Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
22 Az országgyűlés képviselőházának 1 akadt, aki a maga részéről ne tartotta volna szükségesnek a földbirtokpolitikának ilyetén módon való további fentartását, a nagy gazdasági egységeknek lehető felaprózását. Rassay t. képviselőtársam a maga részéről is arra hivatkozott, hogy a földbirtokreformot a maga részéről befejezettnek még «em tekinti. (Rassay Károly: Bizony nem!) hogy minden erővel arra akar törekedni, hogy az egységek felapróztassanak. Másrészt azonban hivatkozott arra, hogy ennek egy eszköze van őszerinte: a kisajátítás. A magam részéről azzal a kérdéssel, hogy a kisajátitási jog mennyivel súlyosabban érinti a magántulajdonnak sérthetetlenségét mint az elővásárlási jog, nem óhajtok foglalkozni, bár a téma nagyon hálás volna, de ezzel a részével a kérdésnek az igazságügyminister ur előttem eléggé foglalkozott. Rassay t. képviselőtársam azonban rámutatott arra és ellenérv gyanánt hozta fel azt, hogy az elővásárlási jog az ingatlanok hitelképességét és a tényleges árak egészséges kialakulását károsan fogja befolyásolni. Ha az elővásárlási jog tényleg olyan hatással volna, mint ahogyan azt t. képviselőtársam áüitja, — amit én a leghatározottabban tagadok, s én előadói beszédemben felsorakoztattam azokat az érveket, amelyek ezt az állítást megcáfolják — mondom, ha ez való is volna, menynyivel fokozottabb mértékben állna ennek az állitásnak igazsága a kisajátitási joggal szemben, amely sokkal erősebb beavatkozási jogot és beavatkozást jelent annak számára, aki azt gyakorolhatja, az ingatlanok tulajdonának sérthetetlenségébe. (Baraes Mereell: Ha komoly szükség van rá!). Méltóztassanak elképzelni, hogy milyen állapotok keletkeznének ebben az országban akkor, ha a kormány, vagy akármilyen hatóság, vagy bÍróság, vagy szerv, amelyet ezzel a joggal felruháznának, annyi területet óhajtana kisajátitás utján ebben az országban igénybevenni, amennyi szükséges volna ahhoz, hogy az ingatlanok jelenlegi megoszlásának arányát csak néhány százalékkal is helyesbitsük. Előadói beszédemben hivatkoztam rá, hogy 900.000 katasztrális holdat vett igénybe a földbirtokrendező biróság megváltás utján. Erre az ellenzék egyik igen t. szónoka. Farkas István t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ez összesen félszázalékkal módosította az eddigi arányát a nagybirtoknak a törpebirtokkal szemben. (Farkas István: Igen, a törpebirtok. kai szemben!) Méltóztassék elképzelni, hogyha 900.000 katasztrális hold ebben az országban csak félszázalékos eltolódást eredményezett, ami tulajdonképen nem jelent módosulást, akkor az esetben, ha mi egy nagyobb, 10—15—20 százalékos módosítást óhajtanánk, —• ami igenis egészséges volna — azt hiszem, a kisajátitási jognak gyakorlása ebben az országban olyan gazdasági, hitelpolitikai anomáliákat teremtene, amilyeneket teremteni senkinek szándékában és céljában nem állhat. A megváltási vagy kisajátitási jogot mint subsidiarius jogot, mint végső eszközt a földbirtokpolitika irányítása és alkalmazása terén úgyszólván az összes államok megadták, die megadták korlátok között és megadták időhöz szabva. Időhöz szabva megadta a magyar törvényhozás is a megváltási jogot, mint subsidiarius jogot az alaptörvényben, az 1920 : XXXVI. tcikkben. Ezt azonban általánossá tenni az én megítélésem szerint ennek az országnak gazdasági érdekei szempontjából halálos bűn volna; (Ugy van! a jobboldalon.) Grál Jenő képviselőtársam beszédére óhajtóik' még csak egészen röviden reflektálni. Ha ebben a Házban az egész vita során elhang9. