Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

228 Az országgyűlés képviselőházának 2&3. ülése iÙ2è november 22-én, csütörtökön. Következik a sütőipari munkának szabályozásáról szóló 1923 : XV. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 639.) tárgyalása. Frühwirth Mátyás előadó urat illeti a szó. Frühwirth Mátyás előadó: Mélyen t. Képviselőház ! Az előttünk fekvő javaslat módosítani kívánja néhány rendelkezését annak a törvénynek, amely a legutóbbi négy esztendő alatt, mióta életben van, állandóan izgatta a közvéleményt, az iparosságban is nagy nyugtalanságot keltett s amellyel maga a munkásság sem volt megelégedve. Ez a törvény általános elégedetlenséget teremtett mindenfelé, holott egy törvény csak úgy szolgálhatja a nyugalmat, vagy csak úgy érheti el a maga céljait, ha a teljes igazság és méltányosság alapján áll. S az államnak is, ha belenyúl valamely termelési ág szabályozásába, csak úgy tanácsos abba belenyúlni, hogy ezzel nem okoz kárt másoknak s a mellett abból a köznek van haszna. A háborúban volt szokás, hogy az állam különböző termelési szakmákba belenyúlt és erőszakos kézzel próbálta irányítani a termelést pedig a termelés egészen más tényezőktől függ, mint az állami tényezőktől. Ebben látom okát annak, hogy ez a törvény elhibázta célját. Ez a törvény, amely eddig érvényben volt, négy esztendőn keresztül súlyos sérelmeket jelentett magára az ipar gyakorlására is. Igaz, hogy az állam ma már nem lehet csak egyszerű éjjeli bakter, aki arra vigyáz, hogy az emberek ne lopjanak egymástól. Az állam ma már nem lehet csak a magántulajdon egyszerű védője. A jövőoen nemcsak ez a feladata, hanem sokkal több. Szociális állammá kell lennie, és a régi jogász törvényalkotás helyett szociálpolitikai törvény;.lkotást kell hoznia- Miután ez a törvényhozás ebben a tekintetben eltévesztette céljait, hivatását, amelyet szolgálnia kellett volna, ez a törvény módosí t ásra szorul. A különböző ipari szakmák tele vannak panaszokkal. Nincs olyan szakma, amelyben ne volna még valami maradványa a háborús megkötöttségnek, amelyet ki kell üldöznünk, meg keli szüntetnünk, ha nyugalmat akarunk. Az ipari kérdéseknek egész tömkelege megoldatlan a magyar közéletben. Ilyen ez a törvény is, amely a sütőipar szabályozásáról szól. Annak a törvénynek, amelvet négy esztendővel ezelőtt hoztunk, az volt a célja, hogy a sütőiparról egy régi rossz szokást és divatot vegyen le: az éjjeli munkát. Ez volt a legfőbb célja ennek a törvénynek, és nemcsak a munkásság, hanem az iparosság érdekében is meg kellett szkntetni az éjjeli munkát. A sütőipar kisiparos szakma, amelyben az iparosságnak csaknem a fele segéd nélkül dolgozik. Amikor a törvény tehát eltiltotta az éjjeli munkát, nemcsak a munkássággal szemben gyakorolt szociálpolitikát, hanem az iparossággal szemben is, mert nemcsak a munkást kell védeni az éjjeli munkának káros hatásaitól, hanem minden polgárt, és ahol csak lehetséges, az éjjeli mnnkát a termelés minden fázisából ki kell iktatnunk. Hogy a sütőipari munkába is be kellett vonni és lehetővé kellett tenni bizonyos hajnali munkát, annak egyszerű magyarázata az, hogy minden magánérdeknél előbbre való a közérdek; és ha a törvényhozás lehetővé teszi nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon is, hogy azért, hogy reggel újságot olvashassunk, hogy a reggeli mellé újság járjon, ha mondom, a törvényhozás lehetővé teszi, és lelkiismeretével összefüggőnek tartja, hogy beenged éjjeli munkára száz és száz munkást a nyomdaműhelyekbe, akkor valóban a közélelmezést szolgáló hajnali munka nem lehet jelentéktelenebb. Ha megengedjük az újságtermelés szempontjából az éjjeli munkát, akkor méltányos, hogy a közélelmezést szolgáló pékiparnak is lehetővé tegyük az éjjeli munkát. Annak a törvényjavaslatnak, amely előttünk fekszik az a célja, hogy egy hibás törvényt megváltoztasson, amelynek éppen az volt a legnagyobb hibája, hogy egy vegyi folyamatot ketté választott. Kimondotta ugyanis, hogy Budapesten négy órakor szabad csak kezdeni a kovászolást és egy órával később a dagasztást, Bocsánatot fogok kérni, hogy ilyen szakkérdést próbálok magyarázni, de ez a törvénynek a lényege. Minden háziasszony tudja azt, hogy a kovászolás után következik a dagasztás. A dampfli elkészítése után logikusan következnie kell a dagasztásnak. Ezt a folyamatot a zöld asztal mellett ketté választották és azt mondották, hogy négy órakor kell kovászolni és öt órakor kell dagasztani. Látszik, hogy az illető, aki a törvényt szerkesztette, vagy agglegény volt, vagy asszonnyal nem beszélt soha, mert ha például megkérdezte volna a háziasszonyát, bizonyára megállapította volna, hogy ez az élettel teljesen ellentétes, már pedig nekünk csak az életet lehet kodifikálni. Az a törvény, amely az élettel ellentétes, elvesztette a célját. (Propper Sándor : Ki volt a referense annak a törvényjavaslatnak ?) Valószínűleg nem én voltam. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy az életet magát öntsük törvényes formába, és amikor az élet azt mondja nekünk, hogy a kovászolás után azonnal következnie kell a dagasztásnak, akkor igazságtalan, méltánytalan és jogtalan egy termelési folyamatot ketté választani. Ez volt a pékiparosságnak négy esztendős kívánsága és küzdelme azért, kogy ez a tényállás elismertessék. Mi lett a következménye ennek a helytelen és hibás törvénynek % A következménye az lett, hogy száz és ezer számra büntették meg az iparosokat, azokat, akik öt vagy tíz perccel korábban kezdtek dagasztani. Mikor a kovász már készen volt és a dampfli kifutott, akkor nem foghatott még hozzá a dagasztáshoz, mert a törvény ez tiltotta és igen súlyosan büntette azokal, akik kovászolás után azonnal a dagasztást vették munkába. Ez a javaslat ezt a legnagyobb igazságtalanságot akarja kiiktatni és lehetővé teszi, hogy négy órakor, a kovászolás befejezése után azonnal hozzáfoghassanak— ami különben a vegyi folyamattal együtt jár — a dagasztáshoz is. Ezzel nemcsak ezt a nagy igazságtalanságot iktatjuk ki, hanem lehetővé tesszük, hogy egészségesebb és a közélelme/és szempontjából alkalmasabb süteményeket állíthasson elő a pékipar. Nálunk rengeteg kifogás volt a miatt, hogy rossz süteményt készítenek a pékek és összehasonlítva a mi péksüteményeinket a külföldi pékipar süteményeivel, nagyon sokszor megállapították, hogy a magyar pékipar nem képes úgy termelni, olyan jó süteményt készíteni, mint a külföldi pékipar. P]nuek egyik oka az volt, hogy a pékiparnak nem adták meg a lehetőséget arra, hogy ilyen süteményt készítsen, mert magára a termelésre két óra állt rendelkezésre, ami nem volt elegendő a dagasztáshoz is, mert hiszen a dagasztás után tudvalevően a tésztát pihentetni is kell. Minthogy nem volt pihentetési idő, a sütemény akárhányszor nem felelt meg annak a hivatásnak, amelyet be kellett volna töltenie, hogy az emberek élelmezését jobban szolgálja. A pékipar elsőrendű kisipari, kisjellegti ipari szakma, aminek legfényesebb i izonyítéka az, hogy amikor 1910-ben pl. Nagy-Magyarországon (5035 fennálló kisipari pékműhely volt, ebből segéd nélkül dolgozott 2033' pék, tehát egyharmada. KisMagyarországou, Csonka-Magyarországon ez az arány még nagyobb lett, amennyiben az 1920. évi