Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-202
Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 121 tóztassék nézni az olasz viszonylatot; olasz viszonylatban buzakivitelünk egyhetedére szállott le- S méltóztassék az osztrák viszonylatot nézni; az osztrák viszonylatban — az egyedüli állam, amellyel szemben kereskedelmi mérlegünk aktiv, Ausztria — 120 milliós kivitelünk a legutóbbi 12 hónap alatt 60 millióra, tehát 50%-kai csökkent. (Szabóky Alajos: De viszont a lisztkivitejünk emelkedett!) Én a Pénzintézeti Központ kimutatásából látom ezeket az adatokat és látom ezt az optimista — mondjuk igy — közgazdasági világnézetet, amelyet a statisztika és a Pénzintézeti Központnak mélységes megfigyelése igazol. Csodálatos azonban, hogy künn az élet ennek épen ellenkezőjét mutatja. Hogy ez a titok, ez a megfejthetetlen probléma végül is hogyan fog még tisztázódni, azt mind a ketten türelemmel meg fogjuk várni. (Pakots József: Ha el nem pusztulunk!) Még valamit. Hányszor hallottuk azt, hogy Magyarországon különösen ' a mezőgazdasági ipar fejlesztéséről és foglalkoztatásáról kell gondoskodni. Erre vonatkozólag is van egy nagyon érdekes kimutatás. A magyar mezőgazdaságig iparban a szesz- és a malomipar kapacitásának csak 30%-ig, a söripar csak 25% -ig, a konzervipar csak 10%-áig és a cukoripar csak 60%-áig van kihasználva. Azt hiszem, ez a pár jelenség, amelyre az igen t. kormány figyelmét felhívom, igazolja azt a megáll apitásom at, hogy Bud János pénzügyminister ur optimizmusa nincs kellőleg alátámasztva. Engedje meg a t. Képviselőház, hogy a végén még néhány tételre tegyek rövid megjegyzést. Azt olvasom, hogy ármentesitő társulatoknak beruházásokra nyújtandó kölcsönökre kilencmillió pengő van felvéve. Nem tudom, hogy t. képviselőtársaim megnézték-e Uj szentmiki ós > környékén a Kel vizek, talajvizeknek a lecsapolását, az ottani viztelenitési munkálatokat. Ezek ugyanis nagyon aggályt keltő jelenségek. Valami uj viziszony fejlődött ki Magyarországon, minden vizet sietve el akarnak vezetni az országból és nem gondolnák arra, hogy ugyanakkor gondoskodni kellene arról is, hogy az elpárolgási felületek legalább bizonyos mértékig konzerváltassanak és megmaradjanak. Állandóan panaszkodnak, hogy nincs eső, hogy klímánk rósz és kedvezőtlen irányban változik. (Farkas Elemér: Ez nagy probléma az egész világon!) Ennek következménye az, hogy Magyarországnak egész talaja, egész klímája kezd a szárazság felé tendálni, fejlődni és ott ahol azelőtt ragyogó vegetáció volt, ahol az országutak mellett gyönyörű fák voltak, ma szikes, száraz és rettentő poros világ fejlődik ki. Azt mondja Parkas t. képviselőtársam, hogy ez nagy világprobléma. Hiszen mi azért vagyunk itt, hogy próbáljuk a nagy problémákat is megközelíteni. (Farkas Eleimér: Igaza van!) De az látom, hogy ahol előbb víz volt, ott ma szikes talajok vannak, és ezek nemcsak szikesek, hanem televannak zsombékkal is. amelyet onnan ki kellene szedni; ezekhez gőzekék kellenének, nemhogy felszántsák, hanem, hogy kiirtsák a zsombékokat. Még egy baj van. Megállapították a szakértők, hogy ezek a szikes talajok mészporral nem is javíthatók meg, hanem gipszet kell behozni a külföldről erre a célra. Ajánlom az igen t. kormány figyelmébe, hogy méltóztassék az ebhez szükséges gipszet legalább vámmentesen beengedni az országba; mert elvezetjük