Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. 109 pengőt, akkor a forgalmiadó-ellenőröknek, akik flxflzetést, havi 300 pengőt kapnak, negyed­évi jutalmakat adnak. Nem sajnálom senkitől, nekem ennél az egész dolognál csak az az egy fáj, hogy 193,600.000 pengő az ország- bevétele forgalmiadóból ós ennek nem 10%-át, hanem 6okkal nagyobb százalékát forditják a forgalmi­adó behajtására, holott a forgalmiadót be le­hetne hajtani a községek utján forgalmiadó­ellenőrök nélkül is, mert egészen egyszerűen a kereseti adóbevallásba bevennék, hogy a forga­lom ennyi, ennek 2%-a ennyi, és ugyanazon adótisztviselő, aki az egyéb adót ellenőrzi, ellen­őrizhetné a forgalmiadót is. Most pedig mi tör­tént"? Kidob az ország nem 14 millió pengőt, — mert azóta megállapítottam, hogy nem az a határ, amit én itt elmondottam, például Rákos­palota városának részesedése 50% ; ennyi fogy el a forgalmiadó beszedési költségeire — ha­nem van Pest vármegyében város, ahol 72%! Tetszik érteni? 72%-a a községi részesedésnek a forgalmiadó beszedési költségeire esik. Hová jutunk? Az egyik oldalon töméntelen pénz, amelyet nagyszerű célokra fel lehetne hasz­nálni, (Rassay Károly: Ott hagyni az adófizető­nél!) például' ménhetetlen áldásul ott lehetne hagyni az adófizetőnél, ahogyan Rassay t. kép­viselőtársam mondotta, a másik oldalon pedig rettenetes zaklatása az adózóknak. Ezt a hely­zetet a magam részéről katasztrofálisnak tar­tom, és méltóztassék elhinni, hogy nemcsak én tartom katasztrofálisnak. Sajnálom, hogy nem látom itt azokat a képviselőtársaimat, akikkel néha, nem pártpolitikai gyűléseken, hanem iparosgyüléseken együtt szoktam megjelenni. Olyan emberek, akikről igazán mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy valaha is ellenzéki gondolkozásuak lettek volna. Ezek az emberek ma keserves kétségbeeséssel könyö­rögnek nemcsak nekünk, hanem a kormány­párti képviselőknek is, hogy: az Istenért, mond­ják már meg annak a pénzügyministernek, hogy nem lehet tovább birni a közigazgatás pénzügyi adminisztrációját. A pénzügyminister ur maga is érzi, hogy itt baj van, mert nemcsak itt a Képviselőházban jelentette ki, hogy a bajokat orvosolni fogja, de a Felsőházban is, ahol pedig ezért nem is támadták, kötelességének tartotta kijelenteni, hogy az adóadminisztrációval baj van és hogy az adóadminisztráció bajain segiteni fog. T. Képviselőház! Nem látom ezt és nem látom a hatalmasságok alkonyát, azokét a ha­talmasságokét, akik túltéve magukat törvé­nyen, ministeri rendeleten, az emberek életét a vidéken megkeserítik. Hogy mindaz, amit én a törvénytelenségekre vonatkozólag elmondot­tam, igy igaz nemcsak a vidéken, hanem a fő­városban is, ahol már inkább szem előtt van­nak ezek a t. urak, arra nézve csak egyet ké­rek t. képviselőtársaimtól. Dologház-utca 3! Szeretném belekiáltani a Képviselőházba ezt a címet, hogy t. képviselőtársaim menjenek el Dologház-utca 3. szám alá és nézzék meg az ottani óriási adóügyi raktárakat, hogy mi van ott elhelyezve! írógép, varrógép, kaptafa, gyalu­pad, a magyar iparosnak és a magyar keres­kedőknek azok az eszközei, amelyekkel kenye­rét keresi. T. Képviselőház! Nem akarok Lillafüredről beszélni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kár!) és nem akarok egyéb szükségtelen dolgokról beszélni, mert nekem legelső sorban nem is az fáj, amit beruháznak, hanem az fáj, amiből be­ruháznak- Hogy honnan származik ez a pénz; azt a sok-sok szomorúságot, azt a sok bánatot, azt a sok bajt akartam a beruházási