Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-204

180 Az országgyűlés képviselőházának 204. ülése 1928 július 24-én, kedden. házam az én váram» lenni, mint azt az angol j Magna Carta mondja. Nálunk az én házam az én I szerencsétlenségem, ahol nemcsak feltörheti, hanem egyenesen joga van feltörni házkutatás alkalmával a hatóságnak nem a Wertheim-szekrényemet, hanem joga van házkutatás alkalmával adóügyben névtelen feljelentésre feltörni hálószobaszekrényemet, ágyam matracát megvizsgálni és ott keresni az anyagot. Nem tudom, hogy ki csinálja ezeket a rendeleteket, (Bródy Ernő: Ki ezeknek a rendeleteknek kodifikátora 1) mert Haynaunak korszakáról megmaradt nekünk, hogy Haynau volt ennek a rendszernek feje, és Haynau volt az, aki a magyar vértanuknak kegyelmi kérvényét elutasította. Tudjuk azt, hogy kinek lehet az utókor hálás. Tudták Londonban a munkások Haynau látogatásakor, hogy kit kell megverni a magyar vértanuk felakasztásáért. De itt nem tudjuk, hogy kinek lehetünk hálásak, kinek köszönhetjük meg azt, hogy ebben az országban 1928. augusztus 1-étől kezdve nem lesz a polgárnak szabadsága, nem lesz a polgárnak lakása, üzlete, műhelye. (Bródy Ernő : Adóügyben !) Semilyen ügyben, mert az fog történni, hogy aki a másiknak ellensége, feljelenti. Nem kell egyéb hozzá, bosszúból, nemtelen szenvedélyből egy névtelen feljelentés, és ezzel tönkre lehet tenni embereket, mert nem_ kell semmi más, mint az, hogy valakire rámenjenek és nála házkutatást tartsanak. Ismétlem, nem illeték-, nem vám-, hanem adóügyben. Micsoda irtózatos hatalom rejlik abban az intézkedésben is, hogy pl. nine« megállapítva, hogy mennyi szabadság vesztés büntetésre lehet átváltoztatni a pénzbüntetést, ha valaki azt nem tudja megfizetni. A régi időben azt szokták mondani, hogy egy. nap öt pengő. A mai világban azt mondja a rendelet 6. §-ában, hogy ezt az elitélt egyéniségének, vagyoni és kereseti viszonyainak figyelembevételével kell meghatározni, ugy, hogy ez az elitéltet a pénzbüntetés lefizetésére indítsa. Ez azt jelenti, hogy az egyiknél egy nap lesz egy pengő, a másiknál egy nap lesz ezer pengő. (Malasits Géza : Az a kérdés, hogy kire szavaz ! Ha egységespártira szavaz, akkor kevesebb lesz a büntetés ! — Krisztián Imre : Itt a fokozatosság elve érvényesül !) Nem, itt nincs igaza Malasits képviselőtársamnak, mert akár egységespártiról van szó, akár nem, meg tetszik látni, hogy a finánc vérdijat fog kapni ebből a pénzbüntetésből. Az, hogy az illető egységespárti-e, vagy nem, nem lesz döntő, mert minden fináncnak maga felé hajlik a keze. (Bródy Ernő : A spicli-rendszernek legyen vége örökre !) Ebben az országban van 47-féle adó. De hogy hányféle adóügyi rendelet van, azt én sem tudnám megmondani, aki ezekkel a kérdésekkel állandóan foglalkozom; nem merem állítani, hogy ezeket a kérdéseket teljes mértékben ismerem. Én hajlandó volnék azonban ezt az urat levizsgáztatni, aki ezt a rendeletet szerkesztette — amelyben kimondja, hogy a rendeletek nem tudása nem mentésit —, az adóügyi törvényekből és rendeletekből, és meg vagyok győződve, hogy arra, vájjon azok mikor állapítanak meg büntetéseket, nem tudna a t. kodifikátor ur válaszolni. Hogy nem tudna válaszolni, ez kiderül magából a rendeletből. A rendelet az elején azt mondja, hogy nem ellenkezhetik a bűnvádi perrendtartással, de bent ellenkezik vele ; kimondja, hogy nem ellenkezhetik a büntetőtörvénnyel, de bent ellenkezik vele; kimondja, hogy nem ellenkezhetik azzal a törvénnyel, amely szülőapja ennek a rendeletnek, az 1924-es törvénnyel és benn magában a rendeletben, bár azzal kezdődik, hogy az 1924-es törvénnyel nem ellenkezhetik, végül méals ezt egyszerűen felrúgja. Annál is inkább mernék a t. j kodifikátor úrral egy kis vizsgát csinálni, mert I kimondja, hogy az összes adóügyi rendeleteket és intézkedéseket minden 15 éves polgárnak ismernie kell. Lehetséges volna, ha ezek az urak tudnák a magyar törvényeket, hogy amikor ők kreálták az adócsalás bűntettét és vétségét, hogy most az adócsalás bűntettét és vétségét enyhébben büntetik, mint a jövedéki kihágást? Tetszik tudni, hogy adócsalás esetén nincs házkutatásnak, letartóztatásnak, személymotozásnak, lefoglalásnak helye, hogy adócsalás esetében, súlyosabb bűncselekmény esetében, legfeljebb az üzleti könyvek lefoglalásának van helye ? ! Tetszik tudni, hogy ezzel szemben adókihágás esetében nemcsak helye van mindezeknek, és nemcsak a pénzügyministernek van joga rá, de a pénzügyőri szemlésznek is 1 ! Mert a személyes szabadság garanciái mindig azok voltak, hogy a vizsgálóbíró, a vádtanács, az Ítélőtábla gondoskodjék arról, hogy a letartóztatás kérdésében a törvény szabályai át ne hágassanak. Méltóztatnak tudni, ki gondoskodik itt ? Csnk a jó Isten. Mert a házkutatás és a személymotozás ellen csak az Úristenhez lehet panaszra menni, ellenben a forgalmi adó kérdésében panaszra lehet menni a pénzügyminister úrhoz, aki végső fokon dönt. És még egyet. Aláhúzom, mert még nagyon sokszor elmondom itt a Házban, — hiszen mai felszólalásommal ez az ügy még nincsen befejezve, — hogy a pénzügyőri szemlésznek, aki nem tudom, négy, vagy hat polgárit végzett, joga van letartóztatni mindenkit. A letartóztatással kezdheti az egész tevékenységét, amennyiben a letartóztatás szükségét fenforogni látja. Hát azt méltóztatik gondolni, hogy a régiek olyan buták voltak, amikor kimondták, hogy ahhoz, hogy valaki biró lehessen, ilyen és ilyen kort kell elérni, és ilyen és ilyen vizsgát kell letenni, ők tudták, hogy a biró más ember vagyonáról és személyes szabadságáról intézkedik, és nem adtak jogot a pénzügyőrnek, hogy az intézkedjék, az én vagyonom és szabadságom felett. Ma nem biró, hanem a pénzügyőr intézkedik. Mert mi a helyzet ma ? Az előzetes letartóztatás kérdésében, amint mondottam, a pénzügyőr intézkedhetik, elrendelheti a letartóztatást. Két napon tul köteles az illető egyént beszállítani a bírósághoz és a biróság 24 óra alatt köteles ebben a kérdésben dönteni. De hogy intézkedik a biróság a személymotozás és a házkutatás kérdésében ? Általában miért nem méltóztatik megmondani, hogy milyen jogorvoslaton van nekem és kihez. Mert még a pénzügy min isterhez sincs. Senkihez a világon. Ha engem a pénzügyőr megmotoz, vagy nálam házkutatást foganatosít, senkihez jogorvoslatom sincs, nem mehetek senkihez az égvilágon, mert azok a kiváló urak, akik kodifikálták a rendeletet, elfelejtették, hogy nincs olyan rendelkezés, amely ellen legalább is Magyarországon - Szovjetoroszországban nem — valami perorvoslatnak helye nem volna. Mert hiszen tudni kellene, hogy a bűnvádi perrendtartás és a büntetőtörvény vigyáz rá, hogy a házkutatásokban eljáró közeg ellen is előterjesztésnek legyen helye a bírósághoz. Ezzel szemben itt az újítások egész tömegét látjuk, amelyek nem illenek bele a magyar jogrendszerbe, amelyek ellentétesek nemcsak a magyar jogrendszerrel, de a törvények szellemével és szószerinti szövegével is. Ha itt gyilkosságról van szó, ha gyilkosság történt volna és a pénzügyőrnek, vagy a rendőrnek több hatalmat adnak, mint egy jövedéki kihágásügyben, ezt talán még megérteném. De egy jövedéki kihágási ügyben az eljáró közegnek több hatalmat adni, mint gyilkosság esetében, itt teljesen megáll az ember esze, ehhez már olyan pénzügyi elgondolás kellett, melynek nincs más célja, mint az, hogy ebben az országban ne