Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

232 Az országgyűlés képviselőházának 223 T. Képviselőház! Amennyire én a viszonyokat ismerem, megállapítom, hogy ez a módosító javasat tulajdonképpen nem kell senkinek. Ügy értesültem, hogy a nagy sütő-munkaadók Budapesten nem kívánják, egyszerűen nincs rá szükségük, a kis sütőiprosoknak csak egy része kívánjfi, a munkások pedig egyáltalán nem kívánják. És honnan veszik azt, hogy a közönség olyan túlságosan oda van a kifliért és nem tud nélküle élni és létezni, követeli a friss kiflit, arról nem hallottunk megbízható adatokat. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Mindenesetre jobb kifliket kívánnak!) A friss kiflit én is szeretem, mindenki szereti, én azonban megismétlem azt, amit a bizottságban már egyszer elmondtam, s a koránkelők nevében bejelentem igénytelenségünket és érdektelenségünket, Joggal beszélek a korán kelők nevében. A korán kelő munkásság és kispolgárság annak érdekében, hogy igen tekintélyes- és nagyszámú munkás-tár saik éjszakai pihenőhöz jussanak, lemondanak a kifliről és megelégszenek egy órával később jövő vagy a már megszikkadt kiflivel. A későbbkelő embereknek, a társadalom kivaiasztottainak nem jelent sokat, hogy a kiflit 7 vagy 8 órakor hozzák-e, mert azok 9 órakor bújnak ki az ágyukból, nekik tehát a kifli csak féltízkor kell. Azt pedig megkapják akkor is. ha az alaptörvény élettien marad. Nem kell tehát a törvényjavaslat tulajdonképpen senkiuek. Már említettem volt a bizottságban» hogy több jelentékeny vidéki város pékiparossága beadvánnyal fordult a miniszter úrhoz és kérte a törvény eredeti rendelkezéseinek a fenntartását, így Szeged, Pécs és még egynéhány város pékiparossága kérte ezt. Elhiszem és koncedálom, hogy a vélemények megoszlanak, vannak, akik akarják, vannak, akik nem akarják. Itt azonban nem azokra kell súlyt helyezni, auik ezt a törvényt fel akarják forgatni és a pékmunkások védelmét meg akarják szüntetni, hanem azokra, akik a régi törvény alapján állva már belehelyezkedtek abba a helyzetbe, amit ez a törvény statuál. Négy, vagy öt év óta van ez a törvény hatályban és egyáltalában nem észlelhettünk azt a nyugtalanságot amelyet az előadó úr részéről hallottunk (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Lecsuktak pékmestereket! Maid a lecsukásról is beszéJünk t. miniszter úr. Mint mondottam, az a rezonancia, amelyre hivatkoznak egyáltalában nem olyan, amely a törvényhozást tettekre, munkára, a törvény megváltoztatására serkenthetné. Hiszen vannak más nyugtalanságok is. más elégedetlenségek is. Miért nem reagál pl. a kormány a 8 órai munkaidőre? Miért nem reagál az ipari és mezőgazdasági munkásság kívánalmaira és egyéb jogos, szociális és higiénikus törekvésekre? Miért nem honorálja ezeket a kívánalmakat? Ha néhány pékmester a maga sérelmét látja abban, hogy a pék munkások néhány órával többet pihenhetnek éjszaka, ezt nem kell mindjárt törvényjavaslattal, kodifikálással, törvényalkotással honorálni. Mit csinál a miniszter úr akkor, ha a pékiparosságnak az a része, amely nem tud belenyugodni a munkásvédelmi törvényhozási intézkedésekbe ezt is kifogásolni fogja ? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Isten ments, hogy még valamit csináljak, elég volt éltből ennyi !) Egész nyugodt lehet a miniszter úr, ha ez a törvényjavaslat a maga eredeti formájában törvényerőre emelkedik és a gyakorlatba átmegy, itt is lesznek túllépések és kihágások, itt is lesznek büntetések. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: De ezen túl én már nem megyek!) Én nem tudom, hogy tovább méltóztatik-e menni, vagy nem, ez attól függ. hogy milyen lesz a nyomás a kapitalisták részéről, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter; Nem volt nyomás! . ülése 1928 norember 22-én, csütörtökön. Ezt az abszurdumot meg kellett szüntetni ! — Rothenstein Mór: Terror volt!' T. Ház ! Amikor az eredeti törvényjavaslatot idehozták a Ház elé, igen büszkélkedtek vele, hogy szociálpolitikai alkotást csinálnak. Most pedig v lóságos filippikákat hallottunk az előadó úr részéről az eredeti törvény ellen. Ha én azt mondottam volna, amit az előadó úr mondott, egész természetesen rendreutasíttattam volna, mint ahogy tegnap rendreutasítást kaptam, mert azt mondottam, hogy létező és élő törvén v ellen parlamentaris és alkotmányos formák között lehet küzdeni és annak megváltoztatására lehet törekedni. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az elnöki intézkedéseket nem lehet kritika tárgyává tenni. Propper Sándor : Én csak konstatáltam és nem kritizáltam, elkönyveltem a rendreutasítást, eltettem a többi mellé, s a magam részéről ezzel az ügy lezárult. T. Ház ! Tehát nem akarja senki ezt a törvényjavaslatot és nem is célszerű ez a törvényjavaslat. Itt hivatkozom arra, hogy mi nem is egyedüt állunk ezzel a törvényhozási munkával és intézkedéssel, hiszen ez nincs olyan messzemenő, mint pl. az 1926. évi genfi egyezmény, amely 5 ólában állapítja meir a kezdést és nem korábban. Tilalmazza a korábbi kezdést és nem tesz különbséget nagyváros és kisváros között, avagy főváros és vidék között. Éppen azért ment tovább az eredeti törvény, mert a speciális magyar viszonyokra nem tudta ezt elfogadni, hanem ettől eltérő intézkedéseket tett. Mondom, ma a genfi egyezmény alapján van szabályozva az egész világon a pékiparosság munkája. Mi ettől eltértünk valamivel, mert megrövidítettük a munkásoK éjszakai pihenőidejét és korábban kezdtük meg a sütést. A genfi egyezmény alapján, amelyen a legtöbb ország áll, csak reggel öt órakor lehet elkezdeni a munkát. Nos, én nem hinném, hogy az egész világ a fejelágyára esett és megint csak mi vagyunk a legbölcsebbek és legokosabbak és nekünk kell messzebb elmenni annál, mint amennyire elmennek más országok, vagy hogy nekünk lennének nagyobb igényeink e tekintetben, mint más országoknak. En az egész kérdést egy bizonyos megszokásnak rendelem alá. Hiszen ezen az alapon, ahogyan az urak itt tárgyalják a kérdést és amit a törvényjavaslat mond, semmit a világon nem lehetne szociálpolitikai és higiéniai téren végrehajtani, mert mindenki ragaszkodnék valamilyen megszokáshoz. Nem lehetne például vasárnapi munkaszünetet csinálni, mert a vasárnapi munkaszünet bevezetése előtt vasárnap is árusítottak, dolgoztak, miegyéb, tehát megszokták, s azt is mondhatta volna joggal a vásárló közönség : «Kérem, én nem akarok szombaton vásárolni, hanem vasárnap akarok vásárolni, ón ezt megszoktam és az én megszokottságom szükségessé teszi nekem, hogy én vasárnap vásároljam be az én élelmi és szükségleti cikkeimé , tehát tiltakozom a vasárnapi munkaszünet ellen!» De minden ellen, ami újítás, ami jobb a réginél, ami újra való szabályozása a réginek, tiltakozni lehetne és egy érzékeny törvényhozó-apparátusnak mindenre reagálni kellene és rögtön mindent törvénybe kellene kodifikálnia akkor, ha ez az elmélet megállhat. Négy év alatt módja volt megszokni a pékiparosságnak és megszokni a közönségnek, hogy valamivel később kapja meg a maga fehér süteményét; módja volt erre berendezkednie, mint ahogyan sok minden egyébre berendezkedtünk, be kell rendezkednünk és be kellett rendezkednünk, és még sok olyan dolgot fog produkálni a világ,