Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-203

152 Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1928 július 12-én, csütörtökön. volt afeépen az egységespárt egy hatalmi alkalmi alakulat, amelynek gyökere a néphez nincsen. (Ellenmondâsok a jobboldalon.) Megmondom a t. kormány tagjairól és a t. egységespárt korifeusairól, hogy kiknek van gyökerük a néphez: van Mayer János földmivelésügyi minister urnák, mert annak dacára, hogy sokan és joggal tartják azt, hogy attól a programmtól, amelyet nagyatádi Szabó István hirdetett, a jelenlegi kisgazdapárti vezetők és képviselők az egységespártban eltávolodtak, mégis a vérségi összeköttetés és évtizedes régi közös küzdelmek folytán lehetetlenség ': szemet hunyni azelőtt, hogy a nép széles \ rétegénél neki gyökere és partja van. Van méfy jelentős pártja a régi néppártból rekrutálódólag Vasa József népjóléti minister urnák. De gróf Bethlen István ministerelnök urnák és gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi minister urnák, legyenek légyen egyénileg akármilyen nagy kapacitások, döntő nártjuk jelenleg az országban nincs. (Élénk ellenmondâsok jobb felől.) Ne méltóztassék a dolgot összetéveszteni azzal sem, hogyha a mártírhalált halt gróf Tisza István szobrára a Képviselőház, a Felsőház, Hódmezővásárhely törvényhatósága pedig épen az én inditványomra adakozott is, hogy ez annyit jelentene, mintha a régi munkapárt iránt a nemzetnek széles rétegei késői szerelemre gyulladtak volna az országban. Ezt a nyilt igazságot az egységespártnak kapuzárás előtt jó lenne megszívlelnie. Gyökere a népnél Mayer Jánosnak, Vass Józsefnek és pártjuknak van, de ennek dacára, ha saját földmivelésügyi minister uruknak igére tét és meg tett kijelentését olybá veszik, hogy azoknak teljesítése előtt a kormányrendszer szemet hunyhat, akkor könnyedén az elől is_ kibújnak, hogy az ígéret szép szó, ha meg tartják ugy jó. Ugy gondolják, ha nem tartják meg, akkor sincs a kormánynak baja, mert övé a hatalom, övé az a közvélemény, amelyet mesterségesen csinál magának, de ezzel szemben tartozom kijelenteni, hogy nem övé a népszeretet és nem övé az a népbizalom, amelyet hatalmi eszközökkel soha sem szerez meg magának egyetlen • politikus, egyetlen politikai vezető szerepet játszó férfiú és nem szerezhet meg egyetlen egy párt sem! T. Képviselőház! Az erzsébetiét Hódmezővásárhelytől kiindulólag 21 kilométer hosszban a vásárhelyi tanyák közt, összeköti Tótkomlóssal a határt. Megígértetett, hogy erzsébeti útnak kikövezését Hódmezővásárhelyen fogják megkezdeni. Ennek ellenére most arról értesültünk, hogy egy közigazgatási bejárás fog e hó 24-én történni, ahol Hódmezővásárhely és Békés megye — Tótkomlós Békés megyében fekszik — licitálhatnak majd egymással, hogy összesen 31 kilométernyi uthosszból engedélyezett 4 kilométernek kiépítését hol fogják kezdeni, Tótkomlóson-e vagy Vásárhelyen. Ez helyi kérdésnek látszik, azonban az az Ígéret, amelyet a minister ur tett, nem helyi kérdés volt. (Hajós Kálmán: Nem tett Ígéretet!) De igenis tett! Az a kijelentés, amelyet a t. ministerelnök ur is tett e napokban, hogy a nagy magyar Alföldre kell összpontosítania a kormánynak minden gondját, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Békés is a nagy magyar Alföld.) minden tevékenységét, magában hordja, hogy elsősorban az úthálózatnak kiépítése ennek a programmnak végrehajtása. Ha ez ölelkezik más felelős kormánytényező