Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

76 Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. menye — hogyha most igy egy nagyobb összeg folyik be a mezőgazdaságba, akkor ezt meg fogja erezni az iparos, a kereskedő, a muníkás egyaránt. (Szabó István: Azoké lesz egykettőre!) Lehetetlen elképzelni, hogy ennek következtében először is egy bizonyos nagy összeg ne folyjon be a bankokba, hogy ne likvidáltassanak a terhes, rövidlejáratú hitelek, ami által nemcsak a földbirtokos szabadni meg egy nagy tehertől, hanem a bankok abba a helyzetbe jutnak ... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Haller István: Kérném akkor beszédidőm tiz perccel való meghosszabbítás át. Elnök: Méltóztatnak a képviselő ur iyen irányú kéréséhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Haller István: Azt képzelem, hogy ezek a viszafolyó összegek alkalmat fognak szolgáltatni a bankoknak arra, hogy mind az ipari, mind a keresikedői hitelt jobban ki tudják szolgálni és ennek következtében a pénzpiacon bizonyos enyhülés fog beállni. Hogy ettől a kölcsöntől tényleg ezt várják, arra nézve bizonyítékul felovasom a Pesti Tőzsde című, épen nem agrárius újságnak egyik közleményét, amely azt mondja (olvassa): »A svéd gyufatröszt bevonulása, amilyen nagy mozgalmat idézett elő az első pillanatban, annyira gyorsan elcsendesült az izgalmak hullámverése. Ez természetes is, mert a gyufa ára talán valamennyi fogyasztási cikk közül a legkevésbbé fontos a fogyasztóra, annyira eloszlik a megterhelés a csekély egyéni szükséglet folytán. Ezzel szemben sokszorosan többet ér az, hogy 36 millió dollár folyik be hamarosan az országba, ugyanakkor, amidőn több tervezett emisszió időpontja kitolódik. Egy mezőgazdasági campagne küszöbén különösen kedvező pillanatban jön ez a 36 millió dollár, mert hiszen igy a mezőgazdaság, sőt az ipar is előreláthatólag olcsóbban jut termelési hitelhez, mert hiszen nem kétséges, hogy ez a hatalmas összeg jótékonyan fogja éreztetni hatását a pénzpiacon még akkor is, ha csak részletekben folyik be. Másfelől fontos ez azért, mert a gazdák végre hozzájutnak pénzükhöz, rendezik régi adósságaikat, emelkedni fog a bankok pénzkészlete és megkezdődnek majd a nagy mezőgazdasági beruházások, amelyekre olyan régen vár az ipar.« Tényleg én azt hiszem, hogy ez a befolyó pénz nagyon jótékony hatást fog gyakorolni az egész közgazdasági életre s ezt kivétel nélkül mindenki fogja érezni: az egész közgazdasági élet. Amint a szociális törvényhozásnál azt mondottuk, hogy a törvényhozás szociális terheit viselnie kell az egész országnak, azért, mert annak hatását valamiféle formában az egész ország érzi, ép ugy szerintem ilyen esetekben sem szabad elzárkózni bizonyos terhek vállalásától sem, azért, hogy a mezőgazdaság lényeges segitséget kapjon, mert a mezőgazdaság fellendülését bizony az egész ország érzi, annak hasznát látja, ettől tehát nem szabad elzárkózni, nem szabad visszariadni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Az a kérdés, tényleg olyan jól jár-e az, aki kártalanítást kap? Nagyon sok panasz volt valamikor a kataszteri tiszta jövedelmek megállapítása és az ezzel kapcsolatos adózás miatt. Állandóan felhozták s nem minden ok nélkül, — bevallom sokszor igy volt — hogy a nagybirtok sokkal kisebb kataszteri tiszta jövedelemmel van megróva, mint a kisbirtok, és hogy akárhány nagybirtok alacsonyabban, volt becsülve, mint ahogy azt jövedelmezősége után megérdemelte volna, és ha ennek évtizedekig látta hasznát, most ez egyszer kárát fogja látni. Ez a javaslat ugyanis ugy állapítja meg, hogy a kataszteri tiszta jövedelem után kell megállapítani a megváltási árat, az a nagybirtokos, aki évtizedeken keresztül élvezte az alacsony kataszter előnyét, most erre rá fog fizetni, az a földhözjuttatott pedig, aki folyton panaszolta, hogy az ő osztályos társai túlságosan meg vannak adóztatva, mert földjük magasabb kataszteri osztályozásban részesült, most olcsóbban jut hozzá ugyanahhoz a földhöz, amely állítólag többet ér és olcsóbb kataszterben lesz továbbra is. Itt tehát a törvényjavaslatnak^ nagyon helyes megfogalmazása egy igazságtalanságot küszöbölt ki. Ez a nagybirtokosok számára kétségkívül hátrányos és a parcellabirtokosok javára szolgál, de ezen nem lehet sajnálkozni, mert ennek hasznát végeredményben már eszkomptálták az elmúlt időkben. De az is bizonyos, hogy a kataszteri tisztajövedelem után kiszámított ár nem felel meg a forgalmi árnak. Ami a forgalmi ár alakulását illeti, én tudok Sopron megyében olyan eladásról, ahol az eladó egy kataszteri holdért 4000 vagy 3000 pengő árat ért el. Ugyanabban a járásban a javaslat szerint 1500 pengőnél nagyobb árat nem érhet el a földbirtokos, pedig ha neki módjában lett volna szabadforgalomban eladni azt a földet, akkor 3000 pengőt, sőt ezenfelüli árat is elérhetett volna. A földbirtokososztály tehát, amikor a kataszteri tisztajövedelem alapján fogják az árat kiszá mitani, itt kétségkivül hoz 25%-os áldozatot, ennyivel kétségkivül olcsóbban kell földjét eladnia, mint eladhatta volna szabadforgalomban, vagy a parcellázás utján. De még egy másik szempont is szerepet játszik itt. A birtokos még igy is .csak kétharmad részét kapja meg pénzének, egyharmadáért, tehát 33% erejéig csak kötvénnyel fogják kielégiteni, amely kötvényeknek 4%-os kamatozásuk van ugyan, de az mégis nagy kérdés, hogy ez az a kamatozás-e, amelyet elérhetett volna akkor, ha pénzével szabadon rendelkezik. Olyan hangot is hallottam, hogy végre egyáltalán miért is a kártalanitás, miért kellett ezzel sietni? Nem is akarok ennek a gondolatmenetnek irányában tovább haladni, mert szerintem ezt a kérdést csak az vetheti fel, aki magában ugy gondolkozik, hogy tulaj donképen jobb lett volna egyáltalában nem kártalanítani, hanem ugy elvenni a megváltást szenvedőtől a birtokot, hogy az egyszerűen bottal üthette a nyomát. Èz kommunisztikus felfogás, erre az álláspontra nem helyezkedhetünk'. (Baracs Marcell: Igy van a hadikölcsönkötvényekkel is!) T. képviselőtársam, én annak idején ez ellen a felfogás ellen is harcoltam és fogok harcolni a jövőben is, mert azt gondolom, bogy itt is el kell következnie annak az időnek, amikor a pénzügymin ister is kénytelen lesz — és talán szívesen is fogja megtenni a viszonyok változásával — revizió alá venni e tekintetben való felfogását. Én a hadikölcsönnél sem vallom ezt a felfogást, annál kevésbbé itt. Mit várunk attól a földbirtokos osztálytól, amely ilyenformán tényleg hozzá jut egy na gyobb összeghez? Én tudom, hogy a földbirtokos osztály nem forszírozta ezt a megoldást; a kormányt nem sürgette, hogy a kártalanitás