Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-206
228 ] Az országgyűlés képviselőházának sen tiszta, sőt még azt is meg lehet már mondani, hogy melyek azok a területek, ahova a gazdasági vasutak különösen valók. Ezért azt hiszem, az igen t. Képviselőház helyeslésével is találkozom, ha ezt a kérdést a legközelebbi költségvetés tárgyalása alkalmával újra felvetem (Helyeslés jobbfelőlj mert meg vagyok győződve, hogy ha itt bizonyos áldozatokat hoz is az állam az első pillanatban, azok közvetve bőségesen megtérülnek (Úgy van! Ügy van! jobbfelőlj és ha van hasznos beruházás, akkor ilyen hasznos berukázás egy helyesen megválasztott gazdasági kisvasút létesítése. (Ügy van ! jobbfelőlj Ez nem jelenti azt, hogy nyakló nélkül menjünk bele ilyen vasutak létesítésébe, de mivel most már tisztán látszanak a tapasztalatok, s megállapítható az is, hol vannak azok a helyek, ahol ilyen gazdasági vasutakat létesíteni lehet, azt hiszem, minekünk mindent el kell követnünk, hogy ezt a szerencsésen megindított mozgalmat a magunk részéről is támogassuk. (Helyeslés jobbfelőlj Ezeket voltam bátor ezzel kapcsolatban elmondani. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úr jelentését tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a jelentést tudomásul veszi és azt hasonló határozathozatal céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a közlekedésügyi bizottság jelentésének tárgyalása a bodrogközi gazdasági vasút sárospatak-sátoraljaújhelyi vonalának engedélyezéséről szóló kereskedelemügyi miniszteri jelentésről. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó : T. Képviselőház ! A szerencsétlen trianoni határ talán egy helyen sem teremtett olyan lehetetlen állapotokat, mint éppen Sátoraljaújhelyen és környékén. Ha egy pillantást vetünk a térképre, konstatálhatjuk, hogy ott az új határt úgy állapították meg, hogy az összes közlekedési vonalak: vasutak, útvonalak mind a Cseh-Szlovákiához csatolt területen maradtak. Az új határ egymással szorosan összefüggő és a gazdasági élet minden vonatkozásában egymásra utalt vidékeket és községeket metszett ketté és Sátoraljaújhely városát, -amely köztudomás szerint Északkelet-Magyarország egyik legvirágzóbb, kereskedelem és gazdasági forgalom szempontjából igen jelentős empóriuma volt, egyszerűen kikapcsolta a gazdasági vérkeringésből. (Jánossy Gábor: Az egész trianoni határ ilyen!) De nemcsak Sátoraljaújhely, hanem a Sátoraljaújhelytől északra és keletre fekvő és Magyarországnak juttatott községek és vidékek is elveszítették a kapcsolatot a hozzájuk közel fekvő városokkal- Azokat a községeket, amelyek közigazgatásilag Abauj-vármegyéhez tartoznak és amelyeket azelőtt Kassa felé irányított gazdasági érdekük, Kassától elvágták, viszont Sátoraljaújhely felé úgyszólván semmilyen közlekedési eszköz sem állt rendelkazésükre. A Bodrogközt, amely mezőgazdasági szempontból igen jelentős forrása volt Sátoraljaújhelynek és Sárospataknak a trianoni határ ugyancsak kettémetszette, és a Magyarországon maradt községek ugyancsak nem tudtak Sátoraljaújhely felé gravitálni, mert — amint említettem —- a vasútvonalak és a közlekedési utak cseh területre esnek. A gazdasági élet az egész vonalon rohamosan sorvadt el és igazán örvendetesen kell konstatálnunk, hogy elsősorban gróf Károlyi László áldozatkészsége —• akinek saját érdekei is amellett szóltak, hogy erdőterületeinek kitermelése szempontjából egy gazdasági ipar vasútat építsen — lehetővé tette, hogy Hollóházától Sátoraljaújhelyig egy 25 kilóméteres vonal épüljön, amelyen ö leszállította a maga termékeit 206. ülése 1928 október 17-én, szerdán. a nagy vasúti állomásig. Ez az iparvasút, amely mint korlátoltforgalmú közüzemű vasút is engedélyeztetett, már évek óta szállítja nemcsak a faés épületanyagokat a fa- és épületanyagokban szegényebb alföldi vidékekre, hanem lehetővé tette az ottani községek lakosságának is, hogy Sátoraljaújhely városához csatlakozzanak. A csonkán maradt bodrogközi gazdasági vasút, amely a trianoni határ következtébeu szintén elveszítette egyik végpontját, t- i. a Perbenyikkirályhelmeczi végpontot, és így nem tudott megfelelni annak a célnak, amelyet tulajdonképpen hivatva volt szolgálni, hogy a Bodrogközt hozzákapcsolja a nagy fogyasztó területekhez, a városokhoz, így most újból szerephez jut. Tehát ennek a területnek érdekei is azt Kívánták, hogy mind a két meglevő keskeny vágány ú és hasonló nyomtávval bíró vasút összekapcsoltassék. A városoknak, az érdekelt községeknek és Zemplén-vármegyének igazán messzemenő áldozatkészségével sikerült ezt a tervet tényleg a kivitel stádiumába hozni. Meg kell erről a helyről állapítanom, hogy itt is Sátoraljaújhely volt az. amely tudatára ébredve annak, hogy milyen nagy gazdasági jelentősége van a jövő fejlődése és fennmaradása szempontjából annak, ha az odagravitáló vidéket megfelelő közlekedési eszközökkel magához tudja kapcsolni, áldozatkészségével tette elsősorban lehetővé ennek a vasútna*k megépítését. A vasúti pályahossz Sárospatak és Sátoraljaújhely között nem egészen tíz kilómétert tesz ki és ennek költségei összesen 607.000 pengőben irányoz tattak elő. Ennek az összegnek több mint egyharmadrészét — 203.000 pengőt — Sátoraljaújhely biztosította és ezzel vált lehetővé az hogy ez a vasút rövid idő alatt megépüljön s már a múlt éy október 10-én a közforgalomnak is átadassák. A kereskedelemügyi miniszter úr jelentése arra vonatkozik, hogy az 1880- évi XXX- te. 1§-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően erre a vasútvonalra az építési engedélyt és engedélyokiratot a Kormányzó úr Ö főm éltóságának magas elhatározása folytán a minisztérium 1927 december 9-én kiadta. A vasútvonalnak jövő fejlődése is biztosítani fogja ezeknek a vidékeknek gazdasági fellendülését. Tervbe van véve ugyanis — a költségvetésbe be is állíttatott az erre szükséges összeg, — hogy Csonka-Zemplén vármegye Szabolcs vármegyével Balsa—Kenézlő között egy Tisza-hiddal kapcsoltassák össze és e híd megépítése után a nyíregyházavidéki gazdasági kisvasút vonalai közvetlen Összeköttetést fognak nyerni a bodrogközi gazdasági vasút vonalaival ; ezzel igen jelentős, 185 kilométerre kiterjedő keskenyvágányú. gazdasági vasúthálózattal fogunk bírni azon a vidéken, amely kétségkívül úgy a Tiszántúl levő Szabolcs vármegyére, valamint Csonka-Zemplénés Abaujvármegyének e vasútvonal által érintett vidékeire is előnyös gazdasági kihatással lesz. Az az előny, amely keskenyvásányú gazdasági vasútvonalhálózatunk kiépítésével máris több helyen kétségtelenül jelentkezett, arra késztet engem, hogy rámutassak arra, hogy a megcsonkított területen Csonka-Bereg és Csonka-Szabolcs vármegyéknek is vannak még olyan vidékei, amelyek főleg a mezőgazdasági termények értékesítése terén igen nagy nehézségekkel küzdenek, mert megfelelő közlekedési eszközök hiányában az ottani körök nem tudják terményeiket elfogadható áron piacra hozni. Igen kívánatos volna tehát, ha ez a már ma is nagyon jelentős vasúthálózata a gazdasági vasútnak tovább kiépíttetnék CsonkaBereg és Csonka-Szatmár vármegyék területén is, és biztosra veszem, hogy a kormány ezzel az igen
