Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-201
94 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. Van azonban teherautó, pótkocsikkal, amelyek nagyszerűen beválnak. Miért kell a Műegyetemnek külföldről behozott vontató traktorokkal szállítani a szenet és a salakot*? Ez rávilágít arra a mentalitásra, amelyben állami hivatalok, közhivatalok vannak, amely hivatalok oly intézkedéseket tesznek, hogy azok csak a legnagyobb felháborodást válthatják ki belőlünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha mindazt, amiről tudomásom van, idehoznám a Képviselőház elé, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én ide is hoznám!) akkor nagyon hosszú ideig kellene beszélnem Nem akarom a Képviselőház idejét annyira igénybe venni. Minden egyes alkalommal feltártam már ilyen és ehhez hasonló eseteket. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Mindig a szegedi harangról beszélt!) Az is olyasmi volt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én nem védem. De nem lehet olyan nagyon sok, ha a szegedi harang már ötödször szerepel ittl — Peidl Gyula! Elég abból kevés is! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Elég! — Peidl Gyula: Ha a Műegyetem igy védi a mérnöki munkát, ez jellemző az egész gazdálkodásra! — Kun Béla: Az államnak nem volna szabad egyetlenegy külföldi rendelést sem eszközölnie, ha Magyarországon meg van az illető ipar. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én épen csak átfutottam rég történt dolgokon. Most uj dolgokat tártam fel. Kíváncsi vagyok, hogy a kormány s az illetékes ministerium milyen intézkedéseket fog tenni, hogy megakadályozza a külföldről idehozandó cikkek behozatalát, amit tervbevettek. (Friedrieh István: Majd a többit elmondom én!) Kifogásolom még azt is, ami a törvényjavaslat 1. §-ában található, hogy a kormány felhatalmazást kér, hogy az idecsatolt mellékletben a beruházások közül egyeseket mellőzhessen, míg másokat nagyobb mértékben valósithasson meg. Ez olyan felhatalmazás, amelyet én nem tudok megadni. Aggályoskodom, hogy mit fog csinálni a kormány, ha felhatalmazást kap arra, hogy az itt felsorakoztatott tételeket megváltoztathassa. Akkor miért sorakoztatja fel? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért tárja az országgyűlés elé, ha meg akarja változtatni 1 ? Épen ezért az ilyen felhatalmazásokhoz nem tudok hozzájáruni. T. Képviselőház! Ezekben mondottam el aggályaimat az ide beterjesztett beruházási programmal szemmel. Számszerűleg is rámutattam arra, hogy ez nem komoly beruházási Programm. Rámutattam arra is, hogy mit tartok komoly 'beruházási programmnak. Miután ez nem nevezhető komoly beruházási programmnak, én csak azt kérhetem, sőt talán joggal mondhatom: követelhetem a kormánytól, tessék komoly beruházási programmal előjönni, olyannal, amely a gazdasági élet vérkeringését tényleg meginditja, amely a munkaalkalmat tényleg szaporitani fogja. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hiszen ez csak egy kis része!) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Hall er István! Haller István: T. Ház! Kabók igen t. képviselőtársam több szempontból birálta a beruházási javaslatot. Egyik-másik megállapitásával egyet tudok érteni. Főképen azzal, hogy amit a magyar ipar elő^ tud állítani, azt kívülről nem szabad az országba hozni, mert azonkivül hogy rontja a kereskedelmi mérleget, kiüti a kenyeret nagyon sok arra igazán erősen rászoruló munkásember kezéből is. Erre nekem nincsenek konkrét adataim, de fel kell tételeznem, hogy a felhozott panaszok megállják a helyüket. A magam részéről is kénytelen vagyok a kormány figyelmét felhívni arra, hogy fokozott gondot fordítson minden szállításra és legyen igazán szigorú abból a szempontból, hogy amit Magyarországon elő' lehet állítani, azt külföldről semmiesetre sem lehessen behozni. Egyebekben azonban nem tudok egészen osztozni az előttem szólott képviselőtársam kritikájában, amikor azt hangoztatja, hogy a beruházások nem fogják elérni a kivánt célt és nem fognak tudni tényleg valami uj életet és élénkséget belevinni a gazdasági életbe. Ha végignézem a különféle tételeket, mégis objektíven konstatálnom kell, hogy ez a beruházási javaslat tényleg ugy kivan hatni, mint egy modern öntözőapparátus, amely a közgazdasági életnek minden terültére akar vinni valamit. Sem a kulturális, sem a közegészségügyi, sem az agrár, sem âz ipari élet nem mondhatja joggal, hogy valami nem jut ebből a beruházásból neki. Hogy nem jut annyi, amennyi kivánatos volna, az egészen természetes, potenter potentes agunt, de végre is szegény ember vízzel főz és keserűséggel sóz. (Kabók Lajos: Pedig sok pénzt visznek el adóban!) Annyit tudunk beruházásokra fordítani, amennyit eszközeink megengednek, sőt ebben a tekintetben lehetne kifogást is tenni. Ugyanis az állami költségvetésben az utóbbi esztendőkben állandóan felesleggel dolgozunk, amit tenni tulajdonképen nem volna szabad, mert az államnak csak annyi jövedelmet szabad adó alakjában polgáraitól beszedni, amennyi okvetlenül szükséges kiadásainak fedezésére. Plusz bevételre az államnak nem szabad iparkodnia. Az ellen a vád ellen, hogy ez az állampolgárok túlságos megterhelésére és kizsákmányolására vezet, ; végeredményben tehát a magángazdaságot károsítja, az egyetlen komoly és helytálló mentség az, hogy ezekből a feleslegekből iparkodik a kormány beruházásokat eszközölni és igy állami erővel olyan feladatokat megoldani, amelyekre a privát vállalkozás nem képes % Egy tőkegazdag országban sok beruházási tétel ellen tiltakoznának. ] • ' ' M \ w \ Igy például az ellen, hogy az állam akarja megszervezni a kivitelt, a gyümölcs kivitelét, a termények értékesítését, egy tőkegazdag országban tiltakoznának, mert azt mondaná a kereskedelem: ez az én feladatom, az én dolgom, ne tessék ebbe beleavatkozni, mert ez nem az állam feladata. Sajnos azonban, tőkeszegény ország lelvén, nálunk igenisi, kell ezekkel a problémákkal is foglallkozni, mert a mindennapi élet azt mutatja, hogy az értékesítés terén is olyan nehézségeik vannak, amelyek az állami beavatkozást közéírdekből feltétlenül megkövetelik. Vannak improduktiveknek látszó kiadások, amelyek azonban mégis szükséges kiadások, mert a gazdasági élet egyik vagy másik vonatkozásában olyan hiányt pótolnak, amelyet különben a privátvállialkozás nem tud pótolni. (Helyeslés a jobboldaton és a középen.) Ha végignézem a beruházási tételeket, akkor örömmel Ikel 1 üdvözölnöm az állami beszerzési kölcsönökre, a baromfitenyésztés fejlesztésére, a bortermelés javitására ós értékesítésére, a mezőgazdasági többtermelésre éls értéíkesitésre, a kórházak fejlesztésére és a gyermekvédelmi célokra felvett összegeket. Én is nagy örömmel üdvözöltem volna, ha ezek a tételek,
