Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

.Az országgyűlés képviselőházának 2 00. ülése 1928 július 6-án, pénteken. 57 járó járandóságot behajtani. Én a polgári jogegyenlőség szempontjából ezt az uj privilégiumot, melyet sem magyar állampolgárok egyénileg, sem együttesen, külön nem kapnak, hanem megkapja a svéd gyufatröszt; a magam részéről súlyosan kifogásolom, nehezményezem és nagyon szomorúnak találom azt a pillanatot, amikor a magyar törvénytárba, mint az állammal egyenrangú tényező, bevonul a svéd gyufakartell, amely itt közadók módjára szedheti be az adókat. Én ezt helytelenítem,' és a svéd gyufakartellnek is csak azt a jogot adnám meg, amelyet minden magyar állampolgárnak megadok, akinek követelései vannak, hogy a föld egyenértéke, mint jelzálogos teher kebeleztessék be a pénzfolyósitó intézet javára és mint rendes jelzálogos magánkövetelés legyen behajtható. Ennél többet senki sem igényelhet itt és az a svéd gyufakartell, azokon a nagy anyagi előnyökön kivül, amelyeket megkapott és biztositott, még egy külön adórendszert nem állapithat meg. Nem lehetséges, — legalább is nekem nem tetszik — hogy Magyarországon a magyar törvényben, a magyar egyenes a dók mellett ez a svéd gyufakartell, mint az állammal egyenrangú tényező jelentkezik. Én kifogásolom és általában helytelenitem ezt a megoldást, de különösen helytelenitem azt, hogy ilyenmódon azokat is megadóztassak, akik nem fogadják el ezt a pénzügyi bebizonyítást, akik nem kérnek e pénzügyi rendszer áldásaiból. En ezt minősítetten helytelenitem. Ez a gyufakartell idejött, rendelkezett, intézkedett és beállt a magyar állam mellé adószedőnek. Ez nem olyan, mint a többi egyszerű magyar állampolgárok és intézmények, neki különös privilégiumok kellenek. Akkor, amikor mindig a kartellek ellen hallunk hangokat és szónoklatokat, a kartellek legnagyobb dicsőségére most még külön privilégiumot cikkelyeznek be a magyar törvénytárba. Én ezt az uj magyar adószedőt el nem ismerem és ezért a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem, kiván-e még valaki szólani? (Farkas István szólásra jelentkezik.) Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! Egészen furcsa ennek a törvénynek egész szerkezete. Ennél a szakasznál azok a különböző nemzeti szempontok jutnak most eszembe, amelyeket állandóan hangoztatnak. Azt hallottuk, hogy a birtokforgalom megkötöttségét azért kellett ráruházni a ministeriumra, hogy azokat a fontos nemzeti szempontokat figyelembe vegye, amelyek a földbirtokpolitikánál irányadók. Azért kell a minsternek különleges jogot adni, azért kell megteremteni a beavatkozást a magántulajdonba, hogy itt a kormánynak befolyása, ingereuciája legyen arra, hogy ki vásárolhat földet, ki vehet bérbe földet, az elfogadott, szakasz szerint pedig, hogy ki parcellázhat. A magyar állampolgárok tehát 'osztályozhatók. Osztályozhatók abból a szempontból, hogy egyesek nem juthatnak földhöz, osztályozhatók abból a szempontból, hogy egyesek nem bérelhetnek földet és abból a szempontból, hogy egyesek nem parcellázhatnak. Mindezt a jogot a ministerium azoknak adja meg, akiknek akarja. Itt állunk azután egy külföldi, egy nemzetközi társasággal, egy tröszttel, egy gyufakar tellel szemben. A gyufakartellnek több tekintélye, több súlya és több nemzeti megbízhatósága van, mint az országban élő népeknek, polgároknak. (Bródy Ernő: Megbízhatóak nemzethüség szempontjából!) Nemcsak hogy nem kifogásolják szerepét, hanem még olyan privilégiumot kap, amelyet Magyarországon egyetlen más vállalat és gazdasági szervezet nem élvez: a tröszt megkapja a magyar gyufafogyasztást, a gyufatermelést, kezében van tehát a magyar gazdasági életnek fontos alkotó része: a gyufagyártás és a gyufafogyasztás kérdése. Ezért a privilégiumért a tröszt kölcsönt ad a nagybirtokosoknak, ezt a kölcsönt fogjuk fizetni, egyrészt fizeti az egész ország adóban, a gyufaadóban, a gyufa árában, másrészt fizetik ezek a földhöz jutottak, akik itt megkapták a földet, és akik a kamatokat 50 éven keresztül fizetni fogják, — mint az előadó ur megállapította — 5%-ban. Most jön a trösztnek egy külön privilégiuma, a magyar belső adósságokkal szemben. Mi a helyzeti Ha egy kisbirtokos felvesz akármelyik pénzintézettől pénzt, azt nem hajtják be azonnal, közvetlenül közadók módjára, hanem előbb peresíteni kell és csak bírói határozat, döntés után következik be a közadók módjára való behajtás. Tehát egy belső magyar tartozás ügyében eljárást tesznek folyamatba, ez i a külföldi tröszt ellenben egyenesen megkapja itt a törvényben, hogy a neki járó összeget azoknál a kisbirtokosoknál közadók módjára minden külön eljárás nélkül be fogják hajtani. T. Képviselőház! Ugyebár nyilvánvaló, hogy itt a tőkének és pedig a nemzetközi tőkének olyan beleszólást adnak az ország ügyébe ... (Bródy Ernő: Magyarországon megbízható elem a svéd! — Rotheüstein Mór: A svéd kapitalizmus! — Bródy Ernő: Csak a magyar állampolgároknál kotorásznak a felekezetek között!) T. uraim, minek beszélnek önök anynyit hazafiságról, nemzetvédelemről. (Jánossy Gábor: Nem ! beszélünk, cselekszünk!) Minek beszélnek destrukcióról, minek tartják megbízhatatlannak az ország egyes polgárait, akik felekezetileg vagy vagyonilag nem olyan megbízhatók, miért beszélnek ezekről a különleges nemzeti sajátságokról és szokásokról, amikor a külföldi kapitalizmus, a külföldi tőke itt olyan privilégiumot, olyan kedvezményt kap, amely ebben az országban egyetlen polgárnak sincs meg. (Bródy Ernő: Keresztelkedjék ki svéddé!) Ezeket akartam megállapítani és ezért javaslom a szakasz, teljes törlését. Elnök: Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur óhajt nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Bud Jánosi pénzügyminister: T. Képviselőház! ügy veszem észre, hogy az ellenzék részéről felszólaló urak a kérdés lényegével nem igen vanak tisztában. Különösen csodálom ezt Bródy t. képviselőtársamnál, aki egyúttal ügyvéd is. Nem a svéd trösztnek koncedáltunk valamit, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy ezt a kölcsönt a magyar intézetek veszik át,, azok fogják kibocsátani. Azt hiszem, a legelemibb kötelességünk, hogy ezeknek az intézeteknek a kamat és a törlesztési szolgálatot megfelelően biztosítsuk. Tovább megyek azonban: a kisemberek szempontjából sem tudok szeren^ csésebb megoldást. Mert mit jelent az, ha ő tudja, hogy évente bizonyos időszakokban egy bizonyos összeget neki meg kell fizetnie saját érdekében 1 Nem is találnám szerencsésnek azt, amit Farkas István t. képviselőtársam mondott, hogy kitegyem azt a kisembert folytonos zaklatásnak, peres bírói eljárásnak. Ez nem szolgálná a kisemberek érdekeit. Nagyon csodálom, hogy épen a t. képviselőtársam