Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-202
112 Az országgyűlés képviselőházának közgazdasági életünk szempontjából csak örömmel üdvözölhetjük, bár bizonyos mértékben kritikának kell, hogy alávessük, mert hiszen vannak itt olyan kiadások is, amelyek megtakaríthatók lettek volna és vannak viszont bizonyos célok, amelyekre ez a beruházási javaslat nem for dit elegendő összeget. A kormány állandóan hangoztatja, hogy a legutóbbi öt évben 800 millió pengőt fektetett hasznos beruházásokba. Lehet, hogy ez a laikust talán teljes bizalommal tölti el, de én, aki a közgazdasági életet kivülröl ismerem és látom, hogy a közgazdasági életben hány hajótörött van és hogy a túlfeszített adófizetés mezőgazdaságunkat, kisiparunkat és kiskereskedelmünket már egészen tönkre sújtotta, kell, hogy kritikával éljek, mert sajnálom ezeket a túlságosan megsanyargatott adófizetőket. Elsősorban is kritika tárgyává teszem azt, hogy a beruházások közül sok csak hosszú idő múlva jelentkező vagy visszatérő eredményt fog mutatni, holott szerintem közgazdasági életünknek olyan beruházásokra volna szüksége, amelyek gyorsan meghozzák a maguk eredményét és amelyek hivatva lennének a mai súlyos gazdasági helyzetet gyorsan megjavítani. Nem teszem kritika tárgyává azokat a beruházásokat, amelyek szociális feladatokat oldanak meg, mert e téren bármilyen nagy öszszegü beruházásokat is csak örömmel fogadhatunk, mert nemzetvédelmi szempontból szükség van ezekre, hogy a háború előtti és háború utáni mulasztásokat pótolhassuk. Nagyon keveset találunk azonban ezek között a beruházási tételek között olyanokat, amelyeket a beruházási programm kórházépítésre, hadiárvák gondozására és olyan intézményekre fordítana, amelyek hivatva lennének annyi nyomorgónak súlyos bajait legalább enyhíteni. Nem kifogásolom azokat a tételeket sem, amelyek állami épületek tatarozására vannak felvéve, hiszen a jó gazda gondosságával az állam is köteles megóvni az ő tulajdonát. Csak azt kifogásolnám, ha ezeknek a beruházásoknak címén bármiféle luxuriozus építkezések is becsúszhatnának ezek közé. Nem kifogásolhatom azt sem, hogy a nemzeti hadseregnek és bármilyen védőrségnek megerősítésére és felszerelésére szolgálnak egyes összegek, mert amúgy is kicsiny hadseregünk részére kötelesek vagyunk ilyen tételeket megszavazni. Nincs szándékunkban külső akciókat folytatni; nekünk csak az a szándékunk, hogy kis hadseregünket a benső rend fentartására minél jobban megerősíthessük. Ami mármost az egyes államintézmények építésére felsorolt kiadásokat illeti, méltóztassék megengedni, hogy itt csak e,gy megjegyzést tegyek mindén célzat nélkül. En ugy vélem látni, hogy itt bizonyos politikai tendenciák érvényesülhetnek: ott, ahol ellenzéki képviselők vagyunk, a legszükségesebbet sem tudjuk megszerezni, •. viszont ahol nagybefolyásu kormánypárti képviselők vannak, — neveket nem emliték — ott mindig adnak összegeket (Ellenmondások jobbfelől.) olyan dolgokra is, amelyek esetleg még megtakaríthatók volnának. Nem kifogásolom azt, hogy az ipar és a kiskereskedelem támogatására is összegek vannak felvéve, mert a mezőgazdaság után elsősorban a kisipar és a kiskereskedelem szenved legjobban a mostani súlyos gazdasági helyzetben. Csak egyet kérek a minister úrtól: hogy azok az összegek azután megint ne akkora kamatspáciummal jussanak a kisiparosok kezére, mint a múltban, hanem méltóztassék ezt a dolgot ugy