Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

'Az országgyűlés képviselöházánaJc 223. ülése 1928 no rem her 22-én, csütörtökön. 2l5 kedést és az átmenetet, a vasúti forgalmat nemzetközi vonatkozásban általánosságban megtárgyalta és igyekezett az egyes nemzetek között közlekedést és megállapodásokat létesíteni, 1921-ben Barcelonában tartották meg. Ezen az értekezleten már kimondták azt is, hogy mindazokat, a nemzetközi vasúti forgalomra, valamint a kikötőknek nemzetközi természetű ügyeire vonatkozó kérdéseket, amelyek az egész világot és elsősorban Európát érdeklik, — hiszen a háború után Európában egészen ú.i államok, egészen új gazdasági egységek keletkeztek, s a háború alatt, a háború négy éve alatt a hadviselő államok teljesen el voltak egymástól zárva, tehát újból meg kellett a gazdasági vérkeringést indítani, — ezeket a nemzetközi vonatkozású gazdasági kérdéseket egységesen kellett rendezni. Ezeknek az elvi kérdéseknek megbeszélése alkalmával még 1923-ban 32 állam részvételével, — tehát az összes kultúrnemzetek képviselve voltak, de még Európán kívüli jelentékenyebb államok is képviseltették magukat — kötötték meg azok.it a megállapodásokat, amelyeket egészen röviden bátor leszek ;i t. Ház előtt ismertetni. 1923 novemberétől december közepéig tanácskoztak a résztvevő államok képviselői ezen a genfi értekezleten és úgy a nemzetközi vasúti forgalom általános elvi kérdéseinek szabályozása tárgyában, mint a tengeri kikötők nemzetközi vonatkozású ügyeinek kérdésében igen üdvös megállapodások történtek és ezeket a megállapodásokat tartalmazza ez a törvényjavaslat. Mint említettem, a konferencián 82 állam képviseltette magát, és a konferencián két egyezményt, — úgy mint a nemzetközi vasúti forgalom kérdéseit szabályozó egyezményt, továbbá egv másik egyezményt, amely a kikötők nemzetközi ügyeit tartalmazza — fogadtak el. Ezt a két egyezményt kiegészíti egy-egy szabályzat, amely a technikai kérdéseket foglalta pontokba és mindkét egyezménynek további kiegészítő része egy-egy aláírási jegyzőkönyv, amely bizonyos magyarázatokat és fenntartásokat tartalmaz. A nemzetközi vasútügyre vonatkozó egyezményt, mint szabályzatot a résztvevő államok valamennyien, mind a 32 állam aláírta, azonban mindezek az egyezmények azonfelül még az egyes államok részéről megerősítést is igényelnek. A megerősítés a nemzetközi vasútügyi egyezményre vonatkozólag eddig 15 állam részérői történt meg. Ezek közül csak azokat említem fel. amelyek bennünket a legközelebbről érdekelnek. így a szomszédos országok közül eddig Ausztria, Lengyelország és Románia erősítette meg ezt az egyezményt, míg Csehszlovákia és Jugoszlávia, amelyek f szintén résztvettek, technikai okokból azt még nem erősítették meg. Ez nem jelenti azt, mintha az egyezményben lefektetett elveket ezek az államok is ne akceptálnák, hiszen ezen általános elvek figyelembevételével az egyes államok és az egyes vasúttársaságok között a részleges megállapodásoknak már egész sorozata létesíttetett, amelyek a nemzetközi forgalmat és az átmeneti vasúti forgalom kérdéseit az érdekelt államok között szabályozzák, azonban valószínűleg olyan szempontok, mint amelyek Magyarországon is fennforognak, ahol tudniillik csak most, négy és fél év után kerül az országgyűlés színe elé ez a megállapodás, szintén okai voltak annak, hogy a többi résetvevő államok részéről sem történt