Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
Az országgyűlés képviselőházának 186. tehát az önkormányzatnak hatáskörét van hivatva növelni, és ennek hatáskörébe kivanja átutalni azokat a fontos kérdéseket,^amelyeknek fenforgása és megvalósítása esetén tudunk csak ebből az intézményből valóban szociálpolitikai intézményt teremteni. Ha ezek a javaslatok, amelyeket Bárdos Ferenc t. képviselőtársam beterjesztett, nem mennek keresztül, higyje el az igen t. minister ur, ez az intézmény, amelyet fel fog állítani, és amelyet Társadalombiztosító Intézetnek nevez, lehet alkalmas arra., hogy a járulékokat beszedje, hogy azokat esetleg könyörtelenül behajtsa, lehet alkalmas arra is, hogy időnkint és esetenkint járadékokat és segélyeket is kiszolgáltasson, komoly, szociálpolitikai intézmény nek azonban ezt az intézményt tekinteni nem lehet. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Az autonómia kérdésében feleslegesnek tartanám itt a magam részéről is felgöngyölni azt az egész nagy vitát, amely lefolyt a múlt esztendőben 1927 :XXI. te. tárgyalása alkalmával ugy a biztonságban, valamint itt a plénumban is. Abban az időben erős vonalakkal meghatároztam azt az álláspontot, amelyet a kormány képviseletében ebben a kérdésben elfoglalok és most csak azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy ettől az állásponttól eleddig engem eltéríteni alkalmas argumentumot nem volt szerencsém hallani. (Propper Sándor: Azt nem lehet mondani!) Amiket igen t. képviselőtársaim a baloldalról mondanak, hogy látszatautonómia, vagy nincs autonómia, vagy szolgabiró-autonómia stb., ezek nem olyan argumentumok, melyek elég erősek volnának engem felfogásomtól eltéríteni, sőt a benyújtott határozati javaslatból fogom bebizonyítani pár szóval, hogy t. képviselőtársaim igenis biznak abban az autonómiában, amely az 1927 :XXI. te. alapján is létesül még ennek az évnek folyamán, mert hiszen a javaslatban sürgetni méltóztatik, hogy az igazgatóság hatásköre bizonyos pontokkal kibővittessék. Ugyebár ezigyvan? Ha mármost ez az igazság, ha ez nem volna valami értékes autonóm fórum, akkor bizonyára nem kívánna t. képviselőtársam uj és uj intézkedési ügyköröket ennek az igazgatóságnak hatáskörébe utalni. Mindebből az következik tehát, hogy az igazgatóság, amelyet, mint nagyon jól méltóztatnak tudni, a közgyűlés választ, amely tehát az autonómia kreatúrája, igenis autonóm szerv. Amit a javaslatban méltóztatik mondani, ho#y a tisztviselők választása utaltassék az igazgatóság ügykörébe, ehhez én nem tudnék hozzájárulni, mégpedig azok miatt az okok miatt nem, amelyeket annakidején voltam bátor feltárni, mert hiszen jóformán az egyetlen változtatás azi autonómiának mostani, mondjuk, az 1927 : XXL tc-ben megtervezett formája és az 1907 : XIX. tc-ben megtervezett formaija között az, hogy a tisztviselők választását elvettük az autonómiától. Ez, az autonómia ügykörét olyan lényegesen nem. nyirbálja meg, hogy az autonómiát megsemmisitettnek lelhetne tekinteni. Ami a többi dolgokat illeti, amelyeket javasolni méltóztatik, hogy tudniillik a személyzeti költségékre vonatkozólag hozzon határozatot, a dologi kiadásokra nézve költségvetést készítsen, hogy fegyelmileg határozzon: ezek a kérdések részint el vannak intézve az 1927. évi XXI. tc-ben„ részint pedig az alapszabáülése 1928 június 14-én, csütörtökön. 81 lyokban nyernek elintézést. Egyébként pedig az autonómia, az 1927 : XXI. te szerint megtervezett autonómia, természetesen él a költségvetés jogávaL Kérem tehát a t. Házat, hogy a javaslatot első pontjában azért, mert elfogadhatatlannak tartom, a többi pontjában pedig azért, mert azokra nézve már provideálás történt az 1927. évi XXI. te. szerinti autonómia r keretében, méltóztassék elutasítani. Helyeslés • jobbfelel és a középen. — Propper Sándor: Hát persze!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 105, §-t nem támadták meg, azt a Ház elfogadta. Kérdem, méltóztatike Bárdos Ferenc képviselőtársunknak azt a pótlását, amelyet javaslatában előterjesztett, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a Bárdos-féle indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik ) Kisebbség. (Propper Sándor: Leszünk mi még többen is! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ne adja az Isten! — Propper Sándor: Tessék meggyőződve lenni!) Következik a 106. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 106. §t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 107. S-t). Györki Imre! Györki Imre: Elállók a szótól! Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Bárdos Ferenc: Fel vagyok iratkozva!) A jegyző ur elnézte. (Rothenstein Mór: Mint már többször!) Ne méltóztassék általánosítani. Ha a képviselő urnák panasza van, hogy a jegyző ur valamit elnéz, méltóztassék konkrété előterjeszteni, de ne az összes jegyzőkre, vagy a jelenlévő jegyzőkre vonatkoztatni. (Propper Sándor: Nincs panaszunk!) A szó Bárdos Ferenc képviselő urat illeti. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Az autonómia kérdésével, de a 105. §-szal is szoros öszszefüggésben van a 107. §. Ennél javaslom, hogy a negyedik bekezdés helyett a következők iktattassanak be (olvassa): »Az e törvény alapján működő bizottságokban a határozat érvényességéhez a biztosításra kötelezettek és a munkaadók jelenlévő képviselőinek 2 h többsége szükséges«. Az eredeti javaslat szerint, ha a munkaadók közül kevesebben vannak jelen, megvan a lehetősége annak, hogy a jelenlévő munkások közül csak annyi gyakorolhatja a maga szavazati jogát, ahány munkaadó jelen van. Ez. mondhatnám, egyszerű meghamisítása az, autonómiának. Amikor a minister ur azt mondja, hogy az igazgatóságot a tagok választják, a közgyűlés választja, ennek következtében megvan maga az autonómia, akkor nem helyesen itéli meg a dolgot. Mert az autonómia nem csupán abban jut kifejezésre, hogy a tagok választják-e meg az igazgatóságot, hanem főleg abban, hogy a tagok által megválasztott igazgatóság hatásköre miként van megállapítva. Ha etekintetben a múlt azt igazolta volna, hogy az autonómia rossz vagy helytelen, akkor magam is meghajolnék a népjóléti minisr ter ur érvelése előtt; ha azonban megnézzük az 1891-es törvényt, amelynek alapján létesültek az ipartestületi betegsegélyző-pénztárak, ; azt látjuk, hogy az igazgatóság kétharmad részét választották a munkások és csak egyharmad részét választották a munkaadók, de semmi baj nem származott ebből az intézkedésből ós ezek az ipartestületi betegsegélyző-pénztárak a reu12*