szabályozni, hogy maximálisan más202. ülése 1928 juUus 11-én, szerdán. fél százalék kezelési költséget számithassanak fel ezek az intézetek, nem pedig négy-öt százalékot, mint a múltban láttuk. Az idegenforgalom emelése szempontjából utak építésére felvett összegeket nem sokailom, mert az az útépítési programm, amelyet a kereskedelemügyi minister ur tervbevett, igenis azt a célt fogja szolgálni, hogy az idegenforgalmat hazánkban emelje. Csak azt kifogásolom itt az útépítési programmnál is, hogy a kereskedelemügyi minister ur, bár számtalanszor kértük, hogy vegyen állami üzembe kőbányákat és a kartelltől szabadítsa meg az állami és-vármegyei szállításokat egyaránt, még nem tett határozott lépést ebben az irányban- Amint tudjuk, Fejér és Veszprém vármegyék legutóbb opciót kértek rá s megvették az úgynevezett Kap-hegyet, ahol a legjobb bazalt van. Két és fél hónap óta kérik, hogy itt a bányaüzemet megkezdhessék, mert a két vármegye szükséglete körülbelül 14—16 ezer vagon kavicsot tesz ki, úgyhogy itt évenkint 300—-400 ezer pengőt takaríthatna meg magának ez a két vármegye. Ez a kartellt nem is érintené olyan nagyon, mert összesen 140.000 vagon Magyarország szükséglete s ma ennek körülbelül 25 százalékát külföldről kell behozni. Még egyszer kérem a kereskedelemügyi minister urat, nyisson állami bányákat és segítse elő a törvényhatóságoknak is ilyen bányanyitási törekvéseit. Az utakra vonatkozóan a kereskedelemügyi minister urat megkértem, hogy az• t utprogrammba felvett balatoni körútnak végleges kiépítését szorgalmazza elsősorban. Szégyene, gyalázata ennek az országnak, hogy épen ott, ahol a legnagyobb forgalom van, Fenék és Badacsony között, ma is olyan utak vannak, hogy alig lehet autóval közlekedni. Ott van például a fenéki híd, amely csak póthid. A két járatú régi hídból csináltak egyjáratu hidat, úgyhogy amikor az ember autóval keresztülmegy rajta, félnie kell, hogy beleesik a Zalába. Epitse meg már ezt a hidat az állam, mert ha egy idegen idejön és meglátja, szép fogalma^ lesznek Magyarország kultúrájából. Sajnálattal kell azonban látnom, hogy épen ebbe az útépítési programúiba nincsenek felvéve azok az összekötő utak, amelyek hivatva lennének a falusi nép számára hozzáférhetőkké tenni az ország jó utait. Ehelyett épitenek luxusutakat, amelyek talán egyelőre elmaradhattak volna, mert nem olyan sürgősek. Azt hiszem, elsősorban az lenne a fontos, hogy a falusi nép terményei értékesítésére szükséges kis összekötő mellékutakat építsék ki, (Helyeslés a középen.) mert láttam utat a Balaton partján, amely párhuzamosan megy a nagy körúttal; Siófoknál körülbelül hat kilométer ki van épitve, ahol összesen 32 villa van. Ezek a villák még nélkülözhették volna a gyönyörű szépen kiépített utakat és ehelyett építhettek volna olyan utakat, amelyek közelebb hozták volna a községeket az országutakhoz; mert vannak községek, amelyek két-három kilométernyire vannak az országutaktól és nem tudják a gazdák a terményeket az évnek hat-hét hónapjában kihordani. Hiányzik a beruházási programmból a Balaton fejlesztésére minden számottevő összeg. Fel van ugyan véve a költségvetésbe a kikötők fejlesztésére évi 280.000 pengő 15 éven keresztül, ez azonban épen csak arra elegendő, hogy évente egy kis kikötőt építsenek. A kikötők fentartása is nagyobb összeget vesz igénybe, épen azért szeretném, — ha itt lenne a földmivelésügyi minister ur is —- és hogy a pénz-