Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. 109 pengőt, akkor a forgalmiadó-ellenőröknek, akik flxflzetést, havi 300 pengőt kapnak, negyedévi jutalmakat adnak. Nem sajnálom senkitől, nekem ennél az egész dolognál csak az az egy fáj, hogy 193,600.000 pengő az ország- bevétele forgalmiadóból ós ennek nem 10%-át, hanem 6okkal nagyobb százalékát forditják a forgalmiadó behajtására, holott a forgalmiadót be lehetne hajtani a községek utján forgalmiadóellenőrök nélkül is, mert egészen egyszerűen a kereseti adóbevallásba bevennék, hogy a forgalom ennyi, ennek 2%-a ennyi, és ugyanazon adótisztviselő, aki az egyéb adót ellenőrzi, ellenőrizhetné a forgalmiadót is. Most pedig mi történt"? Kidob az ország nem 14 millió pengőt, — mert azóta megállapítottam, hogy nem az a határ, amit én itt elmondottam, például Rákospalota városának részesedése 50%

; ennyi fogy el a forgalmiadó beszedési költségeire — hanem van Pest vármegyében város, ahol 72%! Tetszik érteni? 72%-a a községi részesedésnek a forgalmiadó beszedési költségeire esik. Hová jutunk? Az egyik oldalon töméntelen pénz, amelyet nagyszerű célokra fel lehetne használni, (Rassay Károly: Ott hagyni az adófizetőnél!) például' ménhetetlen áldásul ott lehetne hagyni az adófizetőnél, ahogyan Rassay t. képviselőtársam mondotta, a másik oldalon pedig rettenetes zaklatása az adózóknak. Ezt a helyzetet a magam részéről katasztrofálisnak tartom, és méltóztassék elhinni, hogy nemcsak én tartom katasztrofálisnak. Sajnálom, hogy nem látom itt azokat a képviselőtársaimat, akikkel néha, nem pártpolitikai gyűléseken, hanem iparosgyüléseken együtt szoktam megjelenni. Olyan emberek, akikről igazán mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy valaha is ellenzéki gondolkozásuak lettek volna. Ezek az emberek ma keserves kétségbeeséssel könyörögnek nemcsak nekünk, hanem a kormánypárti képviselőknek is, hogy: az Istenért, mondják már meg annak a pénzügyministernek, hogy nem lehet tovább birni a közigazgatás pénzügyi adminisztrációját. A pénzügyminister ur maga is érzi, hogy itt baj van, mert nemcsak itt a Képviselőházban jelentette ki, hogy a bajokat orvosolni fogja, de a Felsőházban is, ahol pedig ezért nem is támadták, kötelességének tartotta kijelenteni, hogy az adóadminisztrációval baj van és hogy az adóadminisztráció bajain segiteni fog. T. Képviselőház! Nem látom ezt és nem látom a hatalmasságok alkonyát, azokét a hatalmasságokét, akik túltéve magukat törvényen, ministeri rendeleten, az emberek életét a vidéken megkeserítik. Hogy mindaz, amit én a törvénytelenségekre vonatkozólag elmondottam, igy igaz nemcsak a vidéken, hanem a fővárosban is, ahol már inkább szem előtt vannak ezek a t. urak, arra nézve csak egyet kérek t. képviselőtársaimtól. Dologház-utca 3! Szeretném belekiáltani a Képviselőházba ezt a címet, hogy t. képviselőtársaim menjenek el Dologház-utca 3. szám alá és nézzék meg az ottani óriási adóügyi raktárakat, hogy mi van ott elhelyezve! írógép, varrógép, kaptafa, gyalupad, a magyar iparosnak és a magyar kereskedőknek azok az eszközei, amelyekkel kenyerét keresi. T. Képviselőház! Nem akarok Lillafüredről beszélni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kár!) és nem akarok egyéb szükségtelen dolgokról beszélni, mert nekem legelső sorban nem is az fáj, amit beruháznak, hanem az fáj, amiből beruháznak- Hogy honnan származik ez a pénz; azt a sok-sok szomorúságot, azt a sok bánatot, azt a sok bajt akartam a beruházási törvényKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XV. javaslat kapcsán idehozni a Képviselőház elé, amely bajtól, panasztól és bánattól hangos ez az ország, nemcsak a főváros, hanem az egész magyar vidék is. És amikor bejelentem, hogy a beruházási törvényjavaslatot nem fogadom el, egyben kérem t. képviselőtársaimat a túloldalon, hogy igenis, inditsunk most közös akciót a pénzügyminister ur felsegitésére, a pénzügyminister urnák a pénzügyministeriummal szemben való megsegítésére, hogy a pénzügyminister úrral megértessük, hogy ő az ur a pénzügyministeriumban és nem azok az urak, kik az ő rendeleteit nem respektálják. (Zaj és mozgás jobb felől.) Igenis, kérje meg az egész ország, az egész Képviselőház végre a pénzügyminister urat, hogy annak a bírságolási rendszernek, ahol a bírságoló a birságból pénzt kap, abból részesedik, annak a bírságolási rendszernek, amely Magyarország katasztrófájának s a magyar szomorú gazdasági helyzetnek egyik előidézője, legyen vége, mutassa meg a pénzügyminister ur, hogy ő az ur a pénzügyministeriumban. (Rothenstein Mór: Ö a felelős!) A beruházási törvényjavaslatot, minthogy ez költségvetési feleslegekből származik, nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbalolaalon.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani. ™M

Temesváry lmre el

őadó: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy reflektáljak Kabók Lajos t. képviselőtársamnak egyik megjegyzésére, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) mert nem akarnám, hogy a közvélemény egy pillanatig is abban a ferde megítélésben lássa a képviselőház gazdasági bizottságának eljárását, amiként azt Kabók t. képviselőtársam emiitette. Kabók Lajos képviselőtársam ugyanis azt mondotta beszédében, hogy az országház felsőházában készülő liftátalakitási munkálatait a képviselőház gazdasági bizottsága egy idegen vállalkozóval végeztette el s hogy az ahhoz szükséges anyagokat idegen országból, az AEG-cégtől, illetőleg egy svájci cégtől szállitották ide a képviselőházhoz. A tényállás az, hogy a képviselőház meghirdette a pályázatot s az erre beérkezett ajánlatok közül a legelőnyösebb volt az Eső és Társa cég ajánlata. A képviselőház a pályázati felhívásában megemlítette, hogy hazai gyártmánnyal kell a munkát végezni s hazai iparosokkal kell a liftet elkészíttetni. A legolcsóbb ajánlat az Eső és Társáé volt, amely cég beadványában, amelyet a képviselőházhoz intézett, kijelentette, —

: itt van a második pontban — hogy (olvassa): »Megjegyezni kivanjuk, hogy C. alatti költségvetésünk kidolgozásánál kívánságukra azt a feltételt vettük alapul, hogy az express-felvonó gyorsításához szükséges motor- és kapcsolóberendezés megbizható hazai gyártmány legyen.« A levél többi részében feltünteti a cég, hogy mely gyáraktól rendeli az anyagot és mely gyárak azok, amelyek hazai gyártmányok szállítását helyezték kilátásba. Tényleg az összes berendezés mind hazai gyártmány, kizárólag csak két dolog van: egy gombszekrény, amely 40 pengő értékű és amely Magyarországon nem készül, azután egy emeletszahályozó mű, amely a felvonót állítja be, hogy melyik emeleten álljon meg, ez sem hazai gyártmány, és ennek a két tételnek összes értéke 200 pengő, amelyeket az AEG Uniónál rendelték meg, de ennek a cégnek is magyarországi lerakatától — mert hiszen ennek is van egy hazai vállalata •— és ez szállította ezt a 200 pengő értékű berendezést. Az egész berendezés költsége kitett 14.600 pengőt, amelytől kizárólag 200 pengő értékű gyárt15