törvény­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XV. javaslat kapcsán idehozni a Képviselőház elé, amely bajtól, panasztól és bánattól hangos ez az ország, nemcsak a főváros, hanem az egész magyar vidék is. És amikor bejelentem, hogy a beruházási törvényjavaslatot nem fogadom el, egyben kérem t. képviselőtársaimat a túl­oldalon, hogy igenis, inditsunk most közös akciót a pénzügyminister ur felsegitésére, a pénzügyminister urnák a pénzügyministerium­mal szemben való megsegítésére, hogy a pénz­ügyminister úrral megértessük, hogy ő az ur a pénzügyministeriumban és nem azok az urak, kik az ő rendeleteit nem respektálják. (Zaj és mozgás jobb felől.) Igenis, kérje meg az egész ország, az egész Képviselőház végre a pénz­ügyminister urat, hogy annak a bírságolási rendszernek, ahol a bírságoló a birságból pénzt kap, abból részesedik, annak a bírságolási rend­szernek, amely Magyarország katasztrófájá­nak s a magyar szomorú gazdasági helyzetnek egyik előidézője, legyen vége, mutassa meg a pénzügyminister ur, hogy ő az ur a pénzügy­ministeriumban. (Rothenstein Mór: Ö a felelős!) A beruházási törvényjavaslatot, minthogy ez költségvetési feleslegekből származik, nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbal­olaalon.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani. ™M Temesváry lmre el őadó: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy reflektáljak Kabók Lajos t. képviselőtársamnak egyik meg­jegyzésére, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) mert nem akarnám, hogy a közvélemény egy pilla­natig is abban a ferde megítélésben lássa a kép­viselőház gazdasági bizottságának eljárását, amiként azt Kabók t. képviselőtársam emiitette. Kabók Lajos képviselőtársam ugyanis azt mondotta beszédében, hogy az országház felső­házában készülő liftátalakitási munkálatait a képviselőház gazdasági bizottsága egy idegen vállalkozóval végeztette el s hogy az ahhoz szükséges anyagokat idegen országból, az AEG-­cégtől, illetőleg egy svájci cégtől szállitották ide a képviselőházhoz. A tényállás az, hogy a képviselőház meghir­dette a pályázatot s az erre beérkezett ajánlatok közül a legelőnyösebb volt az Eső és Társa cég ajánlata. A képviselőház a pályázati felhívásá­ban megemlítette, hogy hazai gyártmánnyal kell a munkát végezni s hazai iparosokkal kell a lif­tet elkészíttetni. A legolcsóbb ajánlat az Eső és Társáé volt, amely cég beadványában, amelyet a képviselőházhoz intézett, kijelentette, — : itt van a második pontban — hogy (olvassa): »Megje­gyezni kivanjuk, hogy C. alatti költségvetésünk kidolgozásánál kívánságukra azt a feltételt vet­tük alapul, hogy az express-felvonó gyorsításá­hoz szükséges motor- és kapcsolóberendezés megbizható hazai gyártmány legyen.« A levél többi részében feltünteti a cég, hogy mely gyá­raktól rendeli az anyagot és mely gyárak azok, amelyek hazai gyártmányok szállítását helyez­ték kilátásba. Tényleg az összes berendezés mind hazai gyártmány, kizárólag csak két do­log van: egy gombszekrény, amely 40 pengő értékű és amely Magyarországon nem készül, azután egy emeletszahályozó mű, amely a fel­vonót állítja be, hogy melyik emeleten álljon meg, ez sem hazai gyártmány, és ennek a két tételnek összes értéke 200 pengő, amelyeket az AEG Uniónál rendelték meg, de ennek a cég­nek is magyarországi lerakatától — mert hi­szen ennek is van egy hazai vállalata •— és ez szállította ezt a 200 pengő értékű berendezést. Az egész berendezés költsége kitett 14.600 pen­gőt, amelytől kizárólag 200 pengő értékű gyárt­15

Next

/
Oldalképek
Tartalom