Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

218 Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1928 november 22-én, csütörtökön. hajtó bizottság, amelyet ez a tanács küld ki. Ez kisebb testület, amely hét szakértő tagból áll, akik legalkalmasabbak ezeknek az ügyek­nek megfelelő elintézésére. Az egyezmény kimondja azt a nagy esz­mét, hogy ez az egyesülés nem tekinthet olyan szempontokra, amelyek szétválasztják az em­beriséget, hanem tekintet nélkül nemzetiségi, faji, társadalmi, politikai hovatartozásra, az embert mint ilyent köteles mindig szem előtt tartani és segélyezni mindenkit, akit a vélet­len a természet nagy erőivel szembehelyezett. Természetesen bizonyos financiális alapokra is van szükség ennél az eljárásnál. Az egyes ta­gok hozzájárulása azonban nagyon mérsékelt. A hozzájárulás bizonyos egységekben van meg­állapítva. Egy egység 700 svájci frákban van megállapítva és minden állam bizonyos számú egységgel járul az egyesülés alapjának kikép­zéséhez, azon arány szerint, amilyen arányban járulnak hozzá az egyes államok a Nemzetek Szövetségének fenntartásához. Ezen arány sze­rint reánk nyolc egység jutott, tehát 8X7 — f>600 svájci frank az a teher, amely ebből a magyar államra származik. Ez a teher az eszme nagyságával arányban nem álló cse­kély hozzájárulás, amelyet, azt hiszem, a ma­gyar törvényhozás szíves készséggel fog meg­szavazni. Egyébként pedig ez az egyesülés az eljáráshoz szükséges anyagi eszközöket egye­temes gyűjtés útján, továbbá az emberbarátok önkéntes hozzájárulása révén szerzi be. Maga az egyesülés azonban mindenütt respektálja az egyes államok szuverenitását, önállóságát, autonómiáját és mindenütt a helyi Vörös Ke­reszt Egylet útján dolgozik. Magát a Vörös Kereszt intézményt mélyen bevonja működése körébe és mindennapi bürokratikus teendőit is a Nemzetközi Vörös Kereszt Egylet köz­pontja látja el. Ezek után még megemlítem azt is, hogy ez az egyezmény abban is teljesen korszerű, hogy az egyes államok között az egyezmény tekinte­tében netán fennforgó véleményeltérések elin­tézésére a Nemzetközi Állandó Bíróságot jelöli ki fórum gyanánt, vagy pedig, amennyiben az államok külön választott bíróságot akarnának alkalmazni, engedélyezi azt is, hogy külön választott bíróság létesíttessék. \ Ezzel körülbelül kimerítettem ennek a szer­ződésnek tartalmát. Még csak azt jegyzem meg, hogy életbeléptetése ahhoz a feltételhez van kötve, hogy legalább 12 szerződő tag ratifikálja ezt az egyezményt, amely 12 tag együttesen legalább 600X700 svájci frankkal járul az egye­sülés alaptőkéjének gyarapításához. Ez^ a ra­tifikálás már megtörtént, egyezmény tehát már életbelépett. Ennélfogva, ha mi becikkelvezzük ezt az egyezményt, olyan egyezményt cikkelye­zünk be, amely már érvényben van. vagyis, nem vagyunk kitéve annak, hogy olyan egyez­ményt cikkelyezzünk be, amely kellőszámú ratifikálás hiányában nem lép életbe. Ezzel nagyjában és egészében ismertettem ezt a törvényjavaslatot. Végezetül éppen azért, mert itt az emberi szolidaritás nagy gondolata domborodik ki, a nemzetek összetartásának nagy kérdése léi) előtérbe, úgy érzem, hogy ebben a teremben tegnap elhangzott egyes megjegyzésekre igen rövid reflexiókat kell ten­nem. Tegnap ugyanis egy nemzetközi egyezmény tárgyalásakor olyan hangok hallatszottak eb­ben a Házban, amelyek Olaszországgal való benső barátságunk kiemelése mellett jónak lát­ták éles hangot használni