Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

Âz országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 július 10-én, kedden, 107 urak! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Strausz István: Megköszönik a kisgazdák ezt a megjegyzést a képviselő urnák! — Kuna P. András közbeszól. — Zaj.) Friedrich István és Kuna P. András képviselő urakat rendreutasítom. Fábián Béla: Továbbá azt mondotta a pékmester: kérem, rendben van, ha foglalni akarnak, itt van az üzletemben ennyi meg ennyi kenyér, itt van ennyi meg ennyi zsemlye és itt van üzleti berendezésem, foglalják le a 10 fillérért üzletemet. — Erre azt mondják neki: nem az üzletét foglaljuk le, hanem lefoglaljuk a lakását. — A 10 fillérért! Erre az az ember már elvesztette önuralmát, elkezdett kiabálni és magára csukta lakása ajtaját. Erre csendŐröket hozattak 10 fillérért, Eger város főterén. (Egy hang bal felől: Ez nem szamárság, hanem gyalázatos statárium!) Most jön a folytatás. Erre ez az ember kifizette a 10 fillért és a következő napon felment Eger város hatalmas uraihoz és azt mondta: Uraim, rémség, ami itt történik. — Erre azt mondották neki: most azonnal elrendeljük, hogy megvizsgálják, tartozott-e maga a 2 pengő 50 fillérrel. — Megvizsgálták és kiderült, hogy nem tartozott vele. (Erődi-Harrach Tihamér: Kapott fegyelmit az a tisztviselői) Nem, t. képviselőtársam, ebben az országban nem kap fegyelmit senki sem, mert akkor legelsősorban nem fegyelmit, hanem fegyházat érdemelnének azok, akik a szegény nyomorult kisiparosnak és kiskereskedőnek keresetéhez szükséges tárgyakat törvényellenesen lefoglalják- S ezzel szemben mi történik? A pénzügyministeriumhoz százával, ezrével nyújtanak be fellebbezést, de ezekre nem jön semminemű válasz. (Egy hang jobbfelöl: Azt nem lehet mondani!) T. képviselőtársam szerencsés ember, de kérdezze meg Dabasi-Halász képviselőtársamat Ócsárol, — itt van a szomszédban Budapest mellett — igaz-e az, hogy a minister ur rendelete és a pénzügyminister ur képviselőházi kijelentései ellenére Ôosa községben, amely az ő kerületéhez tartozik, a kisiparosokat 100 pengőre és 200 pengőre megbüntetik azért, mert mint segédnélküli iparosok nem lévén kötelesek könyveket vezetni, nem is vezettek könyveket. S erre az a pénzügyministerium, amely a rendeletet kiadta, a megfellebbezett bírságot nemcsak le nem szállítja, és meg nem szünteti, hanem helyben hagyja és felemeli. Mit képzeljek, mit gondoljak erre? Amikor ennek az esztendőnek januárjában és februárjában először jöttem ide ezzel, az egész Ház egyöntetűen gondolkozott velem, sőt a minister ur is kijelentette, hogy az adminisztráció hibáit meg fogják szüntetni. Mit gondoljak én hat hónap után, amikor ugyanúgy jönnek az egész országból és t. képviselőtársaimtól is a panaszok hozzám, hogy nem tudnák segiteni, hogy egy rettenetes öncélú harácsoló adminisztráció, amely a bírságpénzeknél érdekelve van, nyakra-főre bünteti választóikat, és az országban olyan hangulat kezd kialakulni, amely — én ezt mint ellenzéki képviselő mondom — nem érdeke ennek az országnak. Mert lehetetlenség, hogy ilyen elbánásban részesüljön az a kisiparos- és kiskereskedő-társadalom, amely a pol-. gári társadalomnak védőgátja. Mert nekem fontosabb egy kisiparos és kiskereskedő, mint akárki ebben az országban, mert ezek a védgáton vannak. Mi történik most? Nemcsak elkeseritik ezeket az embereket, hanem direkt juxot űznek abból, Tiogy ezeknek az embereknek életkedvét elvegyék. Miért? Mert nálunk, sajnos az a helyzet, hogy egy rendszer alakult ki, amely szerint, aki alul van, az nem mer szólni annak, aki felül van; viszont attól, aki nála is alább van, attól megköveteli a szolgaságot. (Bassay Károly: Minden erre van berendezve.) Az egész társadalom erre lévén berendezve, egy forgalmiadóellenőr ma irtózatos nagy ur egy faluban; eljött oda pucéron abba a faluba, — amint faluhelyen mondani szokták — ma pedig lova és finom berendezett lakása van és megköveteli mindenkitől, hogy megsüvegelje és megalázkodjék vele szemben; aki pedig ezt nem teszi, annak jaj. Azt kérdezik, hogy lehet ezt tenni? Én beszéltem egyik képviselőtársammal a kerületében levő forgalmiadóellenőrök garázdálkodásáról és az illető képviselőtársam azt mondotta, hogy azért imádkozik, hogy azok, akik már megszedték magukat, maradjanak is ott, mert valahányszor egy uj ember jön, az mindig rosszabbít a helyzeten, mert annak is meg keil magát szednie. Ezt az ország nem bírja iovább. Méltóztassék nekem elhinni, hogy nem boldogan jövök ide ezekkel a kérdésekkel, mert hiszen nem is birom ezeknek század- vagy ezredrészét sem idehozni. Hiszen az emberek már panaszkodni sem mernek. Itt kell elmondanom, hogy ismerek községet, ahonnan egy iparos irni mert egy ellenzéki képviselőnek, el merte panaszolni bánatát, amire azután a községházára hivatták fel és azt kérdezték tőle, hogy miért irt. Elnök: A képviselő urat újból és utoljára figyelmeztetem, hogy legyen szives a tárgyhoz szólani, mert teljesen eltért a szőnyegen levő törvényjavaslattól. Fábián Béla: Nagyon szerettem volna erről a kérdésről beszélni és tisztelettel kérem is a Ház engedélyét ahhoz, hogy erről beszélhessek, mert hiszen én nem magamnak és képviselőtársaimnak beszélek, hanem azért, mert le kell végre tárgyalni ezeket a kérdéseket az ország nyilvánossága előtt. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a napirendtől eltérhessek. Elnök: Kérem azokat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház az engedélyt megadja. (Kun Béla: A pénzügyi államtitkár ur is megadta az engedélyt! Orvosolni fogja a bajokat!) Fábián Béla: Itt van két kérdés, amelyek közül az egyikben a pénzügyminister urat, a másikban a népjóléti minister urat kérem. Megszűnik valahol egy helyiségben egy üzlet, egy esztendeig nem lakik benne senki. Most egy esztendő után kiderül, hogy a régi iparos, mondjuk pékmester, — adós 1000 pengővel. Az ujabb lakó, aki odaköltözik, suszter. Megállapítják, hogy a dologi teher a régi iparos tartozása. Egy esztendeig üres volt az üzlet, az a szerencsétlen ember, aki a pék után odaköltözött, nem is tudhatta, hogy az, aki előtte ott lakott, adós maradt. A régi iparos tartozását most az uj iparoson követelik. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem lehet!) Ez igy van! A minister urnák módja lesz meggyőződni arról, hogy ez igaz; és megállapítom azt m hogy 24 óra alatt ennek vége is lesz, mert a minister urnái rend van, ministeriumában ő az ur és nem a ministerium, és ha ki fogja mondani, hogy ennek legyen vége, akkor tudom, hogy vége is lesz. A másik eset a következő. Egy ember az egyik utcából átmegy a másik utcába lakni.