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. zott olyan % a törvényjavaslat eme szakaszát alátámasztó indokolás, mint amilyent Gál Jenő t. képviselőtársam itt előadott, akkor azt hiszem, hogy senki nem lehetett és nem volt abban a helyzetben, hogy oly klasszikus szavakkal és oly határozottan alá tudta volna támasztani ezt a javaslatot, mint épen Gál Jenő t. képviselőtársam. És ha olyan szarkasztikus akarnék lenni, mint amilyen tegnap volt Rassay képviselőtársam Neubauer képviselő úrral szemben, akkor indítványt terjesztenék elő a Házban, hogy méltóztassék Gál Jenő i képviselőtársamnak általam felolvasandó indokolását a tör vény javaslat indokolásába szó szerint belefoglalni. (Rassay Károly: Megszavazzuk ! Tessék bevenni! Ennek már az sem árt! — Derültség és zaj.) Gál Jenő t. képviselőtársam szó szerint a következőket mondotta: »Én az elidegenítési jog- szempontjából egy korlátot ismerek. Azt tartom: minden államnak vigyáznia kell a saját földjére. Minden államnak vigyáznia kell arra, hogy földbirtokpolitikája a nemzeti erő és konszolidáció gócpontja legyen azokkal az idegen vágyakozásokkal szemben, amelyek áhítoznak a magyar földre.« (Jánossy Gábor: Minden betűjét aláírom! — Rassay Károly: Külföldi ; állampolgárokkal szemben! — Bródy Ernő: Svéd gyufabárókkal szemben! — Zaj.) Azt hiszem, hogy klaszszikusabban, tömörebben, szebben a törvényjavaslat e rendelkezését alátámasztani (Zaj. — Elnök csenget.) és annak szükségességét indokolni nem^ lehetett volna, mint ahogy azt Gál Jenő t. képviselőtársam e szép szavaiban cselekedte. (Ugy van! jobb felől.) A magam ereszéről ehhez csak kiegészítés gyanánt óhajtok egypár szót hozzáfűzni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Vita tárgya volt itt, hogy ki gyakorolja az elővásárlási jogot. Kifogásolták, hogy a minister gyakorolja, és hogy a törvény ezt a minister hatáskörébe utalja. Helyesebbnek tartották volna, hogy a biróság gyakorolja. T. Ház! Hivatkozhatnám Rassay Károly és Gál Jenő képviselőtársaim beszédeire; mindketten kifejtették azt, hogy politikum kérdése az, hogy hogyan és miképen alakul a földbirtok megoszlása. Természetesen politikum kérdése az, hogy a földbirtokpolitika milyen irányban, milyen tempóban halad, hogyan és miképen hajtatik végre s hogy a kormány milyen eszközökkel irányítja a földbirtokpolitika irányának haladását. Már pedig meggyőződésem az, hogyha politikumról van szó, akkor annak gyakorlását '. nem lehet és nem szabad biróságra bízni. Eléggé láttuk már. a múltban annak hátrányait és káros következményeit (Felkiált'sok a szélsőbáloldalon: Hol?) amikor politikai ügyek intézését birói hatásköírbe utalták. (Rassay Károly: Hol láttuk 1 ?) Hivatkozhatnám nagyon sok esetre; nem azokra, amelyeket a t. képviselőtársam gondol, hanem például a lakáskérdés intézésére a fővárosban és általában az országban. Ez is birói hatáskörben volt, aminek kezdettől fogva ellene voltam és az károsnak is bizonyult. (Rassay Károly: De most erről tessék beszélni!) Itt is, ahol politikum kérdése azi, hogy ki kapjon földet mert hiszen annak a kérdésnek és annak a ténykörülménynek elbírálása, hogy kik azok, akik idegen vágyakozással óhajtanak magyar földet szerezni, nem birói kérdés, hanem diszkrecionális jog, amelyet lehet egy politikai felelősséggel bíró szervnek vagy egyénnek kezébe letenni, ahol tudjuk ellen-
