Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-205

Az országgyűlés képviselőházának tűzését kértük. A Ház plénumáboz több törvény­javaslat adatott be, amelyek azonban bizottságilag még nincsenek letárgyalva. Kérnem kell tehát, hogy a Ház bizottságai lehetőleg sürgősen foglal­kozzanak ezekkel a matériákkal, hogy azután, amint a bizottságok elkészülnek munkájukkal, ezek a tárgyak a plénum elé kerülhessenek. Nevezetesen a szándék az volna, hogy min­denekelőtt az igazságügyminiszter úrnak az a törvényjavaslata, amely a hatásköri bíróságra vo­natkozik, azután a kereskedelemügyi miniszter úr jelentése a statisztikai hivatal munkarendjé­ről és egy sorozata a nemzetközi egyezmények­nek tárgyaltassanak addig az időpontig, amíg a Ház dönteni fog afelett az indítvány felett, ame­lyet Örffy t. képviselőtársam nyújtott be és amelyet a Ház elnöke lesz szíves felolvastatni (Györki Imre : Talán a titkos választójogot kel­lene előbb hozni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő-urak. Gr. Bethlen István miniszterelnök : A meny­nyiben a Ház bölesesége úgy határoz majd, hogy ezt az indítványt napirendre tűzi és a kikül­dendő bizottság ezzel az indítvánnyal foglalkozott, akkor kérnem kell, hogy majd a plénum is ezzel a matériával foglalkozzék. (Bródy Ernő : Ez a legsürgősebb? — Zaj a jobboldalon. — Györki Imre: Még nem volt elég a diktatúrából ? — Zaj.) Azt hiszem nem lehet azon csodálkozni, hogy a kormány kéri, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoz­zék a Ház, mert hiszen egy pártközi konferencia a tavasz folyamán foglalkozott ezzel az üggyel és éppen ezen a pártközi konferencián jutott kifeje­zésre az ellenzéknek az az óhaja, hogy bizonyos változtatások a házszabályokon a házszabályreform rendjén eszközöltessenek, amelyekre nézve a kon­szenzus a többség és a kisebbség között többé­kevésbbé megvolt. (Fábián Béla : Csak az appro­priációról volt szó és semmi másról ! — Erődi­Harrach Tihamér : Kz részletkérdés !) Amennyiben a bizottsági tárgyalás elhúzód­nék, ebben az esetben természetesen még más kisebb törvényjavaslatoknak napirendre tűzését is kérni fogom abban a sorrendben, ahogy a bizott­ságok a maguk munkájával elkészülnek. (Helyes­lés jobb felől.) Ebben voltam bátor beszámolni arról a mun­katervről, amellyel a kormány a t. Házat egyelőre foglalkoztatni kívánja- (Propper Sándor : Gyö­nyörű programm ! — Egy hang a jobboldalon : Hol van a maguk programmja ?) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! A napi­rendhez Propper Sándor képviselő ur kért szót. (Pakots József : Hol van a nagy gazdasági progiamm ? Inkei magányában nem dolgozta ki a mi niszterelnök úr ? — B. Podmaniczky Endre : ízléstelenség ilyet mondani ! — Pakots József : Micsoda beszéd ez? ízléstelenség dolgozni? — Zaj.) Csendet kérek ! A szó Propper Sándor kép­viselő urat illeti. (Jánossy Gábor : Halljuk a maguk szónokát !) Propper Sándor : T. Ház ! Az esztendő egy­harmad részét szerenesésen átvakációztuk. (Egy hang jobbfelöl : Váljék egészségére !) Négyhónapi szünet után, amidőn először összejövünk, a leg­nagyobb megdöbbenésünkre teljesen üres kosár­ral áll elénk a kormány és a Képviselőházat olyan kérdésekkel akarja foglalkoztatni, amelyek egy­általában nem sürgősek. A magunk részéről már akkor kifejeztük aggá­lyainkat, amidőn a hosszú szabadságot annak­idején javasolták, mert az ország gazdasági hely­zete már akkor tarthatatlan volt. Annakidején — egészen pontosan emlékszem — a túlsó oldalról azzal méltóztattak megokolni a hosszú szabadság szükségességét, hogy a minisztériumnak a javas­latok előkészítésére, és ahhoz, hogy zavartalanul )5. ülése 1928 október 16-án, kedden. 189 dolgozhassák, szüksége van ilyen hosszá szabad­ságra. Most azután, amikor ez a szabadság elmúlt, amikor mindenki várta a termékeny gazdasági javaslatokat, amikor mindenki várta az ígéretek beváltását, (Jánossy Gábor : Jönnek !) amikor az egész ország csüggött a kormány programmján és az összeülő Képviselőháznak tevékenységén, akkor kapunk egy vérszegény, semmitmondó üres napirendet, amely egyáltalán nincs arányban az ország gazdasági helyzetével, amely helyzet ebben a pillanatban sokkal súlyosabb, mint amilyen volt akkor, amikor a Képviselőházat szabadságra küldték. A gazdasági helyzet ma sokkal rosszabb, mint volt négy hónappal ezelőtt. Ezt ugyan hivatalo­san tagadják és defetizmusnak mondják a gaz­dasági helyzet bírálatát, a kormány azonban maga is elismeri a gazdasági helyzet súlyosságát azzal a cselekedetével, hogy közben a pénzügyminiszter urat menesztette, felfelé buktatta, válságminisz­tériumot hozott létre (Mozgás a jobboldalon.) és új pénzügyminisztert ültetett a pénzügyminiszteri székbe. Ez elismerése annak, hogy gazdasági vál­ság van, mégpedig igen súlyos gazdasági válság amelyet most megkísérelnek majd egy rendkívüli minisztériummal, egy rendkívüli tárcával meg­gyógyítani. Azt hiszem, ezek olyan szempontok, amelyek gondolkodásra késztethetnek minket és nem elé­gedhetünk meg azzal a napirendi javaslattal, amelyet az elnök úr az imént előterjesztett. A drágaság növekedett, közben drágasági ankétok voltak, a munkanélküliek száma emelke­dett és sehol nem látunk komoly törekvést arra, hogy a kormány ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kívánna, vagy foglalkoztatni kívánná a Képviselő" házat. Ezzel szemben, a szükséges és megígért termékeny gazdasági törvényjavaslatok helyett kapjuk most többek között a házszabályreviziót, amelyre nézve a miniszterelnök úr ebben a pilla­natban azt mondotta, hogy tavasszal erre nézve konszenzus jött létre Erről nekünk tudomásunk nincs. (Felkiáltások a jobboldalon : Régi dolog !} Pártközi megbeszélés volt, de csak az appropriáció letárgyalására nézve vetettek fel valamilyen kér­dést, arról volt kötelezettség nélküli beszélgetés, ­hogy ez gyorsabban menjen, hogy ezt a költség­vetési vitának megfelelően időhatárhoz kössük. Most ezt kiszélesítette a kormány, szerintem ön­hatalmúlag. Az ország nem várt házszabályreviziót, nem várt újabb szájkosarat, nem várta a szólásszabad­ság újabb megkötését, és mi a magunk rés/érői ezt az első alkalmat is felhasználjak arra, hogy minden házszabályszigorítás ellen a legesélyeseb­ben és leghatározattabban tiltakozzunk. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a Képviselő­háznak, amely nyilt szavazás és brutális erőszak alapján ült össze, (Úgy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) nincs joga a képviselők szólásszabad­ságát továbbra megnyirbálni. (Zaj a jobboldalon. — Halász Móric: Azt sem tudja, mi lesz benne!) Egy másik parlamentnak, amely az általános, egyenlő, titkos választójog és tiszta választás utján jött létre, lesz joga és morális alapja, hogy önmagával szemben szigorú legyen és a szükséges javaslatok letárgyalására olyan házszabályokat alkosson, amelyek a gyors munkát lehetővé teszik. Miért szükséges, miért kell házszabályreviziój Hogy gyorsabban letárgyalhassuk az ittfekvő vagy előterjesztendő javaslatokat, amelyeket nem is ismerünk? Tudnunk kell, az ország közvéle­ménye kíváncsi, mégpedig joggal kíváncsi arra, és joggal vár arra nézve^ felvilágosítást, hogy mi készül, mi van a kulisszák mögött, mik azok a sötét tervek, (Zaj jobbfelől.) amelyek ezt a ház­szabályt nem bírják el, mik azok a tervek, ame­28*

Next

/
Oldalképek
Tartalom