Franciaországgal szemben. A magam részéről ezt egyénileg kor­rigálni kívánom és azt óhajtom megjegyezni, hogy bár senki nálam jobban áthatva nincs az olasz barátság nagy értékétől, s bár, azt hiszem, senki nálam hálásabban meg nem em­lékezik az olasz királyság nagy miniszterelnö­kének ama példaadó, nagyszerű eljárásáról, amellyel Benito Mussolini (Élénk éljenzés a jobboldalon.) volt az első felelős államférfiú, aki felelősségének teljes tudatában kijelentette, hogy a trianoni szerződés nem örökéletű, és hogy a trianoni szerződést Magyarország érde­kében revideálni kell és bár én vagyok a leg­hálásabb a szimpátiának napról-napra meg­nyilvánuló azon kifejezéseivel szemben, ame­lyeknek csak tegnapelőtt is újabb dokumen­tuma volt a kezemben, Mosca egyetemi tanár­nak egy kitűnő munkája, aki a magyar igazsá­got a maga érdeme szerint méltányolja, mind­azonáltal az a nézetem, hogy bármilyen meleg barátsággal ragaszkodunk is Olaszországhoz, ez nem szolgáltathat nekünk okot arra, hogy egy másik állammal, Franciaországgal szem­ben, amellyel szemben szintén barátságos ér­zelmeket ápolunk, olyan kijelentéseket tegyünk, amelyek ezt a barátságot némileg megzavarni .ilkalmasak volnának. (Helyeslés.) Mi igenis, a francia nemzet iránt nagy tisztelettel adózunk. A francia nemzetnek a civilizáció körül óriási érdemei vannak. Nagy emberbaráti esz­méket, az emberi szolidaritás nagy eszméit vér, vas és küzdelem árán vitte diadalra a francia nemzet. Ezért az egész emberiség elis­meréssel tartozik neki, s közöttünk és a fran­ciák között nincs olyan különbség, amelynek akár történelmi, akár érzelmi alapjai lennének. A magyar és a francia temperamentum között ellenkezően igen sok a hasonlatosság, igen sok közös nagy ideálunk van a franciák­kal. A történelemben pedig semmiféle olyan ellentéteket felfedezni nem lehetne, amely a franciákkal szembeállítanának bennünket. Igaz, a legutóbbi időkben a francia szimpátia sajnálatosan nem volt mellettünk, hanem ha­tározott antipátia nyilvánult meg ellenünk, de ennek nem ilyen okai vannak, hanem az a be­állítás, amelyben a magyar nép mindig a fran­ciák előtt szerepel. Az ellenséges propaganda nem az igazság értelmében ismertetett meg bennünket a franciákkal és ez az oka a fran­cia társadalom elfogultságának. Ezzel szemben a mi feladatunk az, hogy az igazság propa­gandáját űzzük tovább, (Üay van! Ügy van a jobboldalon.) és úgy mutatkozzunk be a fran­cia nemzet előtt, amint vagyunk, amilyen ér­téket képviselünk Európa és a világ civilizá­ciójában. Éppen ez a belátás indította csekélysége­met is arra, hogy egy munka kiadását terve­zem francia és magyar nyelven, amely munka a legközelebbi jövőben meg fog jelenni, amely «Magyarország és a civilizáció» címmel ismer­tetni fogja Magyarországnak századokon át kifejtett tevékenységét a civilizáció terén és Magyarországot úgy akarja bemutatni első­sorban a francia társadalomnak, mint aminő valóban Magyarország a maga mivoltában, a maga valóságában, szóval az igazság propa­gandájával szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát szükségesnek láttam kijelenteni, hogy Olaszországgal szemben a legnagyobb barátsággal és legmelegebb érzéssel viselte­tünk, ez azonban nem indít bennünket arra, hogy állást foglaljunk Franciaországgal szem­ben. Ellenkezőleg, igenis nemzeti érdekünk, hogy Franciaország előtt a magunk igaz vol­tában mutatkozunk be és igyekezzünk ennek

Next

/
Oldalképek
Tartalom