebben nem is reagálok reá. Ha ön azt nem érti meg, amit mondottam, akkor nem segíthetek ezen- Akik tárgyilagosak akarnak lenni, azok megértik, (Krisztián Imre : A tudomány torony magasságban levő embere ! — Zaj. — Elnök csenget. — Krisztián Imre : ön és a tárgyilagosság egy napon nem említhető.) hogy egy cikk, amelyből egy rész van kiszakítva, amelyet inkriminálnak, hogyan bírálható el akkor, ha annak csak ezt a kiszakított részét ismerem és hogyan bírálható el akkor, ha az egész cikket ismerem. Éppen ezért teljes jóhiszeműséggel vetem fel azt a kérelmet, hogy mivel ilyen ügyek tökéletes elbírálásához az egész cikk ismeretére van szükség, az igen t. mentelmi bizottság szíveskedjék ennek az ügynek tökéletes megismerése végett a cikk egész tartalmát beterjeszteni. Kérem a mentelmi ügyi előterjesztésnek a mentelmi bizottsághoz való visszautalását. Elnök : Kíván még valaki szólni 1 ? (Rothenstein Mór szólásra jelentkezik.) Rothenstein képviselő úr kíván szólni. A szó a képviselő urat megilleti, Rothenstein Mór: T. Ház! Az idő előrehaladt voltára való tekintettel kérném a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni í (Igen!) Akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő igen előrehaladt, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket f. hó 28-ikán szerdán d. e. 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki: a ma letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása; a mai napirendünkön szereplő és még le nem tárgyalt mentelmi bizottsági jelentések, valamint a mentelmi bizottság 573—587. és 645. számú jelentéseinek tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következnék az indítványkönyv felolvasása, minthogy azonban újabb bejegyzés nem történt, annak felolvasását mellőzöm. Mielőtt az interpellációs könyvet felolvastatnám, jelentem a t. Háznak, kogy Pakots József és Csik József képviselő urak interpellációt jegyeztek be az interpellációs könyvbe, minthogy azonban interpellációjuk szövegét írásban nem nyújtották be, az tárgytalan. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Most pedig kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa) : «Interpellációk 1928. évi november hó 28-án, szerdán: 1. Györki Imre az összkormányhoz a külföldön megjelenő sajtótermékeknek beengedése és a magyar sajtóviszonyok tárgyában — szóval; 2. Gál Jenő a belügy- és igazságyügyminiszterhez a rendőri sajtóiroda működése tárgyában — szóval; Elnök: Ezzel kapcsolatban jelentem a t. Háznak, hogy Györki Imre képviselő úr interpellációjának elmondására legutóbb halasztást kapott s így interpellációját szerdán mondhatja el ; Gál Jenő képviselő úr pedig hozzám intézett beadványában bejelentette, hogy interpellációját szerdán élőszóval kívánja megindokolni. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Schandl Károly képviselő úr a házszabályok 205. szakaszának a) pontja alapján kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Schandl Károly: T. Képviselőház! Nem szívesen élek a házszabályok adta azzal a joggal, hogy személyes megtámadtatás címén szólalhatok fel: a Ház tegnapelőtti ülésén azonban Sándor Pál képviselő úr olyan súlyos váddal illetett, amelyre kénytelen vagyok reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) A képviselő úr a napló szerint a következőket mondotta (olvassa) : «Júliusban 32 pengő volt a búza ára. Emlékszem akkor, hogy Schandl államtitkár úr faluról-falura járt és lázította az embereket, hogy ne adjátok el a búzátokat, mert a búzát előbb a spekulánsok megveszik és a míg a spekulánsok megveszik, addig lehajtják a búza árát és azután ismét felhajtják. Emlékszem, hogy az államtitkár úr faluról-falura ment és ugyanezt prédikálta.» Nagyon csodálkozom, hogy a képviselő úr ezzel a váddal előhozakodott, mert kénytelen vagyok már elöljáróban kijelenteni, hogy ezúttal az informátora már megint cserben hagyta, (Felkiáltások a jobboldalon : Mint rendesen !) miután júliusban, amikor 32 pengő volt a búza ára, egyetlen egy magyar faluba nem mentem ki ; ellenben ha a falvakat lázítottam volna, legfeljebb csak a francia falvakat lázíthattam volna, mert Franciaországban voltam tanulmányúton. Eltekintve ettől, máskor sem szoktam, amikor a falvakban vagy megyékben járok, ilyen értelemben beszélni, különösen pedig nem lázítok. (Ügy van ! Úgy van ! a jobboldalon !) Lazítást a magyar falvakban nem szoktam eszközölni, de a magyar falu, polgárságát nem is lehet lázítani. (Ügy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) A magyar falu gazdatársadalma lázadásra nem kapható és magam sem vagyok olyan, aki a falvakban vagy bárhol lázítani szoktam. Ellenkezőleg, ha elkeseredés van a mai nehéz időkben, inkább csillapítom és inkább iparkodok rámutatni olyan utakra, amelyeknek felhasználásával a mai súlyos bajokat enyhíteni lehet. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.)