az országból a vizet a Fekete tengerbe, ahol van amugyis elég, holott ezeket a vizeket itt konzerválni kellene nagy halastavakban, és vigyázni kellene arra, hogy az elpárolgási felületek feltétlenül megmaradjanak, mert különben Szaharává lesz az egész Alföldünk. Nincs eső, nincs párolgás a Duna-TiszakÖzén, nincs felhőképződés és Középmagyarországon maholnap csak akkor esik az eső, ha az északi szél vihart hoz, ez pedig igen nagy próbára teszi az intenzív mezőgazdálkodást. Sajnálom, hogy nincs itt a földmivelésügyi minister ur, de tisztelettel felhívom a figyelmét arra, hogy foglalkozzék ezzel a nagy problémával, még mielőtt ez nagyon súlyos következményekkel járna. A 11. tételben a határmenti községeknek hiteligényeik kielégitésében való támogatásra egymillió pengő van felvéve. Kérdem, minister ur, hogyan lesz ez az egymillió pengő a birtokosok közt elhelyezve, melyik lesz az a fórum, amely ebben a tekintetben intézkedni fog. (Búit János pénzügyminister: A Kisbirtokosok Földhitelintézete!) Köszönettel tudomásul veszem. Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minister-ur elment, épen ezért most a pénzügyminister úrhoz adresszálom szavaimat. Az előbb tudniillik azt mondottam: azt látom, hogy a magyar állam mindig jobban és jobban lép fel mint vállalkozó és ahelyett, hogy a magánipart támogatná, mint konkurrens lép fel a piacon. A 16. tételben az állami nyomda kibővítésére 440.000 pengő van felvéve. Annyi kiváló magyar nyomda van, amely nincs foglalkoztatva, amely kapacitásának 20%-áig sincs igénybe véve. Minek fejlesztik tehát a magyar állami nyomdát? Adják oda a munkát a magániparnak, fejlesszék az adóalanyokat, hozzák az adóalanyokat olyan helyzetbe, hogy kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni, de ne fejlesszék az állami nyomdát. Ma már van állami gépgyár, állami kőbánya, állami rézgáli egy ár, állami nyomda, minden állami, állami, állami; szóval az államszocializmus felé haladunk. Segítse a kormány a magánipart, ne tűrjön el ilyesmit, mert hiszen ez abszolúte felesleges. Az előbb már említettem, hogy burkolásra alkalmas kő termelésére kőbányát akar vásárolni az állam, amire a képviselő ur rám szólt, hogy nem az állam, hanem a vármegyék akarják a kőbányát, a minister ur pedig azt mondotta, hogy igenis, az állam is akarja. Százezer pengő kőbányára van felvéve, most tehát már kőbányát is fognak vásárolni és követ is fognak termelni. A 20. tétel alatt az állami kocsi- és lószerszámjavitó műhelyek kibővítésére és felszerelésének kiegészítésére 710.000 pengő van felvéve. Minek ez"? Hiszen annyi kis kocsimester és annyi lószerszámjavitó van ebben az országban! Ezeket a munkákat a kisiparral mind el lehet készíttetni és nem kell ezekre a célokra külön műhelyeket fentartani. Akármilyen munkáról is van szó, egész nyugodtan ki lehet adni a kisiparnak. Kőbányája, fejlesztett államnyomdája, rézgálic- és gipszgyára már van az Államnak és azt látom, hogy miután a kőszénbányászat is fejlesztésre szorul Magyarországon, még ennek a beruházásaira is 120.000 pengőt vesz fel a kormány a javaslatba. Ezt sem tudom sehogysem megérteni. Végül egy hadügyi tételt hiányolok itt meg. Az 58. tételben gázálarcok és védőkészülékek folytatólagos beszerzésére 970.000 pengő van felvéve. (Peidl Gyula: Még csak ez hiányzik a magyarnak!) Ez nagyon szükséges, csak az a 17*