részéről tett kormányigérettel, akkor nem hajthatom végre másképen, csakis ugy, ha nem állítom az egyik határrészt, az egyik megyét szembe a másikkal, hanem amit előbb ígértem Hódmezővásárhelynek, a nagy magyar Alföld azon részének, azt teljesítem ott. Békés megyéről szó sem volt azelőtt, sem arról, hogy Tótkomlósnál kezdik az útnak kiépítését s mivel Csizmadia András orosházi és Berthóty Károly tótkomlósi képviselőtársam befolyása érvényesült, ugy látom, hogy ez hatalmasabb mértékben jelentkezik, mint magának a t. földmivelésügyi minister urnák befolyása. Azt gondolják egységespárti képviselőtársaim, hogy igy azt a súlyt, amelyet szerintem Mayer János t. földmivelésügyi minister urnák és kisgazda csoportjának az egységespárt politikai életében való részvétele jelent, fenn tudják tartani a jövőben? Azt hiszik t. képviselőtársaim, ha például Mayer János t. földmivelésügyi minister ur és az ő csoportja kilépne az egységespártból, amikor ilyen Ígéreteknek nem-teljesitését vágják szemükbe, megmaradhatna az a hatalmi süly, amely jelenleg megvan gróf Bethlen István körül? Hiszen alkkor nem maradna más az uj választások után, mint a múltnak emlékezete és a sirás-rivás az elveszített mundátumok után az egységeseknél, Mayer János pedig a maga erkölcsi és politikai súlyának akkor is teljes érintetlenségében maradna, (Morgás a jobboldalon.) De továbbmenve, miképen történhetett az meg, hogy amikor az algyői vasúti híddal parallel közúti hidnak építését két esztendővel ezelőtt nemcsak elhatározták, hanem erre vonatkozóan bizonyos költség is állott rendelkezésre, az előirányzott összeg mégis máshová ment, a hídépítésből nem lett semmi? Tudom, hogy Csongrádon, ahol Schandl Károly t. földmivelésügyi államtitkár ur a képviselő, szintén mozgalom indult meg és ennek a mozgalomnak eredményeképen keresztül is vitték egy hid építését részben az érdekeltség hozzájárulásával. Nem irigylem tőlük, joguk van hozzá. Tudom azt is^ hogy gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister úrral az élén Szegeden mozgalom indult meg, hogy ne Algyőn, hanem Tápén, pár kilométerrel távolabb építsék meg a közúti hidat és onnan, hogy a jelenleg meglevő szegedi—hódmezővásárhelyi útba belekapcsolódjék, még néhány ikilométer makadám rendszerű utat kellett volna pótlólag ébiteni. Ezt mind tudom. Az egységespárti berkekben ezeknek az akcióiknak sorát lejátszották az urak saját maguk között. Az eredmény ÍVL, hogy Algyőnél hid jelenleg sincs. A közvélemény azonban a játékot megelégelte. Az igéret megtörtént, de teljesítve nincs. A váltó odaadatott nemcsak Hódmezővásárhely, hanem az egélsz nagy magyar Alföld lakosságának:, amely annak idején diadallal ^választotta meg Mayer Jánost egyik lképviselőnek Hódmezővásárhelyen, de a váltó le nem szániltoltatott, az elfogadó kormány által ki nem fizettetett és igy a t. kereskedelemügyi minister urat rendkívül nagy felelősség terheli ebben a tekintetben. (Herrmmann Miksa kereskedelemügyi minister: A váltó nem szólt időre!) Bocsánatot kérek, ha a kereskedelemügyi minister ur és a kormány tagjai olyan váltót adnak, amely nincs időre kiállítva, hanem amelynek határidejét ugy állapitjáik, meg, ahogy jól esik, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Amikor pénz van!) bár a jámbor vidékiek előtt bizonyos fix terminushoz kötötték a fizetést, hogy meglesz, akkor ilyen kibuvós ajtóik után, hogy bízzunk a kormány Ígéreteiben. (Herr-