meg a megerősítés. Maguk az egyezmények azonban már életbeléptek, mert hiszen az egyezmény kimondja, hogy amint az aláíró államok közül öt állam részéről megtörtént a megerősítés, az egyezményben foglalt határozmányok életbe is lépnek, úgyhogy az egyezmény három év óta érvényben is van. A tengeri kikötőkre vonatkozó egyezményt a résztvevő államok mindegyike nein írta alá, itt már bizonyos parciális szempontok is latba estek bizonyos kisebb kérdésekben, úgyhogy ezt az egyezményt csak 24 állam írta alá, a megerősítés pedig eddig 14 állam részéről történt meg. A minket közelebbről érdeklő államok közül ezt a kikötői egyezményt eddig Németország ós Ausztria is megerősítette. Mint említettem, maguk a konferencián elfogadott határozmányok két csoportra oszlanak. A tulajdonképpeni egyezmény első része az, amely az elvi kérdéseket szögezi le és kiegészítő részei ezeknek az egyezményeknek a szabályzatok, amelyek azután a végrehajtási módust, a technikai szabályzatot tartalmazzák. A vasútügyi egyezményre vonatkozólag tisztelettel meg kell említenem még azt is, hogy a háború utáni különböző békeszerződések is tartalmaznak bizonyos rendelkezéseket sí nemzetközi vasúti forgalom mikénti lebonyolítása és megkönnyítése tekintetében, nevezete sen külömösen a legyőzött államokra vonatkozólag ezek a békeszerződések bizonyos kötelezettségeket írtak elő, amelyek sokszor túlmenő megterheléseket róttak a legyőzött államokra. Így a trianoni békeszerződés reánk is elég súlyos kötelezettségeket rótt. ezek a kötelezettségek azonban a trianoni békeszerződés 313. cikkelye értelmében 1924. évi jnlins 31-ével már megszűntek, tehát csak bizonyos átmeneti időben voltak érvényben. Nagyjában, mint említettem, ezek az egyezméuyek, amelyeket Genfben az ott résztvevő államok elfogadtak, csak elvi kérdéseket tisztáznak és igyekeznek könnyítéseket előírni a vasúti forgalom nemzetközi relációiban. Mindenütt ki van mondva a legteljesebb kölcsönös ség, - vagyis ezek a szerződések szakítanak a békeszerződés egyoldalú megállapításaival, mert csakis olyan államokkal szemben áll fenn a megegyezés elfogadásának kötelezettsége. amelynek a viszonosság alapján ugyanazokat a kedvezményeket nyújtják. Mint említettem, az egyezmény legfontosabb réssé maga a szabályzati rész, amely részletes rendelkezéseket tartalmaz egyes fontos nemzetközi vasútügyi forgalmi kérdésekben. A szabályzat maga hat részben tárgyalja ezeket a kérdéseket. Az első rész általában maijáról a nemzetközi vasúti forgalomról beszél két fejezetben. Az első fejezet a nemzetközi vonalak mikénti összekapcsolását tárgyalja, a második fejezet a nemzetközi forgalom lebonyolítása iránt teendő intézkedéseket tartalmazza. A második rész a gördülő anyag kölcsöniis használatáról és ÍV műszaki egységekről szól, a harmadik rész a vasutak és használóik közötti viszonyt szabályozza, a negyedik rész a díjszabási kérdésekre vonatkozik, az ötödik rósz a vasút iga ZÍÍ a lóságoknak a nemzetközi fortralom érdekélten egymás között létesítendő pénzügyi megállapodásait tartalmazza, és a különféle valuták mikénti elszámolását a vasutak közt. Végül a hatodik rész az általános rendelkezést tartalmazza. Az egyezményt kiegészíti még — amint említettem — egy aláírási jegyzőkönyv, amely bizonyos magyarázó rendelkezéseket tartalmaz. Amint említettem, ezeknek az általános rendelkezéseknek figyelembevételével az egyes