Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-186

Àz országgyűlés képviselőházának 186. évi 240 percentes kamatot számítson az elmaradt járulék után. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a szakasz keretében maradni. Propper Sándor: A szakasz keretében maradok, nem akarok eltérni tőle. Ma is, ha jól tudom, havi 2 percentet számítanak, ami 24%-nak felel meg", akkor pedig a közadóknál használt kulcsot számították, évi 6% kamatot és a behajtásnál is az volt a módszer, ami a közadóknál. Ezek elég súlyos argumentumok. Az uj autonómia működéséről bírálatot mondani még nem lehet, mert ilyen még nem volt, nincs. Megvan igérve, estleg meglesz. Nem fontos; hangsúlyozom, nem fontos. Egészen nyugodtan elamerikazhatja a minister ur, senkisem fogja ennek a látszatautonómiának a hiányát érezni, senkisem fogja soha reklamálni. Tehát nem mondhatom, hogy milyen lehet az az autonómia, milyen alapon, mert még nem volt. Ha már ki volna próbálva, természetesen akkor több lehetőség volna a bírálatra, így azonban nincs, tehát nem lehet bírálatot mondani. A minister ur azt mondja, — szerintem igen merészen — hogy semmi differencia sincs az 1907 : XIX. te és az 1927 : XXL te. autonómiái közt, csak az, hogy a tisztviselőket nem az autonómia választja meg, hanem azokat kinevezik. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nagyjában csak ez!) De csak nagyjában. Ha valóban ez csak egymaga volna, akkor is súlyos megcsonkitása volna az autonómikus gondolatnak és elvnek, mert egészen furcsa dolog az, hogy van egy intézmény, annak van autonómiája és van tisztviselői kara és a tisztviselőkarnak semmi köze sincs az autonómiához s az autonómiának semmi köze sincs a tisztviselői karhoz. Hogy ez hová fog vezetni, majd meg méltóztatnak látni. Különben most is méltóztatnak látni. Persze erről a külvilág nem tud, erről, azt hiszem, csak két helyen tudnak: a ministeriumban és minálunk, ahol a panaszokat összegyűjtjük, ahol a panaszok tömegei jönnek. (Váss József népjóléti és munkaügyi minister: Nálunk nem tudnak róla semmit.) Ez csak azt jelenti, hogy önhöz már panaszkodni sem mernek menni; hozzánk még eljönnek panaszra. Valószínűleg ugy tapasztalták, hogy hiába mennek. Én szívesen adok alkalmat a minister urnák arra, hogy ezeket a panaszokat megismerje. Gyűjtjük ezeket, van már egy jó kosárra való, megfelelő időben és megfelelő helyen rendelkezésre bocsátjuk a panaszkodók . biztonságának megóvása mellett. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A rágalmazók biztonságának megóvása melett!) Kérem minister ur, Ön azt nem tudná bizonyítani. Vannak köztük szubjektív panaszok is, ez azonban még nem jelent rágalmazást, azt meg kell vizsgálni s egy beteg embernél, elesett embernél, a balesetet szenvedett embernél, kezét-lábát kitört embernél, szemét vesztett embernél máskép kell megformulázni a jogi véleményeket a kérdésekről és panaszokról, mint egészséges embernél. Egészséges emberek egymással szemben egyforma feltételekkel küzdhetnek, de egészséges ember beteg emberrel szemben egy kis regarddal tartozik. Ha szubjektív is a panaszok egy része, — akkor sem mondhatja rögtön rá, hogy rágalom és akkor sem szállíthatja a járásbíróságnak, hogy az most a szociális jótétemény helyett csukja le a sötét börtönbe az illetőt. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék a szakasz keretében maradni. ütése 1928 június 14-én, csütörtökön. 83 Propper Sándor: Igen, az autonómiáról van szó, igyekszem arról beszélni; hiszen arról beszélek itt. Elnök: Meg van határozva: az ellenőrző bizottságról, a bizottságokról és a kerületi választmányról van szó. Ne méltóztassék másról beszélni. Propper Sándor: Igen, az autonómiáról nak szervei és természetesen ha az alapautonómiának, az igazgatóságnak nincsenek jogai, akkor ezeknek még kevesebb joguk van. Ezek számára argumentumokat akarok liferálni a minister urnák. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem tud!) Felesleges? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem tud!) Ilyen merész kijelentéseket ne tessék tenni, minister ur, ez nem elegáns formája a vitatkozásnak. (Kuna P. András: Ez csak nem sértő!) Ez nem fair vitatkozás. Ön, minister ur, nem hiszi azt, hogy én nem tudok argumentumokat liferálni! Ön nagyon jól tudja, hogy én ezt a szakmát nagyon jól értem. (Felkiáltások jobbfelől: Szakma?!) Igenis, szakma; a szociális biztositás szakmája. Tessék tudomásul venni! Ma nem szakma, elismerem; ma kivetkeztették szakmai jellegéből és ma dilettánsok dolgoznak benne túlnyomórészt. Elnök: A képviselő urat ismételt gyanúsításaiért rendre kell utasítanom. (Kabók Lajos: Igaza van!) Kabók képviselő úrra is kiterjesztem a rendteutasitást ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: Köszönettel tudomásul veszem és majd más utón és más helyen fogom szóvá tenni azt a borzasztó dilettantizmust, amelyet mi ott tapasztaltunk. Végtére is ez nem sértés; nem. muszáj mindenkinek munkásbiztositási szakértőnek lennie. Elnök: Ne méltóztassék vitatkozni az elnökkel! Propper Sándor: Lehet valaki kiváló szolgabiró, lehet kiváló kiszolgált csendőrfőhadnagy, lehetett kiváló politikus a maga idejében: mindez nem jelenti azt, hogy a munkásbiztosi tást érti, s miután ott ma egész sereg uj ember van, akinek ez a terrénum terra incognita, azok az emberek igenis, dilettánsok, ami nem ront az ő becsületükön, csak azt jelenti, hogy a munkásbiztositás ezáltal rosszá vált, amit mi el akarunk háritani. De t. minister ur, ha a tisztviselők kinevezésében volna csupán differencia, az is igen súlyos volna. De van ennél még sokkal súlyosabb dolog is, mert az egész igazgatóság csupán marionettnek van odaállítva, hogy legyen valami látszat, hogy az adózók, a munkásak és a munkáltatók, mégis lássanak valamit, esetleg bízzanak valamennyire, ami azonban nem fog sikerülni, minister ur, mert a közvélemény igen jól fel van világosítva ennek az autonómiának az értékéről. Azt mondja a minister ur, hogy majd az alapszabályok fogják elintézni azt, ami hiányzik a törvényes rendelkezésekből. Én tisztelettel bejelentem bizalmatlanságomat az alapszabálykészitők iránt és az alapszabályok várható értéke iránt. Ha a törvény ilyen rossz, ha az ilyen egyoldalúan, ilyen szárazon, ilyen abszolúte pártpolitikai alapon csinálták meg, mint ahogy ez a törvény meg van szerkesztve, milyenek lesznek az alapszabályok? Pedig itt parlamenti ellenőrzés alatt állott. Nem volt félő az. hogy mi a javaslatot leszavazzuk, vagy részünkről jelentékeny módositásokat elfogadnak, mert hiszen kevesen ülünk ezekben a padokban, de mégis meg volt a parlamentárié