Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-202
12â Az országgyűlés képviselőházának ség van, nehogy a belügyministerium épülete összeroppanjon, úgyhogy az egész többe kerül, mintha mindjárt olyan beruházást eszközöltek volna, amely a célnak teljesen megfelelő. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Egy másik ilyen tételt találunk ott, ahol az állami nyomda kibővítéséről van szó. Itt azt olvassuk az indokolásban, hogy ez a 440.000 pengő, amelyet a pénzügyminister ur az állami nyomda kibővitésére kér, már a múlt évi költségvetésben elő volt irányozva, de nem használták fel. Mit jelent ez, igen t. Képviselőház? A pénzügyminister ur szerintem minél több tételben ki akarja mutatni, hogy milyen beruházásokat eszközölt. Mind csupa hasznos dolog. Kér erre felhatalmazást és mikor megszavazzák ... (Folytonos zaj a jobboldalon.) Kérem lehetetlen ilyen zajban beszélni. (Elnök csenget. —- Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Csendet kérünk!) Egy ideig lehet birni, de állandóan nem. így tehát egy 440.000 pengős tételről van szó, amely már egyszer az igen t. Képviselőház előtt állt. (Zaj a jobboldalon.) A minister ur, nem tudom milyen oknál fogva nem használta fel, és most még egyszer jön ugyanazzal a tétellel, amelyet a t. Képviselőház egyszer már megszavazott, amelyre nézve tehát a törvényhozó testület egyszer már megadta hozzájárulását. Miért kell ennek a tételnek itt ismételten szerepelnie? Talán azért, hogy az az Összeg, amelyet a minister ur kiutalt, nagyobbnak lássék? Ezekután nem biztos az sem, hogy az idén ismételten megkapott felhatalmazás alapján ezt az összeget tényleg arra a célra fogja-e felhasználni a pénzügyminister ur. Most megint csak megvan a joga, de ebből esetleg megint nem lesz semmi. A magyar királyi állami nyomda elbirna egy ilyen felfrissítést, kibővitést, mert hiszen, mint az indokolás mondja, a szétszórtan elhelyezett helyiségeket össze akarják vonni és egy épületben elhelyezni. Ezért van erre az összegre szükség. Ez alkalommal hozzá kivánom ehhez tenni, hogy az államnyomdában elsősorban olyan beruházást kellene eszközöltetni, amely oda friss szellemet hozna be, mert ahogy az igen f. lialler képviselő ur mondotta, az állami üzemekben az államnak azon kellene lennie, arra kellene törekednie, hogy az állami üzemek a munkabérek tekintetében a. magánüzemeknek példát mutassanak. Az állami nyomdában az a helyzet, hogy az egész országban úgyszólván az állami nyomda az egyetlen intézet, amely a nyomdásziparban fennálló kollektivszerződést íi.cm ismeri el. Az ország minden valamirevaló nyomdája kollektívszerződés alatt áll és pont az állami intézet, amelynek jó példát kellene mutatnia, nem tudom, talán csak presztízskérdésről, kivételt tesz. Ha az igen t. pénzügyminister ur azt tudná kimutatni, hogy ezen az alapon az állami nyomda jobban virágzik, hogy az állami nyomda takarékoskodik és ezen az alapon az országnak olcsóbb és jobb munkát tud előállitani, akkor még lehetne afelett vitatkozni, hogy igy jobb-e vagy amúgy. Amúgy, ahogyan magángazdálkodásban fennáll, hogy inkább az ipari békét tartják fenn a szakmában és igy nyugodtan dolgoztatnak, nem állanak harcban a munkásokkal. Ezzel a példával azonban, amelyet az állam ebben az esetben mutat, drágábban dolgoztat, mert például a múlt évi költségvetésben az állami nyomda beruházás alkalmával azért, mert a hivatalos lapot most az állami nyomdában készítik, egy rotációsgépet is vásárolt, de nem 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. egy ujat, — amit el lehetne várni a magyar i államtól — hanem megvett egy kiszolgált öreg ! gépet valamelyik magánnyomdától és amit megtakarított itt, mert nem uj gépet vett, azt ráfizette, mert ezt a gépet csak akkor lehetett üzembeállitani, amikor azon már drága javításokat eszközöltek. Miért kell egy állami intézetnek igy dolgoznia? Miért kell igy látszólag takarékoskodni, olyan takarékoskodást eszközölni, amely utólag többe kerül, mintha uj gépet állított volna fel? Hogy ez az öreg, megjavított gép gyorsabban fog üzemen kívül kerülni, az egészen biztos és akkor mégsem marad más hátra, minthogy uj gépet állítsanak fel. Ez mind annak bizonyítéka, hogy ezt az intézetet kellő hozzáértés nélkül vezetik, mert ha ez nem igy volna, akkor ezek a dolgok lehetetlenek volnának. Csodálatos valami; a költségvetési vitában is felszólaltam, ma is felszólalok s ugy, mint a költségvetési vita alkalmával, most sem fog nyilatkozni a pénzügyminister ur. (Jánossy Gábor: Azt nem lehet előre tudni! — Peidl Gyula: Vannak dolgok, amiket előre lehet tudni! — Kabók Lajos: Van már tapasztalatunk ezen a téren!) Mivel ezek a dolgok nem tetszetősek a minister urnák, egyszerűen nem reagál ezekre, ami azt jelenti, hogy az, amit a felszólaló mondott, megállja a helyét, azt megcáfolni nem lehet s igy nem adnak rá választ. Itt van egy másik dolog, t. Képviselőház! (Jánossy Gábor: Röviden! — Kabók Lajos: Ráérünk!) Majd ha a házszabályok azt parancsolják, hogy nem. lehet tovább beszélni, akkor lehet azt mondani, hogy: röviden. (Jánossy Gábor: Nem oda szóltam, hanem ide % hogy meghallgathassam a szónokot! Óriási tévedés! — Zaj. — Elnök csenget.) Tudomásul veszem. Én még nem szóltam közbe senkinek, hogy: röviden, mert minden képviselőnek joga van a házszabályok értelmében addig beszélni, amig kedve tartja. (Nánássy Andor: De a paktum értelmében nincs joga! — Derültség és zaj.) A pénzügyminister ur egyszer már megígérte, hogy meg fogja szüntetni azokat a kifogásolt jutalmazásokat, amelyek a pénzügyministeriumban szokásosak. Ennek az ígéretnek ellenére azonban azt lehetett most olvasni, hogy ezeket a jutalmazásokat mégis folyósították. 500.000 pengőről van szó. Végtére, ha 500.000 pengőt kapnak a tisztviselők, alkalmazottak azért, mert kötelességüket teljesítették, akkor ez ellen nem lehetne épen kifogást emelni. De igenis, kifogásolni kell azt, hogy ezeket a jutalmazásokat ugy eszközlik, hogy ezekben pont a magasabb fizetésű tisztviselők részesülnek, a kisebb fizetésüek pedig azért nem kapnak belőle, mert az ő részükre már nem jut. Nem tudom, mennyiben van igaza annak a panaszos levélnek, amely valamelyik fővárosi lapban megjelent, hogy jéSpen Szabóky Alajos képviselőtársam, az igen t. államtitkár ur intézte azt, hogy ezekből a jutalmakból a kisebb fizetésüek nem kaphatnak. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos: Kaszinóznak az urak odaát, igy nem lehet beszélni! — B. Podmaniczky Endre: Nem tudom, hogy miért lármáznak, pedig nagyon érdekes beszéd! — Zaj. — Elnök csenget.) További tétel az előterjesztésben a tanoncotthonok tétele, amelyre a pénzügyminister ur 450.000 pengőt kivan szentelni. Az indokolás azt mondja (olvassa): »A szülői háztól távol alkalmazásban lévő iparosinasok erkölcsi és