Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-201
Az országgyűlés "képviselőházának 2 ajtóban és azt kérdezi azoktól az emberektől, akik a borbélytól kijönnek: adott-e blokkot 1 ? A válasz ez: nem kaptunk blokkot. Erre mi történik*? Ezt a borbélyt megbírságolják az egyik ember után 20 pengőre, a másik után 30 pengőre és végisvégig mindig többre és többre. Végül kiderül, hogy azok az emberek, akiktől azt kérdezték, ihogy kaptak-e blokkot, joggal mondották azt, hogy nem kaptak blokkot, mert nem is fizettek, hanem adósai maradtak a borbélynak. Ehhez még csak a másik borbély-viccet kellene elmondanom. A forgalmiadóellenőr bement a borbélyhoz, a forgalmiadót ellenőrizni és azt kérdezte a borbélytól, aki saját maga borotválkozott: hol borotválkozik? Itthon borotválkozom, volt a válasz, a segédem borotvál. Be van-e irva a saját borotválkozásai kérdezte tőle az adóellenőr. Azt felelte: nem. Kérem, hány éve borotválkozik saját maga'] kérdezte tovább az adóellenőr. Kérem, én mindig magam borotválkoztam, válaszolta a borbély. Erre azt mondotta a forgalmiadóellenőr: minthogy forgalmiadó 1920 óta van, tehát mostantól, — 1927-től — 1920-ig visszamenőleg meg kell fizetnie a forgalmiadót. És ennek a borbélynak nemcsak a saját borotválkozása utáni forgalmiadót kellett^ erre az időre megfizetnie, hanem még büntetést is kellett fizetnie azért, mert saját maga borotválkozott. (Zaj a jobboldalon. — Barabás Samu közbeszól.) Barabás t. képviselőtársam, méltóztassék az egységespártba átmenni és megkérdezni azt az egységespárti t. képviselőtársát, akinek kerületében ez megtörtént és aki maga ment a pénzügyministeriumba e miatt panaszkodni. (Friedrich István: Milyen jó, hogy vannak képviselők a világon.) Hogyan lehessen ebben az országban keresni, ha ilyen állapotok vannak? Ugyanebben a községben Sárkány Mihály cipészmesternél lefoglaltak három gépet. Egy suszternél tehát lefoglalták a gépet, amellyel kenyerét keresi. Két gépet azonnal beszállítottak a községházára, egyet pedig meghagytak nála, de itt van a tokaji járásbíróság végzése, amely szerint az egész követelés be van kebelezve, az tehát nincs veszélyeztetve, de azért még a kenyérkereseti lehetőséget is elveszik az iparostól. Igaz, hogy az a szegény suszter azt mondja, azt irja és azt bizonyítja, hogy vele az a baj, hogy ő nem volt kommunista, ellenben a községi jegyző kommunista volt. A községi jegyző és ő közötte a felett folyik a harc, hogy melyik volt a kommunista. A községi jegyző nem hajlandó elismerni, hogy ő kommunista volt, ellenben ez a suszter a községi jegyzőről azt mondja, hogy a jegyző kommunista volt. Itt tehát örök a harc. A mai napon, én épen azt akarom megmutatni, hogy olyan rettenetes, olyan kegyetlen hatalmat adott a pénzügyi hatóság a maga közegeinek kezébe lent a vidéken, hogy megölhet, megfojthat minden embert, és ezek mehetnek az Úristenhez panaszra. Csak ezt mondhatom, mert senki őket meg nem hallgatja, mert hiszen csak azt az egy példát kell itt elmondanom, hogy a pénzügyminister ur itt a Házban, azt hiszem, már ezerszer kijelentette előttünk, hogy a segédnélküli kisiparosnak nem kell könyvet vezetniök. Nem hogy kijelentette, hanem most három héttel ezelőtt egy rendeletet is kibocsátott és azt mondotta itt a Házban, hogy: abban az esetben pedig, ha valaki ezt a rendeltemet nem fogja betartani, nem tudom, mit fogok vele csinálni. Nem tudom, nem azt mondotta-e a minister ur, hogy az illetőnek kitekeri a nyakát. De erre most mi történt? . illése 1928 július 10-én, kedden. 105 Nem messze Budapesttől, Ócsán a kisiparosokat kétszáz pengőre bünteti meg ma a pénzügyministerium, tehát az a ministerium, amely kibocsátotta a rendeletet, (Kun Béla: Nem Bud János az ur a pénzügyministeriumban? — Zaj.) a rendelet ellenére. A kezemben van egy szegény ember dolgáról szóló irat, — majd bátor leszek átadni — amelyben az illető megmondja, hogy rá először száz pengőt vetettek ki a könyvvezetés elmulasztása miatt. Hogy milyen derék a pénzügyministerium, azt mutatja az, hogy az illetőre könyv nem vezetése miatt először — mint mondtam! — száz pengőt vetettek ki, a pénzügyministerium azonban ezt kétszáz pengőre emelte fel, azért, mert azok a közegek nem tartották be a pénzügyministerium rendeletét. (Friedrich István: Ez a szociális eljárás!) De hova jut valaki akkor, ha például az adóvégrehajtóval vagy a községi jegyzővel rossz viszonyban van? (Friedrich István: Azt nem szabad! — Rassay Károly: Nem ajánlatos! Nagyzási mánia! — Zaj. — Félkiáltások a baloldalon: Jó viszonyban kell lenni!) De azt a jó viszonyt drágán kell megfizetni, mert azért cipőt meg csizmát kell adni, azért a vendéglőben ételeket és italokat kell adni. (Strausz István: A jegyzőnek?!) Mert előfordult még az is ebben az országban, hogy valaki a forgalmiadóellenőrt ingyen kosztolta (Strausz István: Ilyen is volt?) és azután amikor a forgalmiadóellenőrt elhelyezték a községből, akkor az uj forgalmiadóellenőr jelentése alapján, — aki tudta, hogy a régi forgalmiadóellenőr ott kosztolt a vendéglőbe, de nem volt bejelentve és a forgalmiadót a régi forgalmiadóellenőr kosztja után nem fizették be — ezt a szerencsétlen embert kétszáz pengőre bírságolták meg azért, jmert nem fizette meg a forgalmi adót az előző forgalmiadóellenőr étkezése után. (Derültség. — Zaj.) Hogy hová jutunk, ha valaki például a jegyzővel vagy az adóvégrehajtóval nincsen jó viszonyban, erre példa Kulkovics József bátyi lakos esete- (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — B. Podmaniczky Endre: Hallgasd meg Móric!) Ennek az embernek apósa halva feküdt, amikor megjelent nála a végrehajtó, hogy forgalmiadóban foglaljon, annak ellenére, hogy Kulkovics forgalmiadója fellebbezés alatt volt. Minthogy a végrehajtó mást nem tudott lefoglalni, lefoglalta a temetkezési egylettől járó járandóságokat. Megjelent a temetés alkalmával és lefoglalta ezeket. Figyelembe kell venni, hogy fellebbezés alatt lévő forgalmiadóról van szó. Ha más világban, más ember, egy köztisztviselő ezt megcsinálta volna, akkor a legsúlyosabb mértékben viselte volna ennek következményeit. Méltóztassék egyházi szempontból elbírálni ezt a kérdést, (Friedrich István: Borzalmas!) méltóztassék ezt a kérdést etikai szempontból elbírálni. Ott van a temetési menet a háznál, és akkor megjelenik a községi jegyző, — akinek nincsen jobb dolga, s aki igy akarja a néppel a barátságot fentartani •— de megjelenik a községi jegyző a végrehajtóval és a kikiáltóval és arra kényszeritik a házbelieket, hogy azt a pénzt, amelyet a temetkezés céljára kaptak, a megfellebbezett forgalmi adó hátralékára fizessék. (Éhn Kálmán: Ki kellett volna rúgni!) Előállott az a helyzet, ihogy ma már nem lehet az elárverezendő holmikat eladni, mert a falvakban is kialakult már a forgalmiadóellenőrökkel és a közigazgatásnak ezzel a botrányos eljárással szemben egy önvédelmi rendszer, amely abban áll, hogy tehenet, lovat